A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-13 / 2. szám

Ahol legkisebbjeinkről gondoskodnak Nemsokára örvendetes családi eseménynek nézünk elébe. S bizony már nem először. Természetesen fölmerült a kérdés, hogy mi legyen a hároméves Jucikával, ha anyunak be kell vonulnia a szülőotthonba. Sorra vettünk minden lehetőséget, nagyszülőket, rokonokat, ismerősöket, de bizony sehogyan sem tudtunk zöldágra vergődni. Végre is úgy döntöttünk, keresni kell valami csecsemőotthont — alighanem létezik ilyes valami — ahová 2—3 hétre beadhatnánk Jucikát. . Fel is hívtam — csak úgy találomra — dr. Nováknét a központi nemzeti bizottság egészségügyi osztályán, aki készségesen közölte, hogy Bratislavában több ilyen csecsemőotthon is működik, ajánlja, hogy fordul. jak a patronkaihoz. Hideg, zimankós idő volt, amikor kimentem a Patronkára. A Lamacsi út végén, a troli -buszmegálló mellett mindjárt szemembe tűnt egy csinos, egyemeletes villa szerény, „Bölcsőde" feliratú táblával. Bementem.. Odabenn a jól fűtött, takaros hallban, csinos, fehérköpenyes asszony fogad, Horváth Zelma pedagógus, az intézet igazgatónője. Készségesen megad minden felvilágosítást, végigkalauzol az egész bölcsődén. Megtudom, hogy a csecsemőotthon 1950 óta működik, tulajdonképpen gyakorló bölcsőde, ahol az ápolónőjelöltek sajátítják el a gyakorlati tudást. Lakója 52 kisgyermek 3 hónapostői 3 éves korig. Az intézet egész héten át üzemben van, vagyis a szülők hétfőn reggel behozzák és szombaton délután viszik haza gyermekeiket. Olyan szülőikről van sző, akik éjjeli műszakban dolgoznak, vagy pedig olyanok a lakásviszonyaik, hogy indokolttá teszik gyermekük intézeti nevelését. Az állandó növendékeken felül ideiglenes elhelyezést nyerhetnek olyan csecsemők, illetve kisgyermekek is, akiknek az édesanyja kórházi, szülőotthoni ápolásra szorul, üdülésre, fürdőbe megy. Megtekintjük az otthont. Ragyogó, szinte kínos tisztaság fogad mindenütt. Az ember alig mer rálépni a fényes gumipadlóra. Az első helyiség az elkülönítő. Ide három hétre azok a csecsemők kerülnek, akiket újonnan vesznek fel. Három hét ugyanis általában a fertőző betegségek lappangás! ideje, csak ennek elteltével kerülhetnek a gyermekek a többiek közé. rényekben. A rajtuk látható ábrákkal másutt is találkozom: az apró székek hátán, kefetartókon, de még az állványokon példás rendben elhelyezett biliken is. Ezekről a jelekről ismerik meg a gyerekek a saját holmijukat, de a háromévesek ugyanígy felismerik már a másét is. A következő helyiségben több sor fehér ágyacska fogad. Mindegyikben egy szépen fésült, tiszta lurkó intézeti mackóruhában. A csöppségek némelyike édesdeden alszik, másck már rájöttek, hogy a lábuk "nemcsak — Persze Így sem kerülhető el, hogy ne hozzanak kívülről valami fertőző vagy egyéb betegséget, — világosít fel dr. Szvitek Erzsébet gyermekorvos, aki naponta két őrét tölt az intézetben — hiszen nem vagyunk elzárva a külvilágtól. A beteg gyermek elkülönltőbe kerül, ahol gondos ápolásban részesül. Amennyiben komolyabb megbetegedésről van sző, amely hoszszabb ápolást igényel, a gyermeket hazaküldjük, illetve kórházi ápolást írunk elő. Általában igen nagy gondot fordltunk a betegségek megelőzésére, a három éves korig előirt védőoltásokat itt kapják a gyermekek, tehát szür leiknek nem kell velük tanácsadóba járniok. Havonta megbeszéléseket tartunk a szülőkkel nevelési kérdésekről és az egészségügyi gondoskodás problémáiról is. Megköszönjük a szíves felvilágosítást és megyünk tovább. Mindjárt a folyosón szemünkbe tűnik néhány szekrényke, mindegyiken valami ábra: csillag, mackó, virág, madár és hasonlók. Megtudom, hogy minden g'yermek intézeti fehérneműt és ruhát kap, amit itt is mosnak. A hazai „civil" ruhát tartják ezekben a székárra való, hogy az Öregujjulcat a szájukba vegyék, ezek már nagy boldogan állnak. Izgalmas pillanatok, amikor Pistike először próbálkozik ezzel a fontos művelettel. A szőke, mosolygós nővér segít neki s a pöttöm kis emberpalántának sikerül, ami az emberiségnél néhány évezredet vett igénybe: két lábra állt. Átmegyünk egy szobán, ahol már egy év'körüli gyermekeket találunk. A helyiség jó részét egy hatalmas, alul lőszörpárnával kibélelt járóka foglalja el. Itt tanulnak a tlz hónapon felüli gyermekek járni. Következik a 14—20 hónapos apróságok játszószobája. Az egyik sarokban ferde sik, amely a túlsó oldalon lépcsőkben folytatódik, a fallal átellenes oldalát korlát szegi. Ez is nyilván a járás művészetének elsajátítására szolgál. A másik falnál aprócska mosdócsészék sorakoznak parányi vízcsapokkal. Az egyik sarokban miniatűr vécét is felfedezek. Következik a háromévesek játszószobája. Az apróságok — minden felszólítás nélkül — hangos „Jó napot !"-tal fogadnak. Három alacsonylábú jókora kerek asztal körül egyforma intézeti melegítőruhákban, apró székeken ülnek a gyerekek. A nővér nagy kartontáblákon különféle figurákat mutat nekik. Hihetetlen, hogy mennyi fogalmat ismernek már ezek a pöttöm emberkék. Körös-körül mindenütt játékos szekrények és vitrinek. Hétfő van, éppen most hozott anyukája egy kis lurkót. Mirkó nagy bátran bejön, köszön, és már megy is a széke felé. Persze, már ismeri, csillag van a hátán. A nővér a kicsik kézügyességének bizonyságául rajzpapírra ragasztott színes figurákat mutat. Minden gyerek remeke külön borítékban lapul. Felmutatja az egyiket, kacsa van rajta. Alig hangzik el a kérdés, hogy lflé, már harsog is a válasz kórusban; Pistié. Megnézem még a hatalmas üveges verandát, ahol a gyerekek rossz időjárás esetén kis heverőjükön hálózsákban alusznak délutánonként. Ha jó az idő, a nagy nyitott erkélyen ágyaznak nekik. A fürdőszoba is ragyog a tisztaságtól. Kettő van belőle, az egyik a nagyobbaké, a másikban a csecsemőket fürdetik. De az udvaron, a kertben is van egy csempézett fürdőmedence, persze most hő födi, varjak tollászkodnak a szélén. A konyha felől Ínycsiklandozó illatok szállnak. Délfelé jár az idő, magam is készülődöm. Megköszönöm az igazgatónő szíves felvilágosításait, kalauzolását. Kifelé menet a hallban hirdetőtábla ötlik a szemembe. A szülőkhöz intézett különféle felhívások között egy múlthavi apró hír: „Necsasz Éviké december 15-én tölti be második életévét. Minden jót kívánunk neki." Ehhez a jókívánsághoz én is csatlakozom, kibővítve azzal, hogy további sikeres munkát kívánok az intézet valamennyi alkalmazottjának, neveljék ugyanolyan szívvel, lelkesedéssel mint eddig legifjabb nemzedékünket, boldog szocialista hazánk zálogát. Tarjáni Andor Sugár György felvételei