A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-06 / 1. szám

ущьеЛеА, На messziről nézed a nagyközséget, az az érzésed, hogy a dombkoszorúba fogott gömöri helység szendereg, alszik. Házait csaknem teljesen betakarja az őszvégi köd. De a község közepén rájössz, hogy tévedtél. Teherkocsik robognak, szekerek zörögnek s kátrányos hordók tömege jelzi, hogy útburkolás folyik. A járdán emberek sietnek, üzletekbe nyitnak bej munkába igyekeznek, autóbuszra várnak, ki-ki azt teszi, amit'a pillanat szüksége parancsol. A természet alszik, de az ember él és ,cselekszik. Dolgozik, mozog, alkot, gondolkodik — az élet nevében. A piactér közepén új park, sajnos most kopár. De tavasszal kinyílnak majd ágyasaiban a virágok, hogy az ember szépre, szebbre vágyó lelkének tükrei legyenek. A művelődés fáklyavívbit keresem. » * ». Remenyík Kálmán, a Csemadok helyicsoportjának elnöke kis üzlethelyiségben ül, s mélyen asztala fölé hajolva beteg órákat javft. Ehhez a foglalkozáshoz nagy türelem, higgadtság, pontosság kell. S valóban: minden szavából a pontosságra való törekvés és megfontoltság árad. Már diákkorában is a kultúrmunkára 'áldozta szabad óráit. Ma középkorú ember, de a régi tűz nem aludt ki, sőt még elevenebben ég benne. A helyicsoportról mes$. A színjátszókör tagjai eddig a Szabad szél, a Fehér Anna, a Dankö Pista, a Mágnás Miska és a Dandin György című darabokat játszották. Színdarabbal, esztrádműsorral a jolsvai, rozsnyói, dobsinai, rimaszécsi és hanvai közönségnek is bemutatkoztak már az elmúlt évek során. A kör rendezője: ад áldozatkészségéről és hozzáértéséről ismert Eggenhoffer Ferenc. Ű a kellékes is meg a sminkmester is, egyszemélyben. A szereplök közül nehéz valakit névsaierint kiemelni, mert a kör minden egyes tagja jól dolgozott. Talán Jockmőn László, Klinkó Géza, Kasza Lajos, Pulczner Zoltán, Eggenhoffer Ferencné, Vozsnyák Józsefné és Kövér Irén voltak a leglelkesebbek. Most elég kemény fába vágták a fejszéjüket: legközelebb — talán januárban — Vészi Endre „A titkárnő" című darabjával lépnek a nyilvánosság elé. Tervük az, hogy megkérik a komáromi Területi Színház egyik tagját, jöjjön le Tornaijára, vegyen részt egy-két próbájukon s lássa el tanácsaival a szereplőket, meg a rendezőt. Remenyik Kálmán elmondja, hogy a múlt télen, amikor Hanván szerepeltek, hazafelé jöttükben elromlott az autóbusz, s gyalog vágott neki a gárda a szurokfekete éjszakának, a hóval telesöpört országúton. Hajnalig gyalogoltak, a nők magassarkú félcipőben, színpadi szoknyájukat felfogva, a férfiak súlyos bőröndöket cipelve. Azóta Déryné társulatának nevezik községszerte a kör derék tagjait. Az irodalmi kör munkája három jól sikerült irodalmi estben csúcsosodott ki. A József Attila emlékest után Gorkij „Az anya" című regénye került megvitatásra. Ezen a vitaesten Gyurcsó István is részt vett. Jilemnicky „Töretlen föld" clmü müvének ankétját pedig — 180 jelenlevő előtt — Szabó Rezső vezette. A soron következő két vitaest műsorán Móricz „Boldog ember" és Polevoj „Egy igaz ember' clmü műve szerepel majd. Az irodalmi kör, a tizenegyéves magyar iskola diákjaival közösen, január elején Petőfi-estet rendez. A szavalókat Bába Gyuláné készíti elő. Alakulóban van a helyicsoport énekkara is. Sajnos, a tanár, akit a kar vezetésére megkértek, még habozik, nem tud határozni, elvállalja-e. Jó lenne, ha mielőbb az énekesek élére állana, s ez a kis sajómenti városka új énekkarral büszkélkedhetne. * * * A tánccsoportról a csoport vezetőjével, Eggenhoffer Ferencnével beszélgetek. Nehéz megtalálni ezt a szép szőke asszonyt, százfelé szólítja" a sok funkció, feladat, melyet magára vállalt. Most mégis megtaláltam. Konyhájában ülünk, mely ragyog a rendtől, felettünk egy bőbeszédű törpe-papagáj hangoskodik. A tánccsotort legnagyobb sikerét talán a nyáron, Gyetván a kirületi népművészeti otthon versenyén aratta le. De a legutóbbi losonci kerületi szemlén is a legelsők közé sorolta a tornaijai táncosokat az értékelő bizottság. December 30-án országos versenyen vesz részt a gárda. A székes tánc — melyért mindenütt sokáig ünnepelte őket a közönség — eddig még országunk egy tánccsoportjának műsorán sem szerepelt. De szép volt a gömöri lakodalmas s az orosz népi táncok előadása is, A tánccsoport két nehézséggel küszködik. Az egyik: nincs hol próbálniok, esténként a járási könyvtár szobájában gyűlnek össze. A másik: a csoportnak nincsenek saját csizmái, a "fellépéshez szükséges csizmákért minden esetben falura kell szaladni. Eggenhoffer Ferencné elmondja, mennyi fáradságba, munkába kerül, míg a csoport betanul egy-egy új táncot. Az Jelenetek a Dankó Pistából (Tóth Kálmánná, Kasza Lajos, Pulczner Zoltán, Eggenhoffer Ferencné) üveges táncnál például hetekig kell gyakorolni csak azt, hogy a táncosok fején megálljon az üveg. A csoport tagjairól és vezetőjükről minden dicsérettől többet mond az a tény, hogy a csoport példamutató teljesítményét immár országszerte emlegetik. Végül hadd álljon itt a krónikás három megjegyzése: • 1. A tánccsoport vezetőjének munkáját nagyban segítené, ha a kultúrotthon egy magnetofon készüléket szerezne be s azt néha rendelkezésére bocsátaná. 2. A Csemadok tornaijai helyicsoportjának olyan helyiségre volna szüksége, melyben a helyi titkárság végre tanyát üthetne, a 280 főnyi tagság összejöhetne és a szín ját szókör meg a tánccsoport próbáit tarthatná. Ha a község vezetősége egy ilyen helyiséget adna a csoportnak, akkor a hangszereknek sem kellene folyosókon hányódniok, s az egyetlen szekrénybe begyűrt ruhákat és felszerelést is rendesen el tudnák raktározni. 3. A tornaijai kultúrotthon udvarán szeméthalmok éktelenkednek. Helyes-e ez? Nem lenne-e jobb, ha a szemetet elhordanák, s az udvart tavasszal virággal ültetnék be? VERES JÄNOS