A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-17 / 11. szám

á ^гаутсьсЬсСд -cAott Nagy számadások előtt a jó sáfárok még egyszer áttekintik múltbeli ténykedésüket, megvizsgálják önhibáikat és erényeiket. A mérlegelések súlypontja rendszerint, helyesen vagy helytelenül, a közvetlen múlt alkotásán van. Ez áll fenn Cemicky Laco, a neves festőművész esetében is, akinek jelenlegi néhány olajjal élénkített akvarell kiállítása bizonyos mértékben előkészület az 1959. évi életmű kiállításra. Ötvenedik életévét tölti be ekkor a festő, és az erkölcsi szükségszerűség hozza magával a nyilvános, nagy számadások megrendezését. Ilyenkor a művész megméretik és ott helyben, a tárlaton dől el, vajon könnyűnek vagy súlyosnak találta- A ÄS

2 Cemicky Laco abba a vele egyidős és jelentős szlovákiai festőgenerációba tartozik, amely a csehszlovákiai képzőművészet élcsoportját alkotja. Fejlődésének állomásai azonban eltérőek Zelibskj, Mudroch, Hoffstädter és mások fejlődésétől. Ezek Prágában a közvetített francia posztlmpresszlonizmusból Indultak kl, és gyakran éltek a formalizmus kevésbé érthető» megjelenési formáival. Cemicky Budapesten tanult és Csók Istvánnál az Impresszionizmusnak magyarba sajátságosan átolvasztott válfaját ismerte meg, később pedig Párizsban a moderne otthonában sajátította el az új képzőművészet kifejezési lehetőségeit. Es dicséretet érdemel, hogy soha sem hagyta el a realizmus talaját és festői megnyilatkozásaiban nem sikkadtak el a mindennapi élet legégetőbb , szociális problémái. Ezzel az erénnyel az ügynevezett modernek kőzött a múltban Igen kevesen dicsekedhetnek (Majerník, C. Palugyai, Lőrlncz ...). Legformallsztikusabbnak mondható képel is a jobbágyság korából veszik témájukat és Cemicky e képel Igen művészi módon marasztalják el a feudalizmust. Kiváló portréi, szociális témájú olajai és a hazai tájat lerögzítő akvarelljei már a múltban ls az elsők közé sorozták Cemickyt. Jónosík teteme а szekéren (A hármaskép középsö vászna) A fejlődés vonala az emberben, főleg a művészetben sohasem töretlen. Az igazság és a szépség szenvedélyes keresése gyakran visszaeséseket, tévelygéseket és töréseket okoz. így volt ez Cemickynél Is néhány évvel ezelőtt, amikor nálunk a szocialista realizmus elismeréséért folyt a harc. Tévedésekbe estünk mindnyájan, tévedett gyakran Cemicky is, akit csak képmutatók és szélkakas jellemek róhatnak meg akkori kiállásának hibáiért £s hogy Cemicky később térdig belegázolt a naturalizmusba? Ez kor jelenség volt. Nagyobb a törés Cemicky műveiben ott, ahol „divatos" és sikeres akart lenni, ahol emberi és művészi átérzés nélkül akarta vissza-0 adni a valóságot. Ez volt a nem minden hiúságtól mentes Cemicky leggyengébb korszaka. Néhány év után ráébredt, hogy tévelyeg és új utakat keresett. Egy éves liptöi magányában szorgalmasan és fárasztóan dolgozott önmagán csak úgy mint képein. A jelenlegi kiállítás ez egy év keresésének eredményeit mutatja be. A távlat, amelyen az akvarell van többségben, nem kiegyensúlyozott. Cemicky az akvarell nagymestere. Foglyul ejti a szivárvány, a begyl rétek esős páráinak, sötét erdők hidegségének nemcsak a színeit és hangulatát, de illatát is. Akvarelljein pompáznak a rózsaszín lilába játszó kék liptói havasok, a vágparti világoszöld fűzek és feketébe futó fenyvesek, alkonyat és reggel, nyári napsütés és vihar, égbolt és a tenger sós levegője. Cemicky az a festő, aki hivatott ecsetjével megfogni a „múló pillanatot". Ezen a kiállításon azonban kevesebb sokkal több lett volna. A Halászhálók, Szerelmi dal, Rapszódia, őszi táj és más ezüstzengésű liral költeményre emlékeztető képén kívül számos olyan ls akad, amely a felületen marad. Olajfestményein is megmutatkozik a kétarcúság, az új keresése és a múlt hibáiba való visszaesések, így a Fellegi Istvánról készült jellegzetes Cemicky portré mellett látjuk a banálisan kispolgári látással megfestett S. építész arcképét. Ugyanez áll fenn tájképeiről is. Ojabb művel közül kitűnik a Jánoáfk temetése cimű hármas kép középsó vászna, amely pzonban a legendát nem ismerőnek keveset mond. t Befejezésül még ennyit: Cemicky Laco, ez a tehetséges és érzékeny művész, leszűrvén a múlt tanulságait, új utakon Indul el. E számadás előtti tárlata azt a reményt kelti, hogy tudatos munkával, amely tehetségét még jobban kidomborítja, elérkezik oda, ahová minden nagy művész vágyik: az élet, mai életünk adekvát és művészi ábrázolásához. Bars! Imre Fellegi István, MATESZ igazgatója őszi nap Rapszódia (akvarell) Tájkép (olaj)