A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-06 / 1. szám

ущьеЛеА, На messziről nézed a nagyközséget, az az érzésed, hogy a dombkoszorúba fogott gömöri helység szendereg, al­szik. Házait csaknem teljesen betakar­ja az őszvégi köd. De a község közepén rájössz, hogy tévedtél. Teherkocsik ro­bognak, szekerek zörögnek s kátrányos hordók tömege jelzi, hogy útburkolás folyik. A járdán emberek sietnek, üz­letekbe nyitnak bej munkába igyekez­nek, autóbuszra várnak, ki-ki azt teszi, amit'a pillanat szüksége parancsol. A természet alszik, de az ember él és ,cselekszik. Dolgozik, mozog, alkot, gondolkodik — az élet nevében. A piactér közepén új park, sajnos most kopár. De tavasszal kinyílnak majd ágyasaiban a virágok, hogy az ember szépre, szebbre vágyó lelkének tükrei legyenek. A művelődés fáklyavívbit keresem. » * ». Remenyík Kálmán, a Csemadok he­lyicsoportjának elnöke kis üzlethelyi­ségben ül, s mélyen asztala fölé hajol­va beteg órákat javft. Ehhez a foglal­kozáshoz nagy türelem, higgadtság, pontosság kell. S valóban: minden sza­vából a pontosságra való törekvés és megfontoltság árad. Már diákkorában is a kultúrmunkára 'áldozta szabad óráit. Ma középkorú ember, de a régi tűz nem aludt ki, sőt még eleveneb­ben ég benne. A helyicsoportról mes$. A színjátszókör tagjai eddig a Szabad szél, a Fehér Anna, a Dankö Pista, a Mágnás Miska és a Dandin György című darabokat játszották. Színdarabbal, esztrádműsorral a jols­vai, rozsnyói, dobsinai, rimaszécsi és hanvai közönségnek is bemutatkoztak már az elmúlt évek során. A kör ren­dezője: ад áldozatkészségéről és hozzá­értéséről ismert Eggenhoffer Ferenc. Ű a kellékes is meg a sminkmester is, egyszemélyben. A szereplök közül ne­héz valakit névsaierint kiemelni, mert a kör minden egyes tagja jól dolgozott. Talán Jockmőn László, Klinkó Géza, Kasza Lajos, Pulczner Zoltán, Eggen­hoffer Ferencné, Vozsnyák Józsefné és Kövér Irén voltak a leglelkesebbek. Most elég kemény fába vágták a fej­széjüket: legközelebb — talán január­ban — Vészi Endre „A titkárnő" című darabjával lépnek a nyilvánosság elé. Tervük az, hogy megkérik a komáromi Területi Színház egyik tagját, jöjjön le Tornaijára, vegyen részt egy-két pró­bájukon s lássa el tanácsaival a sze­replőket, meg a rendezőt. Remenyik Kálmán elmondja, hogy a múlt télen, amikor Hanván szerepel­tek, hazafelé jöttükben elromlott az autóbusz, s gyalog vágott neki a gárda a szurokfekete éjszakának, a hóval telesöpört országúton. Hajnalig gyalo­goltak, a nők magassarkú félcipőben, színpadi szoknyájukat felfogva, a fér­fiak súlyos bőröndöket cipelve. Azóta Déryné társulatának nevezik község­szerte a kör derék tagjait. Az irodalmi kör munkája há­rom jól sikerült irodalmi estben csúcso­sodott ki. A József Attila emlékest után Gorkij „Az anya" című regénye került megvitatásra. Ezen a vitaesten Gyurcsó István is részt vett. Jilemnic­ky „Töretlen föld" clmü müvének an­kétját pedig — 180 jelenlevő előtt — Szabó Rezső vezette. A soron követke­ző két vitaest műsorán Móricz „Boldog ember" és Polevoj „Egy igaz ember' clmü műve szerepel majd. Az irodalmi kör, a tizenegyéves ma­gyar iskola diákjaival közösen, január elején Petőfi-estet rendez. A szavalókat Bába Gyuláné készíti elő. Alakulóban van a helyicsoport ének­kara is. Sajnos, a tanár, akit a kar vezetésére megkértek, még habozik, nem tud határozni, elvállalja-e. Jó lenne, ha mielőbb az énekesek élére állana, s ez a kis sajómenti városka új énekkarral büszkélkedhetne. * * * A tánccsoportról a csoport vezetőjével, Eggenhof­fer Ferencnével beszélgetek. Nehéz megtalálni ezt a szép szőke asszonyt, százfelé szólítja" a sok funkció, feladat, melyet magára vállalt. Most mégis megtalál­tam. Konyhájában ülünk, mely ragyog a rendtől, fe­lettünk egy bőbeszédű törpe-papagáj hangoskodik. A tánccsotort legnagyobb sikerét talán a nyáron, Gyetván a kirületi népművészeti otthon versenyén aratta le. De a legutóbbi losonci kerületi szemlén is a legelsők közé sorolta a tornaijai táncosokat az értékelő bizott­ság. December 30-án országos verse­nyen vesz részt a gárda. A székes tánc — melyért mindenütt sokáig ünnepelte őket a közönség — eddig még orszá­gunk egy tánccsoportjának műsorán sem szerepelt. De szép volt a gömöri lakodalmas s az orosz népi táncok elő­adása is, A tánccsoport két nehézséggel küsz­ködik. Az egyik: nincs hol próbálniok, esténként a járási könyvtár szobájában gyűlnek össze. A másik: a csoportnak nincsenek saját csizmái, a "fellépéshez szükséges csizmákért minden esetben falura kell szaladni. Eggenhoffer Ferencné elmondja, mennyi fáradságba, munkába kerül, míg a csoport betanul egy-egy új táncot. Az Jelenetek a Dankó Pistából (Tóth Kálmánná, Kasza Lajos, Pulczner Zoltán, Eggenhoffer Ferencné) üveges táncnál például hetekig kell gyakorolni csak azt, hogy a táncosok fején megálljon az üveg. A csoport tagjairól és vezetőjükről minden dicsérettől többet mond az a tény, hogy a csoport példamutató tel­jesítményét immár országszerte em­legetik. Végül hadd álljon itt a krónikás há­rom megjegyzése: • 1. A tánccsoport vezetőjének munká­ját nagyban segítené, ha a kultúrott­hon egy magnetofon készüléket sze­rezne be s azt néha rendelkezésére bo­csátaná. 2. A Csemadok tornaijai helyicsoport­jának olyan helyiségre volna szüksége, melyben a helyi titkárság végre tanyát üthetne, a 280 főnyi tagság összejöhet­ne és a szín ját szókör meg a tánccso­port próbáit tarthatná. Ha a község vezetősége egy ilyen helyiséget adna a csoportnak, akkor a hangszereknek sem kellene folyosókon hányódniok, s az egyetlen szekrénybe begyűrt ruhákat és felszerelést is rendesen el tudnák raktározni. 3. A tornaijai kultúrotthon udvarán szeméthalmok éktelenkednek. Helyes-e ez? Nem lenne-e jobb, ha a szemetet elhordanák, s az udvart tavasszal vi­rággal ültetnék be? VERES JÄNOS

Next

/
Thumbnails
Contents