A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-10 / 10. szám

„Édes fiam, a levelet megkaptuk, nagyon megörültem, hogy jól érzed magad és hogy háromfogásos ételt eszel... csókol Anyád." „Édes kisfiam, én jól vagyok, csak te hiányzol, mert nekem kell mindent csinálni, nincs aki segítsen... vigyázz magadra ... Apád." Nem nehéz' kitalálni, hogy egy levél részleteit idéztem. A levél Budapstról érkezett, a címzett pedig: Szászi Lali, ROH-üdülő, Topol'cianky, Csehszlovákia. Szászi Lali budapesti kisiskolás 93 kis társával együtt február eleje óta a csehszlovák szakszervezetek vendége. Csoportjukat, az ötödik és hatodik osztályt, valamint a harmadikos fiúkat a kistapolcsányi volt elnöki kastélyban helyezték el. öt nevelő érkezett velük, öt szakképzett tanár és tanító. A magyarországi gyerekek üdülni jöttek hazánkba, de hogy iskolai előmenetelük se szenvedjen kárt — a főbb tantárgyakat rendes tanrend szerint tanulják napi 3—4 órát. Ügyis elmaradtak két-három hónappal, van mit behozniok! A kistapolcsányi kastély vendégének lenni és egyúttal komoly munkát is végezni, nehéz dolog. Aki belép a kastély kapuján és a romantikus környezet hatósugarába jut — nehezen szabadul az „édes pihenés" vágyától.A kastély évszázados parkja és épülete arra csábit, hogy minden hétköznapi gondot félretéve barangoljunk a fák között^, vagy az antik bútorkincsekkel, szőnyegekkel, képekkel elbűvölő szobák sorain át. Reggel 7 őra körül kelnek, 8-kor reggeliznek. Felsorakozva, tanítóik vezetésével vonulnak az ebédlőbe. Csak jönnek-jönnek a keskeny ajtón befelé, mint végtelen hosszú kígyó, amelynek minden porcogőja egy-egy fürge kis ember. Harmincnyolc lány és ötvenhat fiú. Megállnak az asztalok körül, elcsendesednek. — Leülhettek, jó étvágyat, — mondja Kacsányi tanár. — Köszönjük, — visszhangzik kórusban. Gyors székeitologatás, már mindenki Ш, kíváncsian emelik fel a tányérokat borító papírszalvétákat: 2—2 kifli, vaj, májpastétom és tejeskávé a reggeli. Reggeli közben a tanítók megt szélik a napi teendőket. A fiatal Me Endre — nemhiába matematika s: kos — kapja a feladatot, hogy ш mérje a gyerekeket, nőttek-e, hiztal az eltelt két hét alatt. A gyerekek evés után szabadi kedvükre szórakozhatnak,' bár délig leckével is el kell készülniök. Kc tudomású, hogy a .9—12 éves fi és lányok nem a világ legcsendese teremtményei. Végigmegyek a folj sókon. A szobákból kacagás, hancúi zás zaja Szűrődik ki. Vas Gábon a kísérőm, elnézően mosolyog. Tal lomra benyitunk az egyik szobái A szoba lakói nagyobbacska lányi hellyel kínálnak. A tanítók már tájékoztattak arr hogy nem egy iskola növendékei! jöttek. Különböző általános iskolák! válogatták össze a szociális szei pontból leginkább ráutalt tanulók A kis, ízléses egyszerűséggel bere dezett szobába Csiszár Magda hat dikos, a budapesti Köztársa ság-t< iskolából, Gazsi Erzsi a Tóth Ki mán iskolából jött. A harmadik, Söl Erzsi „csak" ötödikes, de mert me értik egymást, a hatodikosok beve ték maguk közé. Csiszár Magda sudár növésű, bar lányka, talpraesetten beszélget, i édesapja művezető a szerelőipari vá lalatnál, de most beteg. Gyenge szive, meg a tüdeje. Táppénzből é nek. Két testvére van, egy 22 év bátyja, most katona, és egy tizei négy éves nővére. Kérdésemre, ho< rendesen megélnek-e, a vállát rái ditja: — Rendesen. Anyu beosztja a tá] pénzt és kész. A szemembe ritkán néz, talán zi varban van, talán ez a szokása? — örültél, hogy Csehszlovákiába j< hettél? — kérdezem. — örültem. — És mi az, ami leginkább mej lepő, újszerű számodra itt nálunk? A kislány hallgat. Lesüti a szem és sebesen csavargatja a ceruzéjá Elképzelem, mi játszódik le benn mint vetülnek agya megfelelő rek< szeibe a képzetek. Látom, ő is j tudja, mire célzok. Körülnézek. A többi gyerekarcon feszengést látok. Lassan, nyugodte megismétlem a kérdést, már nemcsa Lefekvés előtt: Csiszér Magda, Gazsi Erzsi és Mór Maria Nyírják a harmadikosokat (Baráti I.aci és Hegedűs Árpi)