A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-07 / 14. szám

С SIC só — Nézze csak, elvtárs, mint a darazsak, — Int felém a csirke ne vei б gondozója. Markában vöröshagymát dörzsöl és azt szórja a pelyhes állatok közé. A kiscsirkék már a szagára összefutnak. Van ls olyan csipogás, csivogás, hogy az ember a saját szavát alig hallja. Nem is csoda, hisz kétezer csibe nyüzsög Itt. Lesz tojás Jövöre! A teremben fullasztó a meleg. Alig várjuk, hogy kijussunk a szabad levegőire. —. ßn bizony Itt egész nap ki se bírnám — mondja az egyik tehéngondozó izzadó homlokát törülgetve. A tehénistélló felé vesszük utunkat. Nagy csend fogad. Még nincs itt az etetés ideje. Bognár bácsi az almot Igazítja.' Egy banka kis boci fekszik az anyja lábainál, mélabús tekintetted bámul felénk. — Az éjjel jött a világra — mondja Balog bácsi. — No és az anyja, vagy a szomszéd tehén nem tiporja össze? Miért nem teszik külön? — Dehogy tiporja, megérzi még azt is, ha a lába csak a boci szőréhez ér. Hat hétig az anyjánál marad — feleli az örökké vlgkedélyű Magyiarics bácsi. A beszélgetésre a többiek ls közelebb jönnek. A szövetkezet életére terelődik a szó. — Nem a legjobb, de nem is a legrosszabb — jegyzi meg Megyardcs Mihály. — Tavaly nyolc korona ötven fillér volt egy munkaegység. Rdjtunk mü-Mk, hogy jobb legyen. Magunk látjuk a hasznát. Amikor a grófnak dolgoztam, már hajnalok-hajnalán zörgettek az ablakon. Kelj fel Mihály, hasadra siit a nap; ha késel, a kenyered bánja. A gróf akkor fordult a másik oldalára... Dolgoz- • A Kálnoky grófok egykori rezidenciája ma a muvelodest tam, ameddig láttam. Ml hasz- szolgálja nom lett belőle 1... — két kérges kezét fordítja felém, majd bosszúsan legyint. Megható az idősebbek ragaszkodása a szövetkezethez. Mélyen él bennük a múlt emléke. Tudják mihez mérni a jelent. Pongusz Fülöp, Magyarics István, a Mihály bácsi testvéröccse és a többiek mind-mind becsületes, szorgalmas emberek, akik tudják, hogy még sok a tennivaló. — Miért nem rendednek? — Rendelni ? ... A múltkor is olyan könyveket kaptam, amdbőd már van vagy tíz darab, és azt se olvassa senki. -*> Kik olvasnak? — Legtöbben az idősebbek. Sajnos, a fiatalok alig keresik fel a könyvtárat. Pedig nekik violna a legnagyobb szükségük a művelődésre. — Ki a legszorgalmasabb olvasója? E kérdés után pillanatnyi csend. Majd zavartan a kályha mellett ülő őszhajú nénikére néz. — Az édesanyám — mondja halkan. Az őszhajú nénike rábólint. — Bizony, bizony ... Nagyon szeretek olvasni. Elolvasom én az új könyveket is ... és már sorolja is a címeket. Nem dicsekvésből. Mintha csak magának elevenítené fel a elmek mögött megbúvó sok szép történetet. A tekintetünk találkozik. » » * A kastély hatalmas épülete terjedelmes park közepén fehérlik Körötte szábados platánok készülnek az új tavaszra. Valamikor Kálnoky grőf bolyongott az árnyas folyosókon. Ma gyerekkacagástól hangos. Itt van a nyolcéves maavar középisicola. Sztakovics elvtárs • A tehéngondozók: Pongusz Fiilöp, Magyarics Mihály, Magyarics István és Balogh Vince Nénike, őszhajú nénike, ráncos az arcod, megöregedtél, de a slzived, a lelked örökké fiatal marad! — ezt mondanám néki, de szavak helyett búcsúzóul megszorítom fáradt kezét. Csdcsőd fiatalok! Kerestétek, kutattátok már az örök ifjúság forrásét?! Ozsvald Árpád Sztakovics elvtársnak. Erre mosolyogva válaszol: — Valamikor rendben lehetett tartani az utakat, a gyepszőnyeget, mert a grőf nem engedett senkit a parkba. Ma már a népé, a dolgozóké, az egész falué. Mindenki találhat ijt pihenést. Mi ezt mind megértjük. De éppen ezért kellene még lelkiismeretesebben gondozni. Esetleg társadalmi munkával rendbehozni. Most még lehetne ... sat, a községi krónika vezetőjét keressük. — Tessék — tesz az asztalra valami könyvfélét. Az első két oldalon Csicső múltja elevenedik fel előttünk. A falu története dióhéjban. A harmadik-negyedik oldalon a felszabadulás utáni idők. Aztán nincs tovább ... A megíratlan fehér lapok gyorsan peregnek ujjaink alatt. Ez bizony kevés! Sztakovics elvtárs a sok munkára, elfoglaltságra hivatkozik. Mi megértjük... De mit szólnak hozzá majd az utódok ?... Kimegyünk a parkba. Sztakovics elvtárs a Micsurin-kör vezetője is. Pár lépésre az iskolától a Micsurin-kör melegágyainak üvegfedele csillog a napsütésben. Szépek a fiatal palánták. A gyerekek szorgalmát dicsérik. Ahogy körülnézünk, szemünket megüti a park elhanyagolt állapota. Meg is jegyezzük A könyvtár, a könyvtár forgalma, a keresett könyvek minősége, mennyisége jelzi szerintem egy falunak a kultúrá.hoz, a művelődéshez velő viszonyát. — Hogy megmondjam őszintén, azért vállaltam el a könyvtárosi munkát, mert sohase tudtam elcsípni a könyvtárost. Az ember sose tudta, hogy mikor van a hivatalos kölcsönzési idő — mondja Nagy Esz- , ter. öszhajú, magas asszony. Megfontolt, szabatos a beszéde, látszik, hogy sokat olvasott. — Mintegy hatszáz kötet könyvünk van. Ennek több mint a fele magyar. Kevés a jő szépirodalom. Több Jókait, Miikszáthot, Móriczot követelnek. Hiányoznak a csehszlovákiai magyar Írók könyvei is. 6