A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-19 / 20. szám

nak tőle. Pedig már én is doltam három, sőt négy gépen is, mondja. - Én elhatároztam, hogy lemek a lányok közé és megmutaí nekik, hogy igenis lehet háí gépen szőni, — teszi hozzá Ilonnéni. . jó funkcionárius szavai ezek, példaadásával győzi meg a kötöket. auko elvtársnő 1945 óta tagja izakszervezeti mozgalomnak és 8 óta párttag]. Az utolsó váltások óta a kerületi _nemzeti >ttság tagja volt, a párt üzemi Dttságában ls dolgozik. Most iött volt a SZLKP kongresszuszövőnők rendelkezésére. öltöző nem volt és a bérlistán nem ismerték ki magukat. Aki félénk volt, soha nem . tudta meg, miért kapott sok munkáért kevés- pénzt. Volt egy választott bizalmijuk, az reklamálta az elszámolást, ha valaki éppen panaszt emelt. Manapság ugyan még műidig sokat lehetne a dolgokon javítani, da össze sem lehet hasonlítani a helyzetet a régivel. Higiénikus mosdók, öltözők, derűs, világos műhelyek, parkírozott, szökőkutas gyárudvar, tiszta üzemi konyha és korszerű, jól vezetett csecsemőotthon biztosítja a dolgozók nyugodt, jó munkafeltételeit. Amíg a mamák dolgoznak, addig kisgyermekeik a legeszményibb környezetben töltik az időt Csaknem húsz éve özvegy, szobás kis házacskájában lakik, iai már nősek. Négy unokája két fiú, két leányka, gyütt megyünk le a lépcsőkön, у a forgalom, körülöttünk felháznak az aílkal-mazottak. A'z ikre Ilonka néni rászól: - Hallod-e, mikor szerelitek fel azokat a redőnyöket? Majd :d állítlak oda nyolc óra hoszahhoz a géphez, hogy kibí-e az erős napsütést. Tudod hogy az a munkásnő éppen állapotos ?! megszólított mentegetődzik, у „csak" tegnap kapta az utast, de azonnal intézkedik ... * * * szembe jutnak Szegecs Mária rat, ahogyan arról beszélt, mi-i viszonyok uralkodtak a gyáregykor. Egyetlen mosdó állt a Itt kell feljegyeznem azt a kis jelenetet is, amely éppen a szakszervezeti irodában zajlott le. Két fiatal lány lépett be az ajtón. Karcsún és májust lehelve álltak Ilonka néni íróasztala előtt, hogy tudomásul vegyék, miszerint üdülni mehetnek Jeseníky fürdőre. A lányok örvendezve fogadták a hírt, csak az egyik kockáztatta meg félhangosan: — Mi szívesen megyünk bárhová — akár Prágába is. — Prágába? — pattant fel Ilonka néni. — Nektek friss levegő kell, nem pedig a nagyvárosi utcák pora. Jaseníkybe mentek és kész! És a lánykák azonmód belenyugodtak. Hiszen ha nagyon „muszáj", ellesznek ők a szép Jeseníkyben is.... GÄLY OLGA Okulásul magamnak Amikor vajúdó anyám életet adott, ж véremben már akkor lelketölő kórt hordtam. & Ő szegény, mozdulatlan feküdt, szinte holtan. Talán az volt a halál első üzenete, & intő jel apámnak és nekem egy életre, , X bűnvéd ezrek ellen, s leginkább a kór ellen, mely! őt megölte, hogy engem sose öleljen, $ hogy az édes anyai csókot ne ízleljem. S én, a balga, csak most kezdem megérteni, hogy miért volt lelkem mindig csordultig teli, akár Krisztus keserű pohara ürömmel, utam, mit huszonhat éve taposok: röggel, hogy miért volt lelkem mindig csordultig teli, s ha néha szólok, hangom csak maroknyi nép hallja. Ö, hányszor faggatom magam, mint árva lénye a földnek, mi bűnöm van... ? de hiába. Jó szót, ha olykor kaptam, azt is csak apámtól. S ma ha tükörbe nézek, arcom ég a vádtól, hogy mért nem hallgattam apám intő szavára. Vaj' nem lett volna jobb, ha ott maradok vele? sértett szívem se lenne úgy haraggal tele. De rögös utamon én mégis tovább megyek! És ha a vad indákkal befont rónák helyett csataterem a versek rímes mezeje lett, megyek verseim hadával és összetörök minden rögöt, sunyi kórok, ha meg nem öltök. Megyek, s megfizetek, anyámért és apámért. Utamon okulás lesz az anyám halála, a lombbaszökött éveimnek gyávasága. És ha majd lázít a vád, mint embert s fiatalt, csak azt teszem, amit a szívem mindig akart! beleölöm lázas akarásom és magam a verseim kusza soraiba, és ha van még egy csöppnyi lázadó erőm, felemelem karom és intek, gyertek segíteni nekem meggyógyítani örök lázban égő lelkem. török elemér A csicsói iskolában Elnézem az ősi kastélyt, merengek a régi parkon, Fehértörzsü vén platánok riigye pattan psendesen, kankalinok sárga kelyhe cseng a barna bús avarban s lábam vígan lép a fbsend.es, vadvirággal nőtt gyepen. Szende nyírek koronáján itt felejtett régi álmok, $ komteszeknek fátyla lebben harmatkönnyes hajnalon, böjti szél a bimbót bontja, zümmögő méh zúg riadtan s én d Icsendben béreseknek régi búját hallgatom. Most sem értem, bár kutattam: hulló könnyek mért teremtek aranyesőt, bzázszor szépet, bazsarózsát, liljomot; szolga óvta, öntözgette simogatta kérges kézzel, de a kastély félrelökte, mint kivénhedt limlomot. S míg Iborongok régi múlton s hattyútónak tükrét nézem, egyszerre száz gyerekszájon cseng a jókedv, jszáll a hang. Vén platánok, büszke tölgyek összenéznek néha-néha: hova lett a 'csillogó fény, hova lett a pompa, rang ? Gyerekszájon száll az ének. A vén kastély már megszokta. Századoknak árnya messze; száll az idő, elszalad, % ősi termek falán függ а Xgyermek 'emlék) tábla rajta X „ÜR IR" helyett csöppnyi gyermek írja már az új szavat. t Elnézem laz ősi kastélyt, merengek a régi parkon, f szeretném d rügyet hívni, sürgetni a levelet, jr legyen víg 'a régi béres s "régi könnyét megkeresve 4 most örömmel bírja el. Hisz újra itt a kikelet! /' FARKAS JENŐ % xt ' 21