A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-10 / 10. szám

Ля átkos ?ml<?kw}át\os ' II,.. „им

, в , : __ . . i

fújó hideg széltől volna az ebek bőrére, holott nyilvánvaló védi a hátamat, voít, hogy csalárdság van a dologban. „J&nus Llterá- Sokáig törte az összehívott bizottság ,v

tus" halálkiáltá- a fejét. Tanakodtak. Ki hamisíthatta az .:?*>; sát fogta fel Anno adománylevelek egy részét? Mert hogy Domini: 1391. esz- a fele hamisított volt, azt már mindany-Ц tendejében, egy nylan tudták, hiszen egy birtoknak csak W •"'••* szeles, őszi napon, egy gazdája lehet, már pedig e három "ü . ki v

o

it e

z

a jfi. határszéli vármegye csaknem valamennyi nos? Hogy hang- területének egy időben több gazdája is , zott a neve? Nem volt... Щ • • • •, jto tudja már senki ~ Ki is tud

la

olyan szépen vetni a latin % t £ 'ШШ m Annyi bizonyos betűket? - kérdezték egymás közt. Va, ЛЛЛи-'Шж % A. **±tmJk WBt azonban, hogy egy löszlnüleg olyan ember, aki gyakran szof. : család sem fogad- k

o

" Imi. S kinek a keze között fordul P* -^.ЩЯИл Г^-ч ta atyafiságba s m€

9 a hivatalos pecsét? Rájöttek csak-4 " - WJ*r csak annyit tu- hamar, hogy a megyei jegyző Jánus Lite-V , rXÄfc ' « dunk róla, hogy rát

x

u

s

x

tu

d

ta«nul szépen és helyesen írni jegyzői hivatalt s ó

ért legjobban a pecsétütéshez. г дгклмг и,« mnrvA

viselt a megyénél, — Gyerünk hát Jánoshoz, — határozták bncjvuint. idulya: „nótárius volt s a el s már is száguldoztak jó tüzes lovakon liptői Madocsány- a bizottság tagjai Madocsányba s megleban lakott. A ve- petésszerüen megszállták az „átkozott" zetéknevét nem házát. S a házkutatás során csakhamar tudjuk, de szélhá- előkerült a sok hamis pecsét, a sok kimosságairól annál készített jő, puha kutyabőr — kóbor ku-Szerelmes vagyok a tótraalji tájba. Én, többet tudunk. Mert olyan országos bajt tya akadt errefelé akkoriban elég — meg Biharnak szülöttje érzem, hogy már nem okozott, annyi csetepatét, hogy a kár, me- egy pár már elkészített, új gazdára váró ls tudnék élni olyan környezetben, hol iy

e

t előidézett, felért egy kisebb méretű hamisított adományozó levél, a láthatár peremét nem zárják le felhőt- háborúval. s

hiába íött Jáno

s

teljes beismerése hordó hegyek s reggelenként, ablakomat Mit csinált Jáno

s

, Nem mást> mint a

z

s kegyelemkérése: kihirdették a szörnyű kitárva ne csapna meg a liptói fenyők egykoron k

u

tyabőrökre rótt adományozó megmásíthatatlan Ítéletet: tuzhalállal gyantától illatos, üdltó illata. Igen, sze- & donációs" leveleket hamisított. Aztán "^ljon ki az, ki annyi bajt kárt s jobretem ezt a bús-borongós tájat, melynek MvataJos pecs

é

te

t ütött a levél aljára о

а

9Упша1

С oKozoir a varmegyeoen. magaslatán enciánok .nyílnak s az erdők s mjnt akj jól végezte a

dolgát, oszto- Máglyát rakattak a templom tövében, pázsitján nyáridőben piroslik az eper... tnj ke

z

dte a király nevében Liptó Tu- rákötözve odaállították Jánost s alágyűj-Mlg a turisták a hegy gerincét másszék, fes Arva megy

e

földjét tották... ЙЛ? baSíokC «éoséSy riláS't Rendesen úgy történt a birtokfoglalás, S a szél mely Liptóban csak, nagyritkutatják, én T9

g

óiikuJ

s "effimV vár к

°9У mikor a termés betakarítására am- kto Wáng magara s:*kgt•vörösrnmnk WöriheuPSTift mAlttót iriéyöptpm bereivel megjelent a föld jogos tulajdo- nyelvű lángot. Hamuvá égett a földi FrSkat í^dl ok melvet nvoíc század «<>" ~ a

z

TM ld

e

9a

n jobbágyokat talált, jö étből még nagyobb gazdagságba vágyó, elő« hálták a fklrT réa eloorladt ke akik má

r

jvában döntötték a rozsot, ka- átkozottnak bélyegzett János, aki megzek t^Äiento kutvabőröSe rótt so- szált4k az

«тушЛлй zabot s húzigálták előzve korát, nem a modem világ gangsz', . kutyabőrökre rótt sokendert... S hiába volt ter jei közé született, hanem a tömjénillatú ly^^ef érdekes^ Tnem^'ysTer kUális veidét átok: a birtokfoglaló legendás középkorba. tragikus múltja van ennek a magaslati egyszerűen felmutatta a kutyabőrre Írott Asszony kedvéért tévedett meg János? tájnak, s mint a mozaikot rakók úgy okmányt, melyen minden kétséget kizá- Annak kellett tobb pénz nagyobb vagyon, raktározom el agyam sejtjeibe régmúlt r6

a

" TM9v

°lt latin nyelven Írva, hogy az jólét? Vagy a vére űzte, kergette a rosszképét Liptő vármegyének, amely annyi u

r

?lko

d

f Y-nak ajándékoZ2a a másl

k

- ba

? elfelejtett történetnek volt a szemtanúja, nak a íöl

d

Je

t

A fóliánsok erre nem felelnek, s hallgat s amely annyi költő s író képzeletét ösz- Birtokadományozás ebben az Időben ki- ez a sokat látott esőverte templom ls. tönözte vers vagy regény írására. zárólag királyi jog volt. Aki pedig aján- Csak a Kriván felől zúg a szél titokza-Nemrégiben a Vág völgyét néztem egy dékozhatott, az azt vissza is vehette. Így tosan, s fodrozza az ezüstszínű, gyorsvén templom tövéhez dűlve, mely 1212- aztán az újabb donációs levelek ellen nem folyású Vágót, ben épült, s magányosan áll a hegyolda- tehettek semmit, csak a harag nőtt s az Ion, mint katona a vártán. Némán, szinte elkeseredés, s hullottak a helyi csatároosszeforrva néznek le a völgyre: a hegy zásokban a nincstelen jobbágyok. НННВШИМЯВНИШННННННВ és a templom, amely egykor a „vörösba- János pedig nem törődve a zavarokkal, Hfl rátok" kolostorához tartozott. A kolostor- melyeket okozott, ajándékozgatta vígan I ból törmelék sem maradt, s hogy itt állt, tovább az uradalmakat jő pénzért, termé.- B^HHK. /ЯГ лОыНН arról csak megsárgult iratok beszélnek, szetesen. A végén már arra vetemedett, I a templom azonban megmaradt s velem hogy a kincstári erdők ls új gazda kezébe együtt szemlélte a völgyet, melyben fé- vándoroltak. De erre aztán Budán Zsig- HQl^""' $ ^ИРЛв. nyesen csillogva kanyargott a Vág... mond király is felfigyelt. HHpMf к [а '^гтм! A templom a folyó miatt került a hegy- Hogy ö a jó sűrű liptói erdők»t elaján BjF.V'' Щ О у kontátlanTizet Ide-odk "tírelteTM^ sodra". jjlj^jj^ N^^emlékezett rá, de Щ jén s' ОД^ДОмTM 1шммМ1Ülőkék elhatározták, hogy felül fogják vizsgáltat- |l | j Ác^aáflÜ | és vlziszörnyetegeknek ls a tanyája lenni. * « °ssze

s

- edd

l

9 adományozó , i fiflK, , 'Я Alltam a templom falánál s szemem ««veteket. h

o

9V kdztük

hamisított? • .M&Sí И kutatva kereste a helyet, ahol egykor Roppant nagy dolog volt ez а XIV. Bfjgf a földi Igazság szörnyű büntetést mért században, még a főurak nagyrésze is job- 1 "'' ^^М^НЯ egy tllosbatévedt liptói emberre. Mert ban értett a kardforgatáshoz mint a bea „Veritás" nem alszik akkor sem, mikor tűvetéshez. Írásszakértő ugyan ki lett Щ i 'SflBww flH pedig azt hisszük, hogy szendereg. Egy volna közöttük? fcjLj» tHB Yl ; кЧкЦН nemvárt pillanatban felnyitja a szemét, Bebek Imr

e

ilpt6

i

főispán vállalkozott шР^^Н % \ iW^Bt fejtett^VekintéWt0

a^ „átkos^enüékü'Wá- f//e a

z

a^or nehéznek minősített mun- НШ^К fjU/ЖШШ noson - ahogy kortársai nevezték el kár

a

' Megyegyűlési hívott össze Boldog- ШШВМШ^ • ГЖШ Liptő megye hírhedt szélhámosát, aki Itt e^onyfalvára, ahol fel kellett mutatm НШ/^ , J ЩШЯЯЯ halt szörnyű máglyahalált e vén templom a donécló

s

leveleket. ЩШ ЖШ Щ fJ^S tövében. A felmutatott számos okirat azonban , " Ш^Ш Igen, itt Uptovská Marán — vagy ahogy csodálatosképpen egyezett. A rajtuk levő НЙ

ШД ^. ff WM akkor hívták: Boldogasszonyfalván — érte pecsét egyazon volt, az írás is — nem utol a végzet könyörtelen keze Liptő zse- lehetett közöttük különbséget tenni, те- НН^^ВЯйвдЯ^ЯЯКуиЯ niális szélhámosát, itt búcsúzott el a köd- lyik az eredeti, melyik a hamisított? A ki- ^^^^HSEp^^H ülte tájtól s a fal, mely az Árva felől rály aláírását is mintha egyazon kéz rótta ^HÍHHKK^£üsiÍfljlKS 17