A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-02 / 22. szám

Az emelkedő életszínvonalat és a kulturális nívót általában különféle mutatószámokon mérhetjük le. !Í mutatószámok egyike lehet — és a valóságban az is — a könyvek és a folyóiratok keresettsége és olvasottsága. E cikkünkben a nyomtatott szó keresettségével szándékozunk foglalkozni. Az utóbbi években ez a „hetedik nagyhatalom" valóban bátran kér szót. Ha összehasonlítjuk a napisajtó példányszámának adatait (a napisajtó példányszáma valamennyi kiadott újság és folyóirat példányszámának több mint fele), látjuk, hogy míg 1950-ben az, egyszeri példányszám 269 000 \tolt, ma közel félmillió napilap kerül naponta az olvasó kezébe? Ha fontolóra vesszük, hogy minden újságot legalább két ember olvas el, teljes bizonyossággal állapíthatjuk meg, hogy egymillió dolgozó olvassa a napilapokat. Ez 1950 óta valóban hatalmas fejlődés. Néhány évvel ezelőtt még nagy erőfeszítésekre volt szükség, hogy napisajtónk részére újabb olvasókat toborozzunk, mert a kinyomott újságokat 80 százalékra sem használták ki. Az utóbbi két évben a helyzet lényegesen megváltozott. Ha ma ellátogatunk a kerületi vagy akár járási székhelyekre, megállapíthatjuk, hogy mind a napilapok, mind az egyéb sajtótermékek szinte rendszeresen ki vannak árusítva. E helyzet következményeképpen természetesen emelnünk kellene azon lapok példányszámát, amelyeknek keresettsége nagymértékben megnövekedett. E ponton azonban komoly akadályba ütközünk, t. i. az alapanyag mennyiségének elégtelenségébe (papír). Ha a napilapok, szak- és képes folyóiratok utáni „éhség" okai után kutatunk, " örömmel állapíthatjuk meg. hogy ez a fejlődés összefügg a hírközlő rész érdekesebbé válásával, a cikkek minőségének javulásával, a megjavult stílussal és utoljára, de nem utolsó sorban, a bátor bírálattal, amelynek főképp a sajtóban támad nagy visszhangja. Az állam- és közigazgatás, a nemzeti vállalatok vagy egyéb intézmények nem egy szerve meglehetősen gyorsan reagál munkájának a sajtóban meg jelent bírálatára, s az egyes szakaszok dolgozói azon vannak, hogy a bírált fogyatékosságokat a legrövidebb időn belül eltávolítsák. Ez természetesen arra kötelezi a szerkesztőségek dolgozóit, hogy a lehető leglelkiismeretesebben nézzenek utána a bíráló cikkek helytállóságának, nehogy megtörténjék az az eset — amelynek egyébként elég gyakran tanúi lehetünk — hogy a bírált fogyatékosságok távolról sem olyan nagyok, mint azt a cikk állítja, hogy a szerkesztőség nem vizsgálta ki a valódi helyzetet és segítség helyett csupán rontott az ügyön. Járjunk utána, hogy a sajtótermékek manapság miképpen jutnak el vidékre és megállapíthatjuk, hogy kulturális munkáink nagy eredményekkelj jár, mert mind napi-, mind képes- és főképpen mezőgazdasági lapjainkat a falu lakossága vásárolja. Ezt a kultúrforradalmat nagyszerűen példázza a Szlovákiában megjelenő magyar sajtó fejlődése. Jó lesz, ha itt is számokat sorakoztatunk fel. Hasonlítsuk össze ezen a téren is az 1950-es és 1957-es évet, s megállapíthatjuk, hogy 1950-ben Szlovákiában hét magyar nyelyú folyóirat jelent meg évi 10,4 millió példányszámmal. Ebben az esztendőben viszont 19 folyóirat jelenik meg illetve fog megjelenni, amelyek' példányszáma a folyó évben meghaladja a 23 milliót. Az alábbiakból nyilvánvaló a magyar sajtó hatalmas fejlődése, amelynek felfelé ívelő irányzata egyre tart. Az Üj Szón kívül négy hetilap, hét kéthetenként megjelenő folyóirat és ugyancsak hét havilap jelenik meg hazánkban magyar nyelven. A kiadott magyar lapok közül a napi sajtótól eltekintve vásárolhat az olvasó kultúrpolitikai képes hetilapot, mezőgazdasági szaklapot, a Szabad Földművest, s a nők kedvelt lapját, a Dolgozó Nőt, sport-hetilapot, míg az ifjúság olvashatja kedvelt ifjúsági hetilapját, vagy az anyanyelvén megjelenő pionír-újságot. A legkisebbeknek is megvan a 20 000 példányszámban megjelenő érdekes havilapjuk. Pártunk és kormányunk gondoskodása magyar dolgozóinkról teljes mértékben megnyilvánul ezen a téren is. A fentebbiek mellett meg kell jegyeznünk, hogy a felsorolt, országos érdeklődésre számot tartható folyóiratokon kívül hazánk déli kerületeiben rendszeresen megjelenik minden járás nemzeti bizottságának lapja is (járási földművesújságok), amelyeknek négy oldalnyi terjedelméből két oldal magyar nyelvű. Falusi dolgozóink alaposan kihasználják ezeket a földműves-újságokat, és szívesen írnak beléjük mind szövetkezeti parasztjaink, mind állami birtokaink dolqozói, sőt az egyénileg gazdálkodó földművesek is. Egyre gyakrabban jelenik meg a magyar szó az olyan üzemek _ által kiadott üzemi újságokban is, amelyek dolgozóinak egy része magyar nemzetiségű. Ebben az esztendőben a magyar folyóiratok sora kibővült A Hét című hetilappal, amelyet az olvasóközönség nagy érdeklődéssel fogadott. Midőn a kiadó a Fáklya havilap megszűntetése után javaslatot tett a hetilap kiadására, a kétkedők aggodalmaskodtak, vajon a tervezett tízezres példányszám a Fáklyával szerzett tapasztalatok után nem lesz-e tú'. magas, azonban már az első két hónap tapasztalatai megmutatták, hogy nagy szükség volt olyan magyar nyelvű képes folyóiratra, amely időszerű cikkekben számol be magyar dolgozóinknak a hazai és külföldi eseményekről. Helytelen lenne, ha ezen a helyen nem emlékeznénk meg a Szabad Földműves hetilapról, amelynek példányszáma az utóbbi három évben rendszeresen emelkedik. A szerkesztőség tagjai élénken együttműködve az olvasókkal nagy sikereket értek él. Általában dicséretettel emlékezhetünk meg a többi folyóirat és újság szerkesztőségének tagjairól is és sok sikert kívánunk nekik a jövőben olvasótáboruk műveltségét gyarapító munkájukhoz. A. J. íd Románia £ A Hradzsinon Kőcsipkés Szent Vit-Katedrális gyöngyszemed büszke arany Prága. Néped magasba törő lelkét bámulva léptem csarnokába. fi Tavaszi égről sugár-zápor verte a Hradzsint és a tornyok úgy látszódtak, az égbe szállnak. Kiinn a gótikus csipke-bodrok szinte lebegtek. Benn a csendben álltam — szépségek boldog foglya, s ölelt az isten, ki a sziklát élő, művészi széppé oldja. Hegyek-fiaként szerelmese vagyok a kéklő magasságnak. Lelkem bérceknek sziklaormán áldotta Erdélyt, szép hazámat. Szorít minden, mi falként gátol, s mindig fennebb és fennebb vágyom. De itt egy percre elszédültem ezen a belső magasságon. Ügy éreztem a napba törve szállnak velem a kőpillérek. Alattam mélyen gomolyogtak múltakba süllyedt ezerévek ... Századok véres szövevényén nőtt ez a szépség így a mába. S élő kövével hinni késztet, hinni az ember nagyságában. HORVÁTH ISTVÁN A tö Ödi Se Se ci-Se ra Se ri A tö A láz A tö Mit A vas A ba Az e közéc Fa- i Nehé: Ki Ki S e ha Mért ami ha ne se De S íg szh Talán ha f< S r /tv Az Eisenhower-doktrína közei változatban Alig három hete, hogy határvillongás „tört ki" Nicaragua és Honduras közt. A fegyveres összeütközés állítólag egy aránylag jelentéktelén határsáv birtoklása miatt újult ki. A valóságban azonban nem "területi kérdésről, hanem a naftamonopóliumok marakodásáról van szó. A Gracias á Diós néven ismert vitatott határterület Honduras fennhatósága alá tartozik. Az amerikai olajtrösztök szolgálatában álló nicaraguai bábkormány nem egy kísérletet tett. hogy magához ragadja о határterületet, amely értékes kőolaj-forrásokkal rendelkezik. Mindeddig azonban hasztalanul. Most, az Eisenhower-doktrina „virágzása" időszakában Északamerika naftatrösztjei elérkezettnek tartották az időt, hogy a Nicaragua és Honduras „határkérdésének" cimén rátegyék mancsaikat Gracias a Diós kőolajforrásaira. Latinmányai számára tebb ügy, mint a s ezért minden fias, nemzeti cél beiket háborúba Egyelőre uraik tették a hadműv vezett határkérd lamok szervezel kerül, amely W; Az olajtrösztök egyezkedni prób senhower-doktrin nul meg legkife ben — a nyílt i lő, hogy amenn; ideiglenes megál mert egyébről a ragadozó naftatr Közép-Amerika székké alakul át, a nemzeti-felszal vábbi kiszélesítés 12