A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-05 / 18. szám

J. К. Boriszovova Mamin-Szibirjak „Az arany bilincsében ' с. dráma főszerepében Kerti jelenet (Az arany bilincsében) A színjátszás nagymesterei hazánkban te_ hogy Fomájának konfliktusai, önmagával és környezetével drámai erejű jelenetekben peregnek le és nem vész el a regény lírája, emberiessége sem. G. A. Abrikoszov, az együttes egyik legnagyobb fiatal tehetsége játszotta Fomát, ezt az élet értelmét kereső, kételyektől gyötört lelket, aki a volgai kufárok hazug és embertelen világában igazi eszmények és tudás hiányában nem tudja megtalálni a kivettető utat. Alakításában szinte eszményien adta meg a színpadi cselekvésnek Sztanyiszlavszkij-követelte értelmezését: a testi és lelki, a külső és belső cselekvés teljes összhangját. Abrikoszov és az egész együttes egységes játékstílusának, a helyes rendező elgondolásnak érdeme, hogy a színpadon élesen, kendőzetlenül tárultak fel a társadalmi ellentétek. Az eaész játékban, de különösen a végjelenetben, Foma drámai itéletmondásában, majd testi és lelki összeroppanásában ezért nem láttunk tragédiát, hanem fekélyes jelét mindannak a hazugnak, alattomosnak, ami pusztulásra, elmúlásra ítéltetett. T 7 gyancsak a szocialistai-re^ alista színjátszás megrázóan emberi művészetével tárták a néző elé Mamin-Szibirják Az arany bilincsében című drámájának s ciális igazságait. Míg Gorkij re nyének drámai változatában a gai kufárok harácsoló, önző csaló világát láttuk, jtt az u bányák tulajdonosainak nem vésbé rideg és könyörtelen csa életéről hulott le a lepel. Mamin-Szibirják drámájá cselekménye igen egyszerű, kö nyen áttekinthető, Aniszja, a tö rement Molokov bányatulajdc lánya, apja vagyonának elves: sével elveszti szerelmét, Va,s Vorotovot is. Kétségbeesésé elfogadia apja tönkretevőjének, öregedő Zaszipkinnek kezét mint gazdag asszony kegye' bosszút áll: gyűlöletet hint : környezetében, a kétkedés, a tékenység mérgét oltja miindei be, meglopja mostohalányát, Vaszját szerető Lénát is, é: dráma végén a férfiakkal kö nyelműen játszó boldogt, Aniszját eléri a sors bünteti férje, a féltékenységében mej jített Zaszipkin megöli. Egészen csodálatos, ahogy a meséjében egészen szokvár családi drámát Vahtangovék kritikai realizmus való színe telitették, ahogy a helyenként < halványan körvonalazott alako hallatlan művészetükkel teljt hiteles embereket faragtak, a Eperjesi és kassai vendégjátékai után a moszkvai Vahtangov Színház együttese ötször lépett fel Szlovákia fővárosában, majd Brnón át Prágába folytatta útját és Liberecet, Plzent érintve május 5-én elhagyja hazánkat, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban adjon ízelítőt a szovjet színház utolérhetetlenül nagy művészetéről. Az öt színdarab, amellyel a moszkvai vendégek bemutatkoztak, stílusában, cselekményében és mondanivalójában annyira eltérő, hogy a néző teljes áttekintést kaphatott a nagynevű és nagymúltú színház úttörő és pélr dát mutató színpadi kultúrájáról. Gorkij Foma Gorgyejev című regénye dráma változatának előadása Gogol Holt leikekjére emlékeztetett, amelyet a tavaly körünkben járt moszkvai Művész Színház felejthetetlen játékában ismerhettünk meg. Vahtangovék ugyanilyen nagy mesterei az epikai müvek interpretálásának. Foma Gorgyejevet Ruben Szimonov, a Szovjetunió nemzeti művésze, a Vahtangov Színház vezetője dramatizálta. Munkájának erénye, hogy a regiény sokszálú, szövevényes cselekményéből és bonyodalmaiból csak annyit sűrít az egyes képekbe, amennyi Foma és a regény többi alakja jellemzéséhez, az egész mű eszmei mondanivalója és társadalomrajza teljességének éreztetéséhez elengedhetetlenül szükséges. Szimonov ezzel a helyes elgondolással elér-