A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-13 / 2. szám

yMuoelődési élei a Cémagyárbctn Ha megszavaztatnánk az üzem dolgozóit arról, hogy kinek ítélnék oda a pálmát a szorgalmas és eredményes kultúrmunkáért, minden bizonnyal az idáig Valentin Marianna vezette magyar színkör kerülne ki a szavazásból győztesként. Több szavazatot kapna ugyan az összetartás (Druzba) énekkara is, de meg kellene egyelőre elégedniök a második hellyel. Ismerkedjünk meg hát legelőször az „első helyezettel". A magyar színjátszó kör nem tekint vissza hosszú múltra. Pár éve, 1953-ban kezdték meg a munkát s azóta mégis 13 egyfelvonásost és négy egész estét betöltő darabot tanultak be és adtak elő. Méghozzá olyan darabokat mint Csizmarek Bujócskája meg Csiky Gergely Kaviárja. A legnagyobb sikert a Bujócskával érték el mostanáig. Az idáig végzett munka nagyságát mégjobban megvilágítják azonban a további adatok. Négy pozsonyi előadásukat megtoldották 36 vidéki és két magyarországi fellépéssel (Hegyeshalom és Rajka), összesen 24 községben tartottak előadást. A legtöbb tapsot Rajkán kapták, ahol majdhogy szét nem szedték a művelődés házát. Szép sikert értek el Szencen, Dunaszerdahelyen, Dunasápon, valamint Főréven, Trnávkán és Ligetfalun. Előadásaikat mintegy 11000 néző látta. A kör vezetése példásan demokratikus. Az új darabokat ugyan Kelecsényi Árpád hajtja fel, de mielőtt döntenek róluk. város munkadíjasa. Bárczy Boriska az előfonoda mesterének helyettese, az ÜB tagja. A Bújócska kedves Ancija, Gáspár Mária már tlz éve játszik és a körben is alapító tag. Kovács Dezső és H. Morvay Mária idegen üzemből járnak a próbákra és előadásokra. Az alapító tagok közé tartozik Dohorák Erzsike is, a fonoda szorgalmas munkása. Ezek mellé az alapító tagok mellé sorakoztak fel azok, akiknek csak nemrég kacsintott a szemébe Thália: Csöllei Imre, Walter Pál, Kelecsényi Arpádné, a legújabb tag pedig Szakái Lenke, aki csak most készül első szerepére. És ha már bemutattuk a szereplőket ne feledkezzünk meg a Jelenei a A csoport színjátszói Hegyeshalmon is szerepeltek élőbb hiindéfl tag megismerkedik velük és csak akkor kezdenek a tanuláshoz, hogy ha az egész kör egységesen elfogadta. A régi jó színészek éppen az üzem legjobb munkásai. Kiss Anna például régi műkedvelő, az üzem élntunkása és ráadásul Pozsony színpadok legfontosabb személyéről, a súgóról sem. Walter Annának is több beosztása van. A súgás mellett „sminkel" és ha kell „beugrik". Sajnos az utánpótlás itt is fogas kérdés. A kimaradt Kovács Zoltán, Mikóczi Pál, Zsabka Ilon-Psztradmű.sorral Díóspatómban ка, a Hladky házaspár és Szalay Zsiga helyett alig jelentkezik egy-két új tag. Valentin Mariannától ugyan átvette a vezetői tisztséget Janicsek Rezső, de hol maradnak a fiatalok? Ügy látszik, azokra még pár évet kell várni, mert csak a tanoncinternátus lakói között mutatkozik érdeklődés az előadóművészét iránt. Nagy szerencséje a körnek, hogy az egyes szakmunkásokon kívül (asztalos, festő, ács) az üzem vezetősége és az ÜB is segíti őket a lehetőségek szerint. Az idén is nagyobb összeget kaptak az igazgatói alapból a legfontosabb kiadásaik fedezésére. Ezt a példát kellene követni másutt is, mert hiszen a színkörök bevételeit majd minden esetben fölemésztik a teremdíjak, autófuvar, jövedelmi adó, vigalmi adó és a sok más egyéb fizetni valő! Az összetartás ének- és zenekarát Döményi Eta vezeti. A múlt év májusa Óta működik a csoport átlagban ötven taggal. Énekelnek mozgalmi és népdalt vegyesen, magyarul és szlovákul, oroszul és bolgárul, de ha úgy Rújócskából t.dédik németül is. Vidékre is eljárnak. A magyar színkör után (amely megszerezte a város díszoklevelét a Bújócska jólsikei/ült színrehozásával) ők szerezek meg a másik díszoklevelet a scomfai ifjúsági találkozón. A fiatalabb tagok közül ki kell emelni Pal, Ingeli, Andi és Polák „daltársnőket", akik a munkában is a legszorgalmasabbak. A zenekarban Hlávek és Jurkovics a legkedveltebb zenészek. Az ő vezetésük alatt húzza a zenekar próbák után a talpalávalót, hogy egy kicsit mozogjon is a fiatalság. Minden héten kétszer tartanak próbát, amit rendszerint egy kis tánc kísér. Ezért aztán nem is marad el a próbákról aki mozogni tud. A szlovák színkör valamikori ió szereplése után pár éve csak tervekből él. Állandóan készülnek valamire, de valahogyan nem tudnak eljutni a nyilvános előadásig. Ügy látszik, náluk hiányzik a tettrekész törzsgárda. Enélkül pedig nehéz összefogni a sokféle érdeklődésű dolgozót. Az üzemi könyvtár csak 1200 kötettel rendelkezik, de átlag 350—400 könyv van egyszerre kinn. Ez kétségkívül azt bizonyttja, hogy a cérnagyáriak szeretnek olvasni. A szórakozás és a művelődés lehetőségeihez újabban hozzájárul az üzem televíziós vevőkészüléke is. Amint az elmondottakból látszik, nemcsak a termelési terv kitűnő teljesítéséért érdemli meg az üzem a kitüntetést. Ilyen pezsgő társadalmi élettel és művelődésterjesztéssel nagyon kevés pozsonyi üzem dicsekedhet. Azért itt is van min javítani. Az új klubház felépítése bizonyára még nagyobb lendületet vinne a dolgozók sokféle hasznos tevékenységébe. Csúzi Cs. Ferenc