A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-16 / 24. szám

Vadonatúj utcák, új házak. A régi falu csak később bukkan fel. De ez is szemrevaló. Igen! Szalmakunyhós jobbágyviskók helyén tornácos vagy erkélyes, városi módi szerint épült tfnyászházak hirdetik, hogy a történelem igazi hőse, a néip az ódon vár alatt a régi krónikába új. aranybetűs fejezetet Ir mai életéről. Bányászok élnek itt. És bányásztaik e vidéken már a XII. században. Erre vall a hárskúti cisztercita apátság is. amelyet már 1141-ben alapítottak az Árpádok. A cisztercita rend mindig ott települt le, ahol a helyi lakosság felületi bányákat tárt feL És itt bizony, a vasércen kívül, volt arany is, ezüst is bőven. E környéken talált aranyat a népi hagyomány szerint Mátyás, a pásztor is, midőn a tavaszi szürkületben nyugvóra terelte nyáját. Az okos pásztor az aranyat egy nagy kerek sajtba ágyazta be és azt" felvitte Budára a királynak. Amint az uralkodó kanyarintani akart a sajtból, kése beletörött, az arany ércbe. A király megörült az aranynak, és hálából megengedte a bacsónak, hogy hét kalyibát építhessen magának vidéken. Mátyás, a bacsó azonl a hét kalyiba helyett hét vá épített fel (Murány, Tornya, I lek, Dernö, stb.) A hét vár eg ke Krasznahorka volt. Ez a genda! IV. Béla király 1243-ból kel zett adománylevele azonban lm mond. Hű szolgálatukért a kir a mai Gömörnek nagy részét ac mányozta az Akos nemzetség származó Máté két fiának, De richnek és Istvánnak. A M pusztától Dalmáciáig a klrlé védő és kísérő fiatal lovagok ci portjának tagja volt mind a I fivér. A király az adománylev ben feljogosítja a fivéreket arany és ezüst bányászására és arra az esetre, ha a kibán; szőtt nemes érc értéke nem i ladja meg az akkori 200 ezü márka értékét, lemond a „ regale"-ről. Ez pedig abban időben is nagy szó volt és ií ritkán történt meg. Ez a két vér, az Akos nemzetség leszárn zottjai, voltak a hires Bebek mília megalapítói. A mese érdekesen találkoz itt a valósággal. Mert < legendái szereplő hét vár is több mint valós nüleg a Bebek család erdi származására céloz. Erdély, sz vák neve ugyanis Sedmíhrads a német meg Siebenbürgen, szlovák és német elnevezés is várat jelent. Azonkívül a vii szlovák lakosságáról és német lépéséiről tanúskodik akárci maga Krasznohorka várának ; ve is. Krasznahorkát azonban (r lyet már 1331-ben Castrum Cr nahorka néven ismer a krónika) n Bebekék építtették. A szepess Máriássy család volt a vár alz tója és csupán 1352-ben, hoss oörösködés után jutott végleg Bebek család, birtokába. A Bebek család, csakúgy n a középkor oligarchái és a 1 újabb kor kis és nagytőké szélkakas politikát folytatott, bizony csak nagy ritkán tört meg — aiz is tán véletlenül hogy az urak minden érdek r kül szállottak síkra az ors függetlenségéért. Bebekék mint Anjou ház oszlopos támaszai ke ték, aztán átpártoltak Zsigmo hoz. Később Bebek Imre, n országos kapitány, Utószü László híve és Jiszkra úrral eg; az özvegy anyakirálynő, Erzsi parancsait teljesiti. Tán nem érdektelen legal Kimustrált, régi vagonokban döcögünk az új vasútvonalon Szepsitől nyugatra. A tornyal vár romjai a történelem portáléjaként hatnak e kies és szelíd vidéken, ahol virágzó rétek és sűrű erdők bársony szőnyege alatt szunnyadva várja a vasérc, hogy okos elmék és dolgos kezek. gyártotta gépek feltárják. Mikor utoljára erre jártam, mintha óriások ekenyoma tátongott volna a vidék virágzó fái alatt. Épült az új vasút. Hidak és töltések emelkedtek, hegyoldalak robbantak, és az emberi !ész varázsérintésére megnyíltak a sziklák. Ma már eltűntek az építők barakktáborai, a vonat Rozsnyóig fut és játékszeré mozdonyunk iiedt sípszóval fut be a végtelennek látszó alagútba. Ezutián már csak néhány perc és az erdófedte hegykoszorú közepette feltűnik a kopár, sziklás dombon trónoló vár, Krasznahorka büszke vára. Múlt idők elfogult és részrehajló krónikása, aki várurak nemzedékeinek névsorát és tetteit feljegyezte, ám szótlan siklott át a várépítők névtelen hősei felett. Tegnap még harcos, erőszakos« pártütő és nemzetáruló főurak sasfészke, ma e bűbájosán szép táj festői díszlete. Az ösvény a vasútállomástól szelíd dombon át, erdőaljában tarkálló virágos réteken keresztül vezet atfalu és al válj felé. A domboldalon csorda delel álmosan, és a falu határában a viharfelhős ég alatt lovasok Száguldanak, önkéntelenül is Jávorka, Ftfekóczi hadnagya jut eszembe. Hisz ezen a vidéken is együtt harcoltak a császár ellen a .«Pro libertate" jelszavas lobogó alatt magyar,, szlovák és német nemzetiségű kurucok. Ámbár a falu szélééi vagyok, mégis a falut keresem. Mert a két utca, amelyben járok, vadonat új. A Bányász utcán ballagok.