A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-26 / 21. szám

мбшааояшг Január végétől majdnem három hónapon át különös izgalom tartotta fogva az emberek érdeklődését Losonc és Kékkő vidékén. Feltűnt egy ember, akiről az a hír járta, hogy csodálatos dolgokat tud művelni: reménytelen és súlyos betegek gyógyíthatatlanok voltak, vagy annak hltták: a csodadoktor. Betegek, akik vagy gyógyíthatatlanok voltak vagy annak hitték magukat, vagy mert nem kecsegtette orvosuk a gyors és biztos gyógyulás reményével, a kuruzsló csodadoktorhoz fordultak. Ez nagyon érthető lélektani jelenség, a beteg ember leghiszékenyebb, bizalmatlansága ellenére ls a legkönnyebben félrevezethető. Tömegesen keresték fel a kuruzslót Losoncon, a Hvlezdoslav-utcai albérleti „rendelőjében", s mlutén egy Ideig a közeli Gácsliget községben lakott, ott ls. De jómaga is „fáradhatatlan szorgalommal" jérta a vidéki községeket S. P. korcsmárossal, aki autóját és személyes szolgálatát bármikor készséggel bocsátotta a „doktor" rendelkezésére. Háromhavi működés eredménye: a ma még kiszámíthatatlan nagyságú anyagi és erkölcsi kár, betegek hoszszú sora, akik egyre fogyó reménykedéssel várják gyógyulásukat, akiknek különben segíthetett volna a szakszerű orvosi kezelés, sok (száz ember kiábrándultsága, akik nélkülözhetetlen anyaglakkal fizettek meg hiszékénységükért, s köztük a legszomorúbb eset, a szécsénykovácsl Kiss Zoltán gyermekéé. A kuruzsló csodadoktor ebben az esetben mér felülmúlta képességeit, szélhámoskodása tetejére hágott: nem maradt meg a teákkal, füvekkel, masszírozásokkal, s a különféle, séménok szereire és módjaira emlékeztető babonás gyógyltgatés mellett, hanem embert operált, a legcsekélyebb hozzáértés, vagy anatómiai Ismeretek nélkül. Az eset elborzasztó: a hiszékenység, a tudatlansög emberéletet adott a sarlatán kezébe, aki szélhőmoskodása tetejébe még elmebellleg is fogyatékosnak tekinthető, azt számítva, hógy több Ízben kezelték a bazini elmegyógyintézetben. Akik találkoztak a sarlatánnal, a lednlcrónal Horeöny Jozeffel, ilyen személyleírást és Jellemzést adnak róla: körülbelül 35 éves, alacsonytermetü, szélesvállú, csúnyaarcű, egész lényében valami gnómszerü ember, aki emellett, hogy rendkívül hanyagul öltözött, még folytonosan Ivott is. Intelligenciája nem volt több az ún. „olvasott emberénél", aki előképzettség nélkül holmi zagyva tudélékosságra tett szert, s az ebből fakadó lelki tünetek keveredtek nála szkizofréniás jellegzetességekkel. Ez az ember operált! 1957. április 17-én, ebéd után az anya, Kiss Zoltánná előzetes kérésére megoperálta a 9 éves Ifjabb Kiss Zoltánt. A műtétet borotvával végezte el a gyerek fején, a nagyagy baloldali féltekéjén, ami fölött a gyerek szülési hibájából kifolyóan nem képződött koponyacsont. Az anyával beszélgetek kint, faluja, Szécsénykovácsl határában, ahol néhány asszonnyal együtt paprikát plántálnak a szövetkezet földjén. Az egész asszony szánalomraméltó védekezés, Ijedtség. Saját magát okolja folyton, az önostorozók nem lehettek szigorúbbak nálánál. — Jaj, de szamár voltam — mondja saját magát okolva. — Százszor elátkoztam már azt a gazembert. Hogy ls tehettünk Ilyet?... Oeztán még azt mondta, mikor megoperálta: most már attól is meggyógyul, ha csak ránézek! Az! Ránézhetnék most a hegyódalba'! — int a tejével a temetőoldal felé. — Tudja, tudtam én már akkor, amikor bejött hozzánk, hogy nem orvos ez! — folytatja az emlékezéstől viszolygó hangon. — Ahogy ez leült nálunk az asztalhoz, osztán ahogy ez ebédelt, hét nem úgy nézet kl, mint egy rendes ember. Már olyan doktor-féle! Olyan rendetlen ruhája volt, összevissza könyökölt az asztalon, még köpködött ls. Megivott az nálunk vagy két deci pálinkát, meg bort ls jócskán. Hoztam három litert, mert azt mondta, hogy szesz ls kell az operációhoz. Hát majd mind megitta, ami maradt, elvitték magukkal. Mert hárman vótak: ő, a sofőr, meg egy nö, akire azt mondták, hogy doktorka. Mésok meg azt mondták, hogy ápolónő. KI tudja miféle lehetett... — Hogy bízhatta a gyereke életét ilyen gyanús emberekre? — kérdezem tóle. — Ha én azt tudnám, hogy jutott eszembe! — mondja elkönnyezó szemmel. — Mindenki azt mondja, hogy csodákat művel. Hogy bevált tudása Van. Látja-e, én csak egy tudatlan parasztasszony vagyok, oszt már ugye hogyne bíztam volna benne, mikor Losoncon még tanult emberek ls csak hozzáfordultak. Volt eset, hogy mér az orvosok nem tudtak segíteni, osztan ó javította meg a beteget. Egy embernek a losonci kórházban mérje akarták vágni a lábét, osztán hogy ő helyrehozta. (Az illető Á. A. losonci tisztviselő, bürger-gyanús betegségre kezelték. Kezelőorvosa nem Ismerte fel elsőre, hogy nem bürgerről van szó, hanem Idegi alapon kifejlődött érszűkületről. Hozzá is elhívtak a sarlatánt, miután az orvos egyelőre nem tudott pontos diagnózist adni, s a kuruzsló a beteg lábán keletkezett kelevénynek késsel ment neki. Furcsa, de nem megmagyarázhatatlan, hogy a beteg állapota javulni kezdett. Az orvosok a szuggesztió és autoszuggesztió közrejátszáséval magyarázzák a gyógyulást. Most a beteget gyógyulésfélben levő állapotban a Teplice-Sanov-i gyógyfürdőben kezelik. Ez az eset, amely teljesen véletlenül adódott — akár tudott a kuruzsló a szuggesztió tudományos, s ma már az orvosi gyakorlatban is érvényesülő jelentőségéről, akár nem — a kuruzsló maiméra hajtotta a vizet. Mindenki csodáról beszélt.) — Csak ne jutott volna eszembe ez a doktor! — sírja tovább а bánatát az aszszony. — Ezért kérdezte a prokurátor is, aki lent járt itt nálunk. Hogy mért tettem? Hét azért, mert buta vótam. Segíteni akartam a gyereknek, nehogy nagykorában szemünkre ivesse, hogy elhanyagoltuk a bajét. így jártunk. Most ls félek attól, hogy valami baja lesz a gyereknek belőle később. A gyerek most egészséges. Az operáció másnapján eszméletlen állapotban a losonci, majd! onnan repülőgépen a pozsonyi gyermekkórházba szállították. A pozsonyi gyermek-klinika sebészett osztályán gyors műtéttel megóvták a gereket a liguoveszteség, az agyhártyagyulladás és fertőzés halállal fenyegető következményétől és egy heti gyógykezelés után gyógyultan hazaengedték. Most vidáman játszik a falu gyerekeivel együtt, csak az anya hajtogatja a félelem súlya alatt: — Csak ne legyen neki később bajai A hivatalos közegek 5000 koronában állapítják meg az ajándékok értékét, amelyeket Kiss Zoltánék honorárium fejében adtak a sarlatánnak: két és félméter duplaszéles gyapjú férfiöltöny szövetet, egy arany órát, selyem szövetet, egy nöi ruhát, s 400 koronát. Mindenhol Így fizettek hlszékenységükért az emberek. Állítani, de cáfolni sem lehet, hogy volt napja a csodadoktornak, amikor napi 15—20 beteget „gyógyított" s velük 4—5000 korona honoráriumot keresett. A csodadoktort őrizetb.e vették a hivatalos közegek s ügyében vizsgálat folyik, de a kár, amit anyaglakban és a lelkekben okozott, aligha térül meg. Visszakisértett a múlt tudatlansága, egy HoreönJ nevezetű kuruzsló értelemmel megáldott embereket ásott be Gácsligeten a trágyadombba, egy gyomorfekélyes embert masszírozással veszélyesebb állapotba hozott, egy tizenkilencével lánnyal egy fürdővízben üldögélt órákig, míg ostobán hiszékeny szüleit a szomszédba küldte, a harmadik szomszéd kerítésének kilencedik karójából fürészelt porral, kutyatejjel s különféle hatású füvekkel és ásványokkal gyógyított. A 'kuruzsló „gyógyított", a hiszékenyek megfizették a borsos tandíjat s az egész ügy népbiróságunk előtt nyer majd befeiezést MIKUS SÄNDOR — Hoztam három litert, mert azt mondti hogy szesz ls kell az operációhoz — mondj a hiszékeny asszony, Kis Zoltánná. — Ha nem visznek repülőgépen, meghaltam volna...