A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-24 / 12. szám
Nehéz megszabadulni a nagy mesterek varázsköréből. Kimondhatatlanul boldog órákat lehet végigélni a képek előtt, melyeket régen halott művészek géniusza töltött meg élettel. Az idő azonban talán sehol sem olyan rövid, mént itt. Hiába szerettem volna mindent jól megnézni, minél többet elragadni az anyagtalan kincsekből. Ha Drezda a képtáron kívül semmi látványosságot nem nyújtana, még is érdemes volna sok száz mérföldes távolságból idevándorolni. Ha az egész képtárban mindössze csak négy kép lenne: Rafaelo Santi Sirtusi Madonnája, Giorgione A meisseni dóm és az Albrechtsburg látképe, ahol a drezdai képtár anyagának egy része van kiállítva, többek között Defregger és Böctklin művei. A dóm Németország legtisztább stílusú gótikus műemlékei közé tartozik (1207 és 1420 között épült) Almo Vénusza, Tizián Adógarasa és Rembrandt van Rijn Önarcképe Saskiáxxd, még akkor is kárpótlást nyerne az utazó, bármily hosszú út minden fáradságáért. Ezt a néhány képet látni kél. A közvetlen látás hatását leírni nem lehet. Raffael ecsetvonásainak büvöletes hangulatát, színei harmóniáját, az egész kompozícióból áradó átszellemültséget a legtökéletesebb reprodukció sem pótolhatja. Giorgione képének fönséges nyugalma a másolaton szertefoszlik, A tiziárii jellemrajz csak az eredeti művön valóban tiziáni, és Rembrandt sugárzó életkedve legfeljebb technikai bravúrrá zsugorodik a reprodukción. Pillnitz. Erős Ágost kastélya — barokk stílusban. A kastélyt Pöppelmann építette át 1721 és 1724 között. Ma a drezdai képtár második garnitúrája van itt elhelyezve mégsem tölthettem minden kép előtt annyi időt, mint megérdemelte volna, Nem tölthettem heteké a galéria termében, és így be kélett érnem azzal, hogy csak szinte átfussak a Zwinger Semper-szárnyán, a meisseni Albrechtsburg gót termein, a maritzbwrgi várkastélyon, és a szász fejedelmek pilnitzi nyaralóján, ahol a drezdai képtár egy-egy része van elhelyezve. (A festmények egy részét tavalyig a Szovjetunióban őrizték és restaurálva szállították vissza Németországba.) így futtában éltem át a középkor misztikus hangulatát a szárnyasólt árokkal telített termekben, a reneszánsz reményteljes életkedvé, a barokk drámai szenvedélyességét, a rokokó jé ékes prédáját, az impresszionizmus szubjektív pillanat-élményeit, az elmúlt korok tovább élő műveinek körében. Azután viszszatértem másodszor és harmadszor, és még sokszor egy-egy képhez, amely különösebb hatással volt rám. Meg kellett, hogy álljak Jan van Eyck szárnyasétára előtt, mely mint egy emberiesebb kor előhírnöke bukkan elő a középkor ködéből. Így éltem át a képek hatása alatt a két Cranach válságát, amely a középkor érzelemmel teli hite, természetfölötti szimbolizmusa és a reformáció racionalizmusa között kelékezett. Brueghel egyszerű genre képeiben, melyek egyszerűségük mellett ké világszemléleté hidalnak át, — megtáttam az örök ember arcát. Dürer, Hotbén, Van Dyk tiszteléet kövéelö tudása előtt ámulattal kellé megállnom. Nem lehetett közönyösen elmennem a Botticelli műitek mellét sem, melyeken az idealizált szerelmes angyali tekintete bűvölt él. Ahhoz, hogy teljesen megértsem Palma Vecchio, Tintoretto, Rubens, Murillo vagy Velasquez művészetének titkát, sajnos, túl kevés volt az időm. A műit század francia művészetéből aránylag keveset lehet itt találni. Ami azonban itt van, az a legjelentősebb. Hiszen azokkal a Monet, Degas, Van Gogh, Gaugin és Renoir alkotásokkal találkoztam itt, melyek Európa modern festészéének alapját képezik. Jankovtcs Imre G. B. Piazetta: Fiatal zászlóvivő (Németországi jegyzetek) A drezdai képtár A moritzburgi kastélyban szintén a drezdai képtár anyaga kapott helyet 4 Liotard: A csokoládéslány A. Bronwer: Kártyázás közben vere-i kedő parasztok