A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-31 / 13. szám

Apróka, a rozsdaszlnü rőkaíi az erdei tisztáson találkozott a vakond­dal. Tudta róla, hogy a föld alatt lakik. Azt is hallotta, hogy a vakond nem lát, ezért nem is jár más álla­tok közé, nehogy kicsúfolják. A kis rókának nagy kedve kerekedett, hogy fitogtassa a vakond előtt az iskolá­ban szerzett tudományát. Mert hiú volt őkelme s még a hazudozástól sem riadt vissza. Megszólította tehát a vakondot: — Ugye, te építetted ezeket a buckákat itt? Apukámtól sokat hal­lottam felőled. Mi is földalatti lyuk­ban lakunk. Igaz, én még nem tudok alagutat fúrni, de futni jobban tudok, mint az őzgida. Az iskolában verse­nyezni szoktunk. Te nem jársz is­kolába ? — kérdezte Apróka. A vakond szomorúan válaszolt: — Minek nekem az iskola? Apám megtanított földet túrni és egyéb olyan tudományra, aminek a föld alatt hasznát vehetem. Elég az ne­kem. Apróka tovább dicsekedett: — Olyan éles a fülem, hogy a leg­távolabbi tücsökcírpelést is meghal­lom, s a szimatomat az erdei iskola minden tanulója a legjobbnak tartja. Még Uhu apó is, a tanítónk. Te nem ismered Uhu apót? — Nem ismerek és biz senkit a földi gilisztákon, szomszédainkon kivül — felelte félénken a vakond. Aprókának nagyon tetszett, hogy olyasvalakivel társaloghat, aki nem járt iskolába s minden szavát elhiszi. Csiak úgy dőlt belőle a sző. A va­kond szájtátva hallgatta a tömérdek újdonságot, mert értelmes állat volt, szeretett volna tanulni, dehát nem járhatott az erdei iskolába, hiszen vak volt szegény. Legjobban az ejtette bámulatba, .amit a madarakről hallott. Hogy ezek a tollasok széttárják a szárnyukat, csapkodnak veile és már­is a magasba emelkednek a szél hátán, oda, ahonnan a nap melengeti a tisztást. Neki, a földhözragadt, sáros kis vakondnak még csak az sem ada­tott meg, hogy láthassa az eget és a fényes csillagokat, nemhogy röpül­hessen ...! Amikor Apróka észrevette, hogy min töpreng a kis vakond, erős ki­sértést érzet, hogy még jobban meg­osodáltassa magát a földtúrőval. Ki is bökte gyorsan: — Nemcsak a madarak tudnak ám repülni! Én is tudok. Ha akarod, ma éjjel megmutatom. Mihelyt leszállt a .harmat, eredj ki a tisztás közepére; átrepülök fölötted, s hogy rámismerj, majd lekiáltok valamit a rétre. Ahogy este lett, Apróka elment az erdei iskolába. Uhu bagoly egyedül volt otthon a hatalmas tölgyfa odvá­ban és épp a csillagokról szőlő köny­vét böngészte. — Hát téged ml szél hozott ide ily későn? — kérdezte csodálkozva Uhu apó. — Jaj, banltő bácsi, olyan tiszta csillagos az ég, nem tudok elaludni, amíg meg nem tekintem közelebbről a csillagokat — nyafogott Apróka. — Ha csak ez a baj, könnyen se­gítünk rajta — szólt Uhu apő. — Éppen készülök egy kis sétára, hogy a csillagok állását. tanulmányozzam-A tisztás fölött szoktam vizsgálni a csillagokat. Kapaszkodj meg a lábam­ban, magammal viszlek. Apróka átnyalábolta Uhu apő lábait s a bagoly felröppent vele. Amint a tisztás közepe fölé értek. Apróka el­kiáltotta magát; — Jaj de szép a Fiastyúk meg a Göncöl! A vakond már ott várakozott a ré­ten, s közben arra gondolt, hogy mi­lyen jő is volna repülni. Az ő föl­dönfutó tudománya hogy eltörpült a repülni tüdő rókáéhoz képest. Az erdő szélén Uhu apó letette Ap­rókát a földre és hazarepült A va­kond még ott szomorkodott a tisztás közepén. Egyszerre csak hallja ám, hogy a kis róka keservesen jajgat. Nem tudta miire vélni a dolgot, hát elindult a hang irányában. Bizony az ügyetlen rőkafi egy mély farkasve­rembe esett. A gödör fala meredek volt; és mindig visszacsúszott róla. A vakond nagyon megsajnálta a bajba jutott barátját, s nem sokat törte a fejét, hanem néhány lépés­nyire a veremtől szaporán ásni kez­dett. Sebesen fúrta magát a földbe a AZ OKOS KIRÁLYFI Élt egyszer egy dicsőséges király, annak volt három fia. Azt mondta magában: — Próbára teszem a fiaimat: melyiknek van meg az esze hozzá, hogy egy országot kormá­nyozzon? És megkérdezte a három fiút: — Ml a legszebb, a legkövérebb és a leggyor­sabb ezen a világon? A legidősebb igy felelt: — Szép az én feleségem, jól táplált a lovam, és gyors a sólymom. Nálunk különbet nem találni. Atyja így szólt: — Te nem kapod meg a trónt A második fiú hízelegni akart apjának és ezt mondta: — Nincs a világon szebb a királynénál, kövé­rebb a király lovainál, és gyorsabb a király sóly­mainál. Ennek is azt felelte a király: — Tebelőled sem lesz király. Aztán a legkisebbet kérdezte, és ez így vála­szolt: — A világon nincs szebb, mint a tavasz, nincs kövérebb, mint az ősz, és nincs gyorsabb, mint a szempillantás. Ez tetszett a királynak, és őt tette meg örökö­sévé. Szulhan Szaba Qrheliani ШШ13И S fon, nem takta, (gss zv) CH9d) a gödör felé. Jó szélesre ásta az utat, hogy két vakond is elfért volna ben­ne. Egyszerre csak ott lyukadt ki a verem alján a kis róka mellett. Ap­róka a vakondvájta úton kényelme­sen felsétáit a rétre. Fönt hálálkodva borult megmentője nyakába: — Kedves vakond testvér, ne ha­ragudj, hogy becsaptalak, nem tudok én repülni. Nem Is tudtam soha. Csak azt akartam, hogy megcsodálj, hát belekapaszkodtam Uhu apő lábába. És az sem igaz, hogy én vagyok az osz­tály legjobb szimatosa: Farkas Feri­nek a legjobb az orra. Versenyfu­tásban meg mindig elhagynak az őz­gidák s a nyuszi is gyorsabban tud szaladni, mint én. ö, de röstellem magam! A fekete vakond csendesen csitít­gatta: — Ne sírj. Most legalább látod, hogy a szorgos munka többet ér bár­milyen csalással szerzett dicsőségnél. Simkó Tibor Kiváló minőségű új fogkrém a HERBANA Igen hatékony fog- és száj­ápoló-szer, különösen paraden­tózis esetekben. Erősíti, edzi a vérérzékeny ínyt és a laza fo­gakat. Gazdagon habzik, kelle­mes íze a szájban tartósan az Udeség és tisztaság érzését kelti MPP - HS Tukového Priemyslu 22

Next

/
Thumbnails
Contents