A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-13 / 2. szám

A kórus egyik örege Ivan Letko Ilaimon szerepében Eva Rysová mint Iszméne, és Kata Mrobárová mint Antigone A dombokon tüzet rakott a fáradt napgolyó. A város ősi tornyai fürödnek a fényben. Ködök csavarodnak a barna kertekben s gyűrötten, puhán tapadnak a lombhullajtó fákra. Siklós felől duruzsol a szél s belemar az ősrégi vár porladó falába. A város, Léva városa csendes zsongással régmúlt századok emlékeiről regél... . *• Megállok a porladó vár sötét kőtornya alatt. Feltekintek a keskeny lörésekre, melyek vakon figyelik, vigyázzák a várost. Megérintem s vallatom a hallgató köveket. Szivemben mozdulva kél az örök időbe temetett történelem, amely e földön is viharozva nyargalt, hogy dübörögve tovatűnjön. Török, tatár seregek, kuruc és labanc hadak kavarognak képzeletemben. Nagy idők elporladt harcosai, akik,r£t ezen a tájon is könyörtelen csatákat vívtak ... A város szenvedett és csak kevésszer örült. Lakóit halálos kór pusztította. Nem egyszer vörös lángnyelvek martak a háztetőikbe, hogy a földdel egyenlővé tegyék de mint a főnixmadár újra s újraéledt, feltámadt poraiból s megszépült. Krónikájának legszebb lapjai a kuruc időket őrzik, a kort, melyben magasra röpült a zászló, hogy fegyverbe szólítsa Rákóczi népét. Forgassuk csak vissza a krónika poros lapjait... l/оз, szeptember 17. Fülledt sötétség terpeszkedett ezen az éjszakán Léva városára. A sűrű csendbe csak nagynéha vakkantott egy-egy házőrző komondor, hogy fejét lesűnyva ismét a tornácra kotródjék. A fellegvár felől mint magános csillag pislákolt egy lámpa s fényből szőtt szárnyával reszketve verdeste a sötétséget. Túl á városon, ott ahol a Garam vize zubog, az éjszakánál is sötétebb árnyak mozogtak. Halkan csobogott a víz a könnyű evezőcsapásoktól. A bakter már az éjfél utáni két órát is elkiáltotta, amikor elindult a kis csapat. A könnyű szélben neszező kertek alatt lopóztak s megkerülték a várost. Amikor a sötét óriásként felmeredő vár közelébe érték, megrettentek, megtorpantak. Sustorgó hangokat szűrt az éjszaka. Rövid idő múlva kettészakadt a kis csapat. Az egyik fele a várkapu irányába lopózott, a másik az árkok mentén tűnt tova ... A várkaput vigyázó császári zsoldosok egyike susogva kérdezte társát: Hallottad? — No. — Mintha itt settenkednék valaki. A feleletre már nem volt idő. Mintha pokolbéli ördögök dobbantak volna elébük, úgy zúdultak elő a kurucok. Kemény karok ragadták meg a labancok vállát, hogy szinte belereccsent a csontjuk. Érdes tenyerek tápadtak szájukra. Nyikkantam sem tudtak többé. A kurucok kötélhágcsöt hajítottak a falakra s fürgén kapaszkodtak fölfelé, Oldálukon tompán koppant a kard. A várbeliek még föl sem ocsúdhattak álmukból, már foglyok is voltak. Az őrséget egyetlen kardcsapás nélkül fegyverezték le Rákóczi katonái. Másnap, amikor a virradat rálehelt a városra, a fellegvár ormán már a szabadság bojtos zászlaját lobogtatta a szél. A vár s a város zengett a katonák dalától: Nosza hajdú, firge varjú, járjunk egy szép táncot, nem vagy fattyú, sem rossz hattyú, kiálts rá egy hoppot! Szájad mondjon, lábad járjon egy katona táncot. De nemcsak magyarul, szlovákul is magasba csapott a nóta lángja. A kuructábor szlovák harcosai ráfelelték: Hore Hronom, dolu Hronom, drobné subky, chodia po ríom . .. A vivát a fellegekig zengett s Léva városára rámosolygott a szabadság napja. D. S. A mártorii Hadseregszínház látogatói már régen nem találkoztak színházuk olyan plakátjával, amely vörös betűivel új játék bemutatóját hirdet-i te volna. Az őszi idény kezdete óta ugyanis a színház nem mutatott be egyetlen új játékot sem. A múlt év utolsóelőtti hetében végre megtudta a közönség, hogy december 22-én és 23-án megtartják a színházban Szophoklész Antigonéjának bemutató előadását. A Hadseregszínház színészel és Dezlder Janda államdíjas rendező rendkívül nagy feladat előtt állottak, mikor a klasszikus drámairodalom e gyöngyének betanulására és előadására váltakoztak. A darab komoly követelményeket támasztott mind a rende-i zővel, mind a színészgárdával szemben. A próbákat a délelőtti órákban tartották meg, de megesett bizony az is, hogy még éjszaka is próbáltak. Olyannyira lelkesítette őket a darab művészi ereje, hogy semmi fáradságot nem kímélve Igyekeztek behatolni a darab mélyébe, megérteni a kort, amelyben lejátszódik. Ma, a darab sikeres bemutatója után megállapíthatjuk: ez az igyekezet nem -volt hiábavaló. A kitartó, céltudatos munka megtermette gyümölcsét. Kata Hrobárová és Hildegards Michalíková Antigone mindkét szereposztásában kiváló alakítást nyújtottak. Ugyancsak dicséret illeti a Kreon fiát, Haimont alakító fiatal Ivan Letkót, Eva Rysovát Iszméne, és L. Hrltzet Teíreglasz szerepében. Milan Hlozek korhű díszletei és kosztümjei nagyban hozzájá-i rultak a művészi hatás emeléséhez. A mártoni Hadseregszínház Antigone bemutatója komoly sikere a színház dolgozóinak. Ján Kmef