A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-13 / 2. szám

'SAKK\ ROVAT A XXVI. országos sakkbajnokság Podébradyban csaknem négyhetes küzdelem után befejeződött a XXVI. országos sakkbajnokság döntője. A hűsz résztvevős mezőny az ország legjobb játékosaiból tevődött össze, csupán két legkiválóbb sakkozónk — Filip és Pachman nemzetközi nagymesterek hiányoztak az indulók közül. A küzdelem mindvégig igen érdekes és változatos volt, bár a színvonal némileg alatta maradt a várakozásnak. Különösen a válogatott csapat zömét alkotó játékosok teljesítménye okozott csalódást: játékuk nem sok jóval kecsegtet a jövő évi nemzetközi találkozók, elsősorban az Európa Kupa döntőjében való szereplésük szempontjából. A bajnoki címet megérdemelten Ladislav Alster prágai mester szerezte meg. A fiatalabb sakkgenerációhoz tartozik, eredményei szüntelen emelkedést mutatnak. Játéka színes, támadószellemű, elméleti tudása mély, játszmamegalapozása azonban néha mesterkélt. A további három helyezett eredménye meglepetést keltett. Zita szolid játékkal és nagy rutinjával harcolta ki a második helyet. Taktikája — az erősebbekkel döntetlenül játszani, a gyengébbeket legyőzni — ezúttal maradéktalanul bevált. Egyedül maradt veretlenül valamenynyi részvevő közül. Opocensky érdemes mester — a torna szeniorja fiatalos lendülettel küzdött és tartalmas játszmákat vezetett. Az egyik részvevő tréfás megállapítása szerint fiatalabb korában sem játszott olyan jól, mint most, amikor a hatvanötödik életévéhez közeledik. Herink, a verseny egyik legfiatalabb részvevője is bátor támadó játékának köszönheti igen előkelő helyezését. Kíváncsian várjuk további eredményeit. A pozsonyi „triumvirátus" — Ojtelki, Sefc és Kozma — eredményével és játékával nem lehetünk megelégedve, különösen Sefc tavalyi bajnok helyezése keltett csalódást. Ojtelki rossz formában játszott, Sefc és Kozma azonban végig esélyesek voltak és csak az utolsó fordulókban elszenvedett váratlan vereségeik következtében szorultak hátrább. Mindhárman ezúttal színtelenül, átütő erő nélkül, néhány játszmában pedig egészen gyengén játszottak. A rangsor a torna végén: Alster 13, Zita 124;, Herink és Opocensky 11'/2, Fichtl és Kozma 11, Jezek és Sefc 104, Blatny, Dolezal és Pithart 10, Stulik 9, Sajtar és Ojtelki 8У2, Jezek, Florian és Marsálek 8, Sidlo 6У2, Béták és Holas 6 pont. KOZMA doleZal 1. c4 e5 2. Hc3 d6 3. Hf3 í5. (A holland védelemhez hasonló játszmafelépítést tervez. A terv hátránya, hogy világos kierőszakolhatja a sötét- centrális gyalogok elmerevítését és rátapinthat a gyaloglánc sebezhető pontjaira.) 4. d4 e4 5. Hd2 Hf6 6. еЗ c6 7. Fe7 8. f3! d5 (Többékevésbé kényszer. Az f3-ra való beütés után világosé a centrum feletti uralom. Most megindul a harc a d5 mezőért.) 9. Vb3 Va6 (Sötét természetesen nem sáncolhat, mert elvész az e4 gyalog. 9. ...Vb6 10. cd5: Vb3: 11. Hb3:! cd5+ 12. Hb5 esetén világos tartós pozíciós nyomáshoz jut a vezérszárnyon.) 10. cd5 + ch5: 11. 0—0 Hc6 12. fe4: £e4: 13. Bf6:! (Következetes pozíciós minőségáldozat. A két összekötött szabadgyalog több mint elegendő ellenérték.) 13. ...Ff6: (Figyelmet érdemelt a gyaloggal való visszaütés. Igaz, a középen rekedt király helyzete nem nyújt bíztató képet, de világosnak is több problémát okozna a támadás folytatása.) 14. Vd5:! Vd5: 15. Hd5: Kd8 (Az általánosan elismert elv — a vezércsere után a király helye a hadszíntéren van — az adott állásban csak még válsájosabb helyzetbe sodorja sötétet, mert világosnak alkalma nyílik a gyalogok előrenyomulását matt-támadással kombinálni. Jobb lett volna elsáncolni.) 16. He4: Bf8 17. Fd2 Fa7 18. Fc3 Fe7 19. Ff3 Bb8 (Preventív intézkedés az esetleges Hc5 ellen. Érdekes megfigyelni, milyen tehetetlen a sötét haderő.) 20. Bdl b6 21. Hf4.' Ж.+Ш -I n i§ Ш Ili Ш Шйт í я ш ш ш "т ш.ш I abode i gh (Kezdődik a vég!) 21. ... g5 22. d5! Ha5 23. He6+ Fe6: 24. de6 + Kc8 25. Fe2! (Világos redukált anyaggal is mattra játszik.) 25. ... Bh8 (Nincs mentség.) 26. Fa6+ Kc7 27. Bcf! Kc6 28. F£6+ Kd5 29. Fe7: sötét felad-i ta. 29.. . Ke4: 30. Fd8: Bd8: 31. Fb5! után az e gyalog feltartóztatása bástyába kerül. Kozma Gyula a sport mestere Váratlan fordulat Egyszer Madridban szerepelt a magyar válogatott vívócsapat. Fogadtatás volt a magyar követségen és a bemutatkozás valahogy így folyt le: — Posta Sándor. — Don Ramiro Garcia del Linares у Mogenos. Petschauer Attilát, a sokszoros bajnokot bosszantotta, hogy míg a magyar versenyzők egy-két szótaggal intézik el nevük be-Swinemündében történt, hogy Rudolf Harbig, a németek nagy futója szintén odafeküdt a mondását, addig a spanyolok strandfürdő gyúrójának padjára, egész regényt adnak elő. Tehát a saját szakállára meghosszabbí-Akárcsak életünk más megnyilvánulásaiban — bőségesen akad mulattató közjáték a sportban is. Az alábbi színes csokorra valót azzal nyújtjuk át az olvasónak, hogy valóban megtörtént esetekről van szó ... — Mondja, kérem, miért kell a végén ilyen óriásit ütni az áldozatra? A gyúró mosolygott: — Elromlott a csengő. Valahogy csak jelezni kell, hogy jöhet a következő .., R. Haraig és a gyúró totta a nevét. Így: — Petschauer Attila, a fene egyen meg. A fiúk mellette alig fojthatták el a nevetést, de a bajnok rendületlenül kirtartott új „neve" mellett. Amikor már a tizedik bemutatkozásnál tartott, megszólal az, akinek bemutatkozott: — Téged egyen meg a fene! A magyar szó hallatára Attüa majdnem hanyatvágódott a meglepetéstől. Az illető ugyanis a magyar követ volt... A hatalmas ember végigdögönyözte a híres sportolót, aki alig várta, hogy befejeződjék a procedúra. Megtörtént ez is és búcsúzásul a gyúró olyat csapott rá tenyerével. Harbig hátára, hogy megreszkettek a falak. A bölcs elnök Nagy derültséget keltett Ausztriában, amit a bécsi Eis-Harbig egy közeli nyugágyon la

u

l Verein (Korcsolyázó Egyetért magához a gyúrás okozta kínoktól s így jól hallotta, mint kapta a mennydörgéshez hasonló búcsúcsapást a következő delikvens is. Rudolf Harbig erre odament a gyúróhoz: sülét) egyik ülésén a felszólaló elnök mondott. Beszéde során fennhangon állapította meg: — Míg más sportegyesületben a tagok ötven százaléka pontosan végzi edzéseit, a többi ötven százalék pedig henyél, addig nálunk — s ez az örvendetes — fordított a helyzet... Olaszországban történt Két ideges ember, Ciro Verroti sportújságíró, a volt olasz vívóbajnok és egy idősebb férfi őszszeszólalkozott Rómában. Egy vívóverseny várható eredményeiről kiindult vitából jutottak el a szócsatáig s végül az idősebb ráordított az újságíróra: — Elégtételt fog adni azért, amit az imént mondott. Kihívom párbajra. Rendben van — válaszolt nyugodtan Verroti. — Ám figyelmeztetem, hogy országos vívóbajnok voltam, s ezért magára bízom, hogy milyen fegyvert választ. A másik erre meghökkent, majd csendesen mondta: — Szóval én válasszam a fegyvert ... — Csak tessék! — Hm. Tüzértiszt vagyok és az ágyút választom .., (—0