A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-31 / 13. szám

Apróka, a rozsdaszlnü rőkaíi az erdei tisztáson találkozott a vakonddal. Tudta róla, hogy a föld alatt lakik. Azt is hallotta, hogy a vakond nem lát, ezért nem is jár más állatok közé, nehogy kicsúfolják. A kis rókának nagy kedve kerekedett, hogy fitogtassa a vakond előtt az iskolában szerzett tudományát. Mert hiú volt őkelme s még a hazudozástól sem riadt vissza. Megszólította tehát a vakondot: — Ugye, te építetted ezeket a buckákat itt? Apukámtól sokat hallottam felőled. Mi is földalatti lyukban lakunk. Igaz, én még nem tudok alagutat fúrni, de futni jobban tudok, mint az őzgida. Az iskolában versenyezni szoktunk. Te nem jársz iskolába ? — kérdezte Apróka. A vakond szomorúan válaszolt: — Minek nekem az iskola? Apám megtanított földet túrni és egyéb olyan tudományra, aminek a föld alatt hasznát vehetem. Elég az nekem. Apróka tovább dicsekedett: — Olyan éles a fülem, hogy a legtávolabbi tücsökcírpelést is meghallom, s a szimatomat az erdei iskola minden tanulója a legjobbnak tartja. Még Uhu apó is, a tanítónk. Te nem ismered Uhu apót? — Nem ismerek és biz senkit a földi gilisztákon, szomszédainkon kivül — felelte félénken a vakond. Aprókának nagyon tetszett, hogy olyasvalakivel társaloghat, aki nem járt iskolába s minden szavát elhiszi. Csiak úgy dőlt belőle a sző. A vakond szájtátva hallgatta a tömérdek újdonságot, mert értelmes állat volt, szeretett volna tanulni, dehát nem járhatott az erdei iskolába, hiszen vak volt szegény. Legjobban az ejtette bámulatba, .amit a madarakről hallott. Hogy ezek a tollasok széttárják a szárnyukat, csapkodnak veile és máris a magasba emelkednek a szél hátán, oda, ahonnan a nap melengeti a tisztást. Neki, a földhözragadt, sáros kis vakondnak még csak az sem adatott meg, hogy láthassa az eget és a fényes csillagokat, nemhogy röpülhessen ...! Amikor Apróka észrevette, hogy min töpreng a kis vakond, erős kisértést érzet, hogy még jobban megosodáltassa magát a földtúrőval. Ki is bökte gyorsan: — Nemcsak a madarak tudnak ám repülni! Én is tudok. Ha akarod, ma éjjel megmutatom. Mihelyt leszállt a .harmat, eredj ki a tisztás közepére; átrepülök fölötted, s hogy rámismerj, majd lekiáltok valamit a rétre. Ahogy este lett, Apróka elment az erdei iskolába. Uhu bagoly egyedül volt otthon a hatalmas tölgyfa odvában és épp a csillagokról szőlő könyvét böngészte. — Hát téged ml szél hozott ide ily későn? — kérdezte csodálkozva Uhu apó. — Jaj, banltő bácsi, olyan tiszta csillagos az ég, nem tudok elaludni, amíg meg nem tekintem közelebbről a csillagokat — nyafogott Apróka. — Ha csak ez a baj, könnyen segítünk rajta — szólt Uhu apő. — Éppen készülök egy kis sétára, hogy a csillagok állását. tanulmányozzam-A tisztás fölött szoktam vizsgálni a csillagokat. Kapaszkodj meg a lábamban, magammal viszlek. Apróka átnyalábolta Uhu apő lábait s a bagoly felröppent vele. Amint a tisztás közepe fölé értek. Apróka elkiáltotta magát; — Jaj de szép a Fiastyúk meg a Göncöl! A vakond már ott várakozott a réten, s közben arra gondolt, hogy milyen jő is volna repülni. Az ő földönfutó tudománya hogy eltörpült a repülni tüdő rókáéhoz képest. Az erdő szélén Uhu apó letette Aprókát a földre és hazarepült A vakond még ott szomorkodott a tisztás közepén. Egyszerre csak hallja ám, hogy a kis róka keservesen jajgat. Nem tudta miire vélni a dolgot, hát elindult a hang irányában. Bizony az ügyetlen rőkafi egy mély farkasverembe esett. A gödör fala meredek volt; és mindig visszacsúszott róla. A vakond nagyon megsajnálta a bajba jutott barátját, s nem sokat törte a fejét, hanem néhány lépésnyire a veremtől szaporán ásni kezdett. Sebesen fúrta magát a földbe a AZ OKOS KIRÁLYFI Élt egyszer egy dicsőséges király, annak volt három fia. Azt mondta magában: — Próbára teszem a fiaimat: melyiknek van meg az esze hozzá, hogy egy országot kormányozzon? És megkérdezte a három fiút: — Ml a legszebb, a legkövérebb és a leggyorsabb ezen a világon? A legidősebb igy felelt: — Szép az én feleségem, jól táplált a lovam, és gyors a sólymom. Nálunk különbet nem találni. Atyja így szólt: — Te nem kapod meg a trónt A második fiú hízelegni akart apjának és ezt mondta: — Nincs a világon szebb a királynénál, kövérebb a király lovainál, és gyorsabb a király sólymainál. Ennek is azt felelte a király: — Tebelőled sem lesz király. Aztán a legkisebbet kérdezte, és ez így válaszolt: — A világon nincs szebb, mint a tavasz, nincs kövérebb, mint az ősz, és nincs gyorsabb, mint a szempillantás. Ez tetszett a királynak, és őt tette meg örökösévé. Szulhan Szaba Qrheliani ШШ13И S fon, nem takta, (gss zv) CH9d) a gödör felé. Jó szélesre ásta az utat, hogy két vakond is elfért volna benne. Egyszerre csak ott lyukadt ki a verem alján a kis róka mellett. Apróka a vakondvájta úton kényelmesen felsétáit a rétre. Fönt hálálkodva borult megmentője nyakába: — Kedves vakond testvér, ne haragudj, hogy becsaptalak, nem tudok én repülni. Nem Is tudtam soha. Csak azt akartam, hogy megcsodálj, hát belekapaszkodtam Uhu apő lábába. És az sem igaz, hogy én vagyok az osztály legjobb szimatosa: Farkas Ferinek a legjobb az orra. Versenyfutásban meg mindig elhagynak az őzgidák s a nyuszi is gyorsabban tud szaladni, mint én. ö, de röstellem magam! A fekete vakond csendesen csitítgatta: — Ne sírj. Most legalább látod, hogy a szorgos munka többet ér bármilyen csalással szerzett dicsőségnél. Simkó Tibor Kiváló minőségű új fogkrém a HERBANA Igen hatékony fog- és szájápoló-szer, különösen paradentózis esetekben. Erősíti, edzi a vérérzékeny ínyt és a laza fogakat. Gazdagon habzik, kellemes íze a szájban tartósan az Udeség és tisztaság érzését kelti MPP - HS Tukového Priemyslu 22