A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-02 / 22. szám

BEVEZETÉS FÉLE Akik ismernek, tudják, rólam, hogy nem szeretek sokáig adós maradni. Valóságos fizikai fájdalmat jelent számomra: tartozni valak с valamivel. Mindegy, hogy milyen tartozasról van szó: pénzről, szívességről vagy akár egy kedves mosolyról. Most sem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy mivel is háláljam meg „A Hét"-nek azt a keves és lekötelező előzékenységet, amellyel szégyentábláim kifüggesztését vállalta. Hosszú és kínos fejtörés után végül rájöttem arra, hogy mi lesz a hála kiegyenlítésének legszebb, legstílusosabb módja: náluk, „A Hét"-ben kezdem meg a gyomlálást, az ő betű-veteményeiken futok először keresztül kis horoló kapámmal, gyomirtó vasammal. Ügy tettem, ahogy kigondoltam. Gyomot jócskán találtam mindenfelé. Nagy meglepetésemre még a szakma kiváló dolgozóiként ismert betű-vetők parcelláiban is ott éktelenkedett néhány példány. Ezekből el is hoztam egyet-kettőt. Nosza, tűzzük csak ki ezeket az elsőszámú szégyentáblára! I. 1. Tóth Tibornak Az ördög mátkája című vígjáték-ismertetésében olvashatjuk többek között a következő mondatot is: „Ugyanilyen földszintes alak kedvese, a törvényszéki bíró is, akiben hiába buzog határtalanul a becsvágy, a komédia tükrében nézve csak érvényesülési viszketegség ez, amely egy szigorúbb szóra behúzza a farkát és keresi a kedvezőbb szelet, amelyre fordítsa a vitorlát." (A Hét 15. száma.) Rossz elgendolni, hogy mi lenne akljor, ha Borbáia asszonynak egy ötemeletes alak lenne a kedvese. Abban a becsvágy már nemcsak buzogna; hanem gejzírként törne elő, és nem lenne olyan nagy tükör, amelyben szemlélni tudná viszketegségben szenvedő idomtatlan testrészeit. Ez talán még a mennyek dörgésére sem húzná be a farkát, és a legvadabb orkán sem tudná elfordítani tőlünk a' vitorláit. Egyébként ez a jól kifejlett stílus-gyom Щ1/ JSlagy örömmel olvastam A Hét 15. számában Turczel elvtárs „Irodalmi és sajtógyomok" című írását. Jólesően nagyot lélegeztem: végre a segítő kézi Hisz néhanéha annyira ellepik a „bosszantó stílusfelületességek" a lapok hasábjait, hogy az emberben akaratlanul is a fejetetejére áll minden nyelvérzék. Éppen ideje, hogy jöjjön a kertész! Mielőtt azonban kiki meglátná szörnyszülemenyeit „a középkori pellengér-alkalmazók elvakultságát és megbélyegző dühé"-t nélkülöző szégyentáblán, legyen szabad ezúton „öngólt" jelenteni, vagy ha tetszik „vissza-pellengért" alkalmazni. Mindiárt a címadó: „Irodalmi és sajtó gyomok" esik kifogás alá. Ha egy kötőjel erejéig (hiányjel) megalakuvók is vaa ,;

képzavarok" népes családjába tartozik. Legszívesebben a fantázia nedves helyein tenyészik és — ugye, Tóth Tibor? — a gépbe való gyors diktálás elég arra, hogy egy kultúr-magokkal beültetett cikkben is felüsse a fejét. 2. A képzavarral rokon gyomnövény a képtúlzás. Gyomláló utamon ebből is találtam egy-egy példányt. a) Gály Olga Hazugsággal kezdődik című riportjában hangzik el ez a költői kérdés: „Miféle szeplő ez a kislány a viruló gyermekcsoport egészséges testén." (A Hét 15. száma.) Ezt a mondatot olvasva önkéntelenül is egy gyermekekből álló Laokoon-féle szoborcsoportozat jelenik meg lelki szemeid előtt. Keresed rajta a kígyót is, és egyszerre csak azt látod, hogy az egyik gyermek nem gyermek többé, hanem szeplő, Megrökönyödve nézed és lám, hirtelen átalakul a szoborcsoportozat is. Sárkánnyá alakul át. Jólesően megkönnyebbülsz, amikor a kis szeplő-szörny felfalja a sárkányt (— a st:l jsszeplő a stílussárkányt). Akit nem elégít ki ez a víziószerű bemutatás, az szerezzen mikroszkópot és vizsgálja meg Gály Olga képzavarral keresztezett képtúlzását anatómiailag is (logikailag és nyelvtanilag). Mi ezt itt nem tartjuk szükségesnek, mert — Fonód Zoltántól az idegen szóért bocsánatot kérve — sapienti sat! b) A másik „képtúlzást" Barsi Imre „Ibolyakék" cikkéből irtottam ki. Ez így hangzott: „A tavaszi verőfényt, amely úton-útfélen ráköszönt az emberekre, mindenki sajátjának könyvelte el és öngondjainak zizegő nyirkos nádasába bocsátotta be vigasztalónak-bíztatónak. (A Hét 15. száma.) Lám, eddig űgy könyveltük el, hogy csak a folyók és . tavak partján zizeg a nyirkos nádas, melyben valamikor farkasok és betyárok tanyáztak, de most már csak vadkacsák rejtőznek benne. Ha a jövőben vadkacsára lesz gusztusunk, .nem utazunk a Duna vagy a Balaton nádasai guunk, a sajtóhiba sajtópör, sajtószemle ... stb. analógiájára hadd á"ítsam, hőguta „sajtógyomot" is egybe kellene házasítani. (Nemcsak a címben, de a szövegben is.) A második bekezdés 12. sorában ez áll: „Az alkotás második fázisát aztán a gondos javító és csiszoló munka teszi ki". (Hová? Helyesebben: jelenti). Ugyanitt a 24. sorban: „Akit az idegen példa nem vonz, annak számára ..." Nem túl felesleges még nyomósításnak is ez a: szórná ra? S végül egy szép szót: prevenció. De kár, hogy idegen, s így a „megelőzés" és egyéb szerényköntösü szavak homályban maradnak mellette. Talán kukacoskodásnak és Turczel elvtárs szándékán túllépő nyelvhelyességi szórszálhasogatásnak tűnik ez, azonban az, igényességhez a nyelvhelyesség ugyancsak hozzá tartozik. A munka elején vagyunk, s a „reggeli fényben" még hosszúra nyúlnak az árnyékok is. Ezért — mindnyájunk legjobb érdekében — örömmel várjuk a pellengért. „zsolt" közé. Vállunkra dobjuk a napsugár-puskát és zsupsz! fejest ugrunk öngondjainkba, illetve az öngondoktól zizegő saját nádasunkba. 3. Dénes György karcolat-parcellájára a „Tavasz a ligetben" tábla volt kiírva. Végigjártuk az ő parcelláját is és egy-két jelentéktelen kölyök-gyomocska mellett találtunk ott egy figyelemreméltóbb felnőtt gyomot. Tüzetesebb vizsgálat után megállapítottuk róla, hogy a „logikai melléfogások" családjába tartozik. Annak is abba az osztályába amelyben az úgynevezett „enyhe tévedések" foglalnak helyet. Egészen közelről így fest az „enyhe tévedések"-nek ez az egyedi példánya: „Alacsony koronájú, boglyas fa mellett állunk meg. Csupa romantika, olyan mint egy kócos asszony." (A Hét 15. száma.) Igazán sajnáljuk, hogy Dénes Gyurka nem nézett körül a Ligetben, a ligeti természetben szemfülesebben, alaposabban, így az emiitett rendkívül (!) romantikus jelenségeken kívül bizonyára még sokkal romantikusabb dolgokat is észrevett volna felfedező szeme. Megkérdezzük tőle, nem látott-e ottjártában elszáradt, tavalyi füvet, ócska deszkából összetákolt festetlen és gyalulatlan padot, szürke és unalmas járókelőket, egyhangú embereket. Egyszóval: emberben, növénvben és hangulatban olyasmit, ami hivalkodó módon, kiabálóan : csupa romantika. BEFEJEZÉS FÉLE A relativitás elméletének ismerője és elismerője lévén egyáltalán nem fogok csodálkozni azon, ha majd valaki a fenti gyomlálás után a szégyentáblámnak szállástadó „A Héttel" szemben rút háládátlansággal vádol meg. és holmi közmondást idéz a fejemre. Tudom, hogy a legjobb szándékot is félre lehet érteni és a legkitűnőbb szolgálatot is rosszakaratnak lehet felfogni. Ez a tudat és lelkiismeretem tisztasága feljogosít arra, hogy a közmondás-idézőknek derűs fölénnyel ajánljam figyelmébe a többi rokonjelentésü közmondást: Jótett helyébe jót ne várj! Engedd a kutyát az asztal alá s fölugrik az asztalra. — Add oda a kisuijadat és bekapja a kezed stb. Akinek ez nem elég, az semmiesetre sem tarthat igényt a bölcs névre, de annyit megtehet, hogy felütve Kertész Manó nagyszerű könyvét, megtanul belőle még egy tucat közmondást. TURCZEL LAJOS Turczel Lajos válasza: Köztudomású dolog, hogy olykor-olykor a leglelkesebb, legbuzgóbb hátvéd lábáról is bepattan a saját hálóba a labda. Az is bizonyos, hogy aztán az ilyen öngól a legerősebb gól, mert például les-állás címén sem lehet visszavonni. Az ilyen öngól-gólt legfeljebb csak mentegetni lehet. Én még ezt sem akarom, pedig hivatkozhatnék arra is, hogy az öngól megszületése előtt a labda (stílustisztogatás) már az alapvonalon (irodalmi és stilisztikai jellegen) kívülre jutott. Ezt „zsolt" bíró sem tagadja, noha azt állítja, hogy nem került át teljes terjedelemben a labda — és ilyenkor — mint tudjuk — a szabályok az általa képviselt eljárást írják elő. Mindenesetre én nem követem a Slovan közönségélek példáját es nem rendezek „zsolt"-verést. Sőt köszönetet mondok a jó bírónak,— és közlöm vele 'és mindenkivel, akit érdekel: hogy most már, az öngólok utár\, jönnek a gólok is.