A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-05 / 18. szám
A KÜLFÖLD HUMORA A HÉT, a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális, művészeti és irodalmi hetilapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős. Egri Viktor főszerkesztő. Megjelenik minden vasárnap. Kiadja a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, Bratislava, Mierové nám. 3—4, telefon 220-59. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 7. telefon 261-04. Postafiók C-181. Kéziratot nem adunk vissza. Terjeszti q Postai Hírlapszolgálat.. Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. Nyomja a Pravda nyomdavállalat, Bratislava Jesenského 12. Egyes szám ára 1.50 Kés, e löfizetési díi fél évre 39.— Kés, egész évre 78.— Kés. * A-73155 Méghozzá Budán. Ahol állítólag csak egyszer volt. Mit csináljunk, a feleségem már harmadszor nyaggat, hogy menjek fel oda es nézzem meg azt a kutyát, azt mondják, valami csoda. Napbarnított úriember fogad. Rendkívül erélyes és szakavatott. — A Muki érdekli? — kiált rám harsányan, az idomító ellenállhatatlan tekintetévél. — Igenis! — mondom kissé szűkölve — Muki... Muki.. .i...(... — szól erre meglepően szelíd, csaknem könyörgő hangon. Az ágy alól drótszórü fokszi mászik elő. Hozzám oldalog, megszagol, ásít. Láthatóan unja a dolgot. — Na most! — rivall rám az idomító. — Vau, va ... akarom mondani, igenis! — kapom magam haptákba. — Ez a világ legintelligensebb kutyája — folytatja harsányan —, ez miden szót ért, mint egy ember. És most megint, mézédes hangon. — Muki — hol az ajtó? Muki elkínzott képpel az ajtó felé bök az orrával. Aztán megint ásít. — Muki — hol a cukor? Muki körülnéz a szobában, a kis asztalon, a kávé mellett áll a cukorpikszis, arrafelé fordul, aztán lefekszik, mintha azt mondaná, hát ott van, mit kérded, mikor magad is tudod. — És kérem — folytatja az idomító ellentmondást nem tűrő hangon —, a gazdájáért tűzbe megy. Nem tűri, hogy a gazdáját bántsák, nekimegy az oroszlánnak is, ha a gazdáját megtámadja. Tessék úgy tenni, mintha haragudna rám. Tessék egy kicsit megütni. Ijedten engedelmeskedem, bár előre félek, hogy Muki leharapja a fejem. Megütöm. Muki nem mozdul. — Tessék kicsit erősebben. Jót húzok rá. Muki nem mozdul. Az idomító zavarba jön. — Muki.. ,i... — mondja panaszos, síró hangon — Muki. .. bántanak!... És int, hogy üssem. Ütöm, de Muki nem mozdul. • Mentő ötletem támad, Muki érdekében. — Kérem szépen — jegyzem meg óvatosan, hogy meg ne sértsem —, hát persze, hogy nem mozdul. Hiszen az előbb tetszett mondani, hogy milyen intelligens, minden szót ért ... éppen azért nem mozdul... Az idomító meglepetve néz rám. — No igen — vakarja a fejét —, hogy tetszik gondolni? — Nagyon egyszerű, Ha nem értene minden szót, akkor nekem jönne. De miután hallotta, ahogy engem kitanított, nem veszi komolyan a dolgot. Nem hagyja ugratni magát. — Aha! — mondja az idomító, de láthatóan nem érti még most se világos okfejtésem. Lopva összenézünk Mukival. Hadd, kérlek, mondja Muki pillantása, soha nem fogja megérteni ezt az egyszerű dolgot. A kutya csakugyan intelligens. Minden szót ért. KARINTHY FRIGYES - öcskös, ugorj le egy A modern müezzin _ Néz d micsoda lábai skatulya gyufáért! yannak annak a kis szö _ kének! VILÁGREKORD!!! — Te Jóska, nem felejtettünk el valamit? — Ha átmegyek, ellátom a bajodat c(aus „Panorama") Kilenc kilométer? Két óra múlva jatszva ott vagyunk .. .
