A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-13 / 2. szám

Nem mindennapos erőfeszítést és kitartást igényelt a Szi-Kiang-Tibet út építése Lhassza új látképe. A magaslaton a Dalai láma aranytetejű palotája, a Pó­tala Tibet felébredt évezredes álmából és kultúrájával, népi művészetével felsorakozott a nagy Kína többi egyenrangú nemzete mellé Egy Ihasszai kísér­leti farmon 83 eddig ismeretlen tibeti hasznos növényfaj­tát termesztenek a legkorszerűbb módszerekkel Ngoertehni, a Pan­csen láma pekingi tartózkodása alkal­mából buddhista istentiszteletet tartott a kínai fő­város láma templo­mában A misztérium nélküli Tibet Tibet, a titáni csúcsok és szigorú éghajlat országa, tíz évszázadon ke­resztül a lámák uralma alatt élt. Fővá­rosa, Lhassza 3550 méter magasan épült, egyúttal az egyház és állam fe­jének, a Dalai lámának is székhelye. A jelenlegi Dalai láma 22 esztendős. <3 a tizennegyedik Dalai láma Tibet történelmében. Helyettese a Pancsen láma, utána következnek a többi ma­gas egyházi méltóságok és tisztségek. Nem is olyan régen az imperialisták megkíséreltek éket verni a Dalai láma és a Pancsen láma közé, ma azonban a két egyházfő egyetértésben látja el vezető államférfiúi funkcióit. A lámák Tibet arisztokratái, ők tartják kezük­ben a kereskedelmet. Munkásosztály nincs Tibetben, mert eddig sem ipar nem volt, sem tervszerűen kihasznál! bányák. Hasonlóképpen hiányzik a kö­zéposztály ts. Ma már a függetlenítő erők, ha lépésről lépésre is, de kitar­tóan szervezik a szociális és gazdasági reformokat egész Tibet területén. A tibeti nép rokonszenves, vidám és szorgalmas. Odaadóan műveli a földet, tenyészti az állatokat és sokat meg­őrzött természetes és egészséges egy­szerűségéből. 1951 májusában a Népi Kína Tibet­nek is elhozta a felszabadulást, meg­nyitotta a középkori viszonyok közt élő tibeti nép előtt a fejlődés, a függet­len nemzeti újjászületés útját. 1956 áprilisában nyilvánították Tibetet auto­nóm tartománynak. Azóta az óriás he­gyek lakói az eddigi gyarmati kisebb­ségi sors helyett saját nemzeti kultú­rájuk szerint élhetnek. Gyermekeik az iskolákban tibeti nyelven tanulnak. 1500 diák látogatja Pekingben a nem­zeti kisebbségek intézetét és hasonló in­tézmény létesült az autonóm tarto­mány fővárosában is. Lhassza azelőtt igen nehezen volt megközelíthető, ma azonban már két út köti össze a környező világgal és Kínával: az egyik 2100 km hosszú Lan Cseuböl indul ki, a másik a 2255 km hosszú Szi Kang-Tibet, amelyet a Fel­szabadító Hadsereg katonái építettek haláltmegvető bátorsággal, alpinisták módjára leküzdve a sziklás hegységek nehézségeit. Ennek a két útnak kö­szönhető, hogy Lhassza valósággal új­jászületett. Megindult az élet egészsé­ges pezsgése, utain szünet nélkül ván­dorolnak a hatalmas áruszállító teher­autók, kerékpárok, motorkerékpárok és tevekaravánok. Az állami áruházak­ban hozzáférhető árakon vásárolhatók az élelmi és ruházati cikkek, a postá­ról rádión telefonálhatnak Pekinggel. Valaha a tibetiek azt hitték, hogy szegény a földjük. Vajon gondolhat­ják-e ezt ma?

Next

/
Thumbnails
Contents