A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-07 / 14. szám

Tudja-e, milyen sebességgel repül a labda? Ez a kérdés Franciaországban nyilván nagyon izgathatott néhány „alapos"_ embert, akik nyomban elvécjzeJi, jőébaíé fiié- idén -^sa äpja n a következő eredményre jutottak: Szabadrúgásnál a hozzáértő játékos 65 km-es óránkénti kezdősebességet adhat a rúgás helyére letett labdába. Ha a szabadrúgás — mondjuk — a kaputól 25 méternyire történik, úgy a labda teljes szélcsendnél még mindig 55 km-es sebességgel érkezik a kapuhoz. Lényegesen nagyobbak a sebességek, ha mozgásban van a labda. Pontos, lábra érkező gurulós átadásból a jól lövő csatár 70—75 km-es sebességgel irányíthatja kapura a labdát. Oldalt, vagy elülről röptében érkező labdába a csatár kapásból 85—95 km-es sebességet adhat. Ezt azt jelenti, hogy a 20 méterről kapura bombázott labda alig egy másodperc alatt teszi meg útját. Az ilyen lövés kivédésére a kapusnak tehát csak akkor lehet esélye, ha a másodperc töredéke alatt reagál. „Jubilál a Békeverseny tizedszer bonyolítják le a Rudé Právo, a Neues Deutschland és a Tribuna LucUi védnöksége alatt szervezett hagyományos Békeversenyt. A nagy nemzetközi vetélkedés így egyben jubileumi versenye is lesz a világ legjobb kerékpározóinak. 1957-BEN 20 ORSZÄGOT HÍVTAK MEG szemben az elmúlt esztendőkkel, amikor 24—26 ország vett részt a Békeversenyen. Ennek oka viszont az, hogy a rendezők csakis a legjobb amatőrkerékpározók részvételére fektetnek súlyt. Ezek közé tartoznak az angol, belga, dán, francia, szovjet, magyar, finn, holland, olasz, jugoszláv, luxemburgi, román, osztrák és svéd versenyzők. Meghívást kapott ezúttal Egyiptom is és ott lesz az indulók között természetesen a vendéglátó csehszlovák, NDK és lengyel együttes is. Az előjelek szerint tehát a mezőny sokkal erősebb, mint az elmúlt esztendőkben. MÁJUS 2-ÄN A PRÄGAI VENCEL-TÉREN kerül sor az ünnepélyes rajtra s ezen a napon a város körüli 106 kilométeres első útszakaszt teszi meg a mezőny. Az igazi küzdelem azonban csak május 3-án kezdődik, amikor a versenyzők rátérnek a Berlin, illetve Varsó felé vezető útvonalra. Május 6-án Karlovy Varyban pihenőnap van, egy nappal később pedig átlépik a csehszlovák—német határt. Ojabb pihenőnapra aztán Görlitzben kerül sor, tehát az utolsó német állomáson. A vetélkedés 12 versenynapból és 2 pihenőnapból áll és május 15-én Varsóban ér véget, miután a részvevők összesen 2176 kilométert tettek meg. IDÉN ELÖSZÖR VEZETIK BE, hogy tömlőszakadás esetén segítséget is igénybe vehetnek a kerékpározók. Az elmúlt esztendőkben ugyanis ismételten elhangzottak az erre vonatkozó kívánságok. A Békeverseny iránt ebben az évben különlegesen nagy érdeklődés nyilvánul meg. A külföld érdeklődését pedig az bizonyítja leginkább, hogy félszáz különböző nemzetiségű újságíró és rádióriporter kíséri majd végig a mezőnyt. Nagy divat korunkban a közvéleménykutatás. Egy párizsi intézet például arra volt kíváncsi, hogy mit tud a család a labdarúgásról. Íme itt egy háziasszony véleménye, aki a körkérdésre a következe választ adta„A labdarúgásról azt tudom, hogy minden vasárnap egy órával a játék kezdete előtt tálalnom kell az ebédet. Férjem azt tudja, hogy minden vasárnap három szabad órát biztosít számára. Nagyobbik lányom a labdarúgás miatt vasárnaponként lemondhat vőlegénye társaságáról, kisfiam pedig cipészünk nagy örömére üres konzervdobozzal végzi edzéseit. a nagymama végül a mérkőzések közvetítése alapján tudja, hogy szól-e a rádió, vagy sem. Ugyanis annyira nagyot halló, hogy már csak az állandó ordítás és fütyülés jut 'el füleihez ... A körkérdés rendezői szerint ez volt a legérdekesebb válasz. A futballcsapat bosszúja Dél-Franciaországban történt, Toulouse városában, ahol igen hevesvérűek az emberek, hogy az ottani sportújságírók folyvást keményen bírálták a helybeli ligacsapat játékát s mert az együttes tagjai úgy érezték, hogy a szigorú véleményre nem szolgáltak rá, eredeti megtorláshoz folyamodtak: saját lapot alapítottak, melynek cikkeit ök maguk Írták. Riportokban beszámoltak tevékenységükről, a csapatot érintő minden kérdéssel foglalkoztak s ezzel nemcsak, hogy elmélyültek az egymás közötti baráti kapcsolatok, de megjavult a csapat szelleme s a problémák termékeny megvitatásával egyre fokozódott játékereje is. A hivatásos újságírók meglepetéssel fogadták ezt a „viszszavágást", annál is inkább, mert tárgyilagosan kellett megállapítaniuk, hogy a játékosok lapja — Igen jó. Kiderült ez abból is, hogy egy-egy számból 2500 példány, azaz a lap teljee kiadása elfogyott — több, mint amennyi a toulousi napilap példányaiból elkelt. Holott az másról is írt, nemcsak sportról... Erre mi történt? Először is az, hogy összeült a két szerkesztőség. A terített asztalnál, ahol Talleyrand szerint legkönnyebben hozhatók közös nevezőre az ellentétes vélemények. S miután a régi és bölcs recept ezúttal is teljes sikerrel járt, nagy egyetértés uralkodik Toulouseban az újságírók és a játékosok között. Az utóbbiak lapja egyébként beleolvadt a napilap sportrovatába, aminek a szerkesztők csak örülhettek, mert mivel is vághattak volna vissza? Talán azzal, hogy csapatot alakítanak? A toulouseiak szerint már az első játék után a közönség visszakérte volna a jegyeket, hogy ne is szóljunk arról, mit írtak volna róluk lapjukban a játékosok... Meggyőzte __ „— Helyszín: villamosmegálló. Idő: vasárnap, ebéd után. Szereplók: Kovács és Sóska. Sóska: Hová-hová, kedves Kovács? Kovács: Labdarúgó-mérkőzésre! Sóska.- Ugyan, jöjjön inkább egy feketére! Kovács: Mi jut eszébe? Itt a tavaszi idény és ilyenkor hevesebben dobban minden sportember szíve. Az enyém is, persze ... Sóska: Hm! Kovács: Miért hümmög? Sóska: Mondja csak, hány éves, Kovácskám ? Kovács: Miért kérdi? Ötvenhárom. Sóska: És azt állítja, hogy sportember. Szabad érdeklődnöm, hogy milyen sportot üz? Kovács: Csak egyszerű, de lelkes néző vagyok ... Sóska: Szóval csak néző... Nem gondolja, hogy a sportember szó ebben az esetben fogalmi zavar ? Avagy magánál a 'nézés is sport ? Kovács: Ide figyeljen, kedves Sóska: A néző igen lényeges tényezője a sportnak. Mit gondol, vajon miért építik egymás után a százezreket befogadó • stadionokat? Mert egyre több a magam fajta lelkesedő! Sóska- Azt tudom. De akik megtöltik a stadionok lelátóit és betonlépcsőit — nem gondolja, hogy ezek csupán ,/iézősportot" űznek ? Kovács: Igen, mégpedig a testnevelés javára. Százezer néző a sport népszerűsítésének legjobb előmozdítója. Aki pedig a belépődíjjal a sport célkitűzéseihez hozzájárul, talán mégiscsak megérdemli, hogy sportembernek tartsa magát... Sóska: Hm! Kovács: Megint hümmög? Sóska: Kedves Kovács — Kovács: No, mit akar mondani ? Miként vélekedik ezek után a „néző"sportról? Sóska: Ügy, hogy magával tartok! Mától kezdve én is üzö.n. Hasonló lelkesedéssel, mint maga. Meggyőzött! Induljunk a pályára. Itt a 4-es kocsi.., (-0 15