A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-21 / 16. szám

Földrajzi és történelmi tanköny­vek igen keveset mondanak Burmá­ról, e régi délkelet-ázsiai ország­ról, amely Pakisztánnal, Indiával, Kínával és Thaifölddel határos. An­nak ellenére sem, hogy ennek a XVIII. század derekán alakult or­szágnak a területe 677 308 m' és lakosságának a száma meghaladja a 19 milliót. Amint már említettem, Burma a XVIII. században forrott össze önál­ló, egységes országgá, Sajnos önálló­ságának nem örvendhetett sokáig. Az angol gyarmatosítók a XIX. szá­zadban Burmát leigázták és a má­sodik világháború kitöréséig klasszi­kus angol gyarmat marad. Azonban a dús préda, az aranyérc, az antimon^ wolfram, réz, cink és ólomlelőhelyek, az ország számottevő rizs, kaucsuk, gyapot és cukornád termelése, valamint a hajóépítés­hez oly szükséges tikfa nagy meny­nyisége a második világháborúban új imperialista ragadozókat ösztönzött támadásra. A japánok már 1941-ben megszállják Burmát és úgy rendez­kednek be a volt angol gyarmaton, mint az eljövendő ezeréves szamuráj birodalom alapitói. De már a követ­kező év nehéz gondokat okoz a ja­pán megszállóknak. A burmai kom­munista párt partizánegységei meg­kezdik a harcot a betolakodók ellen. Kommunista kezdeményezésre ké­sőbb létre jönn a Japán elleni antifa­siszta népi liga, melyben a kommu­nistákon és szocialistákon kívül a burmai nemzeti hadsereg hívei is részt vesznek Aung Szan tábornok vezetése alatt. A partizán harcokból népháború lett. A Berlin—Róma—Tokió tengely veresége utón a japán megszállókat ismét angol gyarmatosítók váltották fel. A burmaiak azonban, ha rövid időre is, megízlelték a szabadságot. Az új angol megszállás elleni nép­mozgalom 1946 szeptemberében ál­talános sztrájban mutatta meg ere­jét. Anglia kénytelen volt egyezkedni. 4 A következő év januárjában (1947) amíg Aung Szan Londonban tárgyalt az új burmai alkotmányról, a régi küzdő társak, a kommunisták és a liga balszárnya között a közös harc egységes célkitűzéseiről ismét meg­egyezés jött létre. A termelést or­szágszerte sztrájkmozgalmak béní­tották meg, amelyek óriási mérete­ket öltöttek, amidőn a burmai ha­zafiak megtudták, hogy Aung Szan Londonban aláírt egy megállapodást, amelynek értelmében Burma továbbra is angol gyarmat marad. Midőn a tábornok hazatért, olyan egységes frontot talált szemben ma­gával, hogy kénytelen volt az an­golokkal úíból tárgyalni és Burma teljes függetlenségét kérni. A törté­nelem, ha hívatlan tanúként js, de bizonyltja, hogy Anglia hasonló hely­zetben sohasem habozott. Egy szép augusztusi napon 1947-ben, a burmai kormány ülésén egy angol ügynök halomra gyilkolta Aung Szan tábor­nokot és hat miniszterét. A burmai hazafiak az angol „civilizátoroknak' az egységes antifasiszta front meg­szilárdításával válaszoltak. Azonban ahová az ördög vagy földi helytartői, az imperialisták nem jutnak be, oda elküldik a korrupt törzsfőnököket vagy a jobboldali szocialistákat. A brit kormányzó Thákínt, a jobbol­dali szocialista „munkásvezért" nevezt ki miniszterelnöknek. Thákin kormá­nya hü kiszolgálója az angol és a más idegen nagytőke érdekelnek. A kamatokat Jizető nép azonban újra fegyvert ragadott és 19|48-t61 hosszú éveken át dúlt a polgárháború Bur­mában. A kormány a fővárost Ran­gont, Mandalay-t és még egynéhány nagyobb várost, valamint a fő köz­lekedési vonalakat ellenőrizte, az or­szág nagy részében azonban a bur­mai népi hadsereg volt az űr. A szabadságért harcolni kell és ezt cselekedte az ismeretlen Burma hősi népe Is és Így lett saját országának szabad ura. —sl— Burmai gyerekek Kaucsukilltetvény Az ezer pagodák hazája Csehszlovák Skoda—1200 Burma útjain

Next

/
Thumbnails
Contents