A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-03 / 9. szám

VALÓSÁG ÉS LEGENDA A LŐCSEI NYOMDAIPAR MÚLTJÁBÓL Hivatalos adatok szerint a XVI. század második felében kezdik meg működésüket a nyomdák a Felvidéken. Selmecbánya, Detrekő, Bártfa, Galgóc ismert állomásai a könyvnyomtatás északmagyarországi útjának. A Felvidék legrégibb jelzett nyomtatványa Fabianus Lukács latin tankönyve Eperjesről 1573-ból. A legrégibb nyomdának azonban a bártfai Gutgessel Dávid üzemét tudják. És Gutgessel utódja Klösz Jakab az, aki 1614-ben megindítja a későbbi híres lőcsei könyvnyomtatást. Ez a tény hivatalos adatokkal bizonyítható. A hagyomány szerint azonban Lőcsén már 1515-ben nyomtattak könyveket. Hradsky József, a régi Szepesség krónikása bizonyos Greschik Viktor lőcsei polgárnak elmondta, hogy kezében volt egy „Aranykürt" című könyv, melyet Sveboldus Feyl (Svätoplük Fiol) nyomtatott Lőcsén 1515-ben. A könyv huszita érzelmű vallásos énekek gyűjteménye volt és Greschik elbeszélése szerint a versek egyik fele Greschik, aki a negyvenes években már nagyon idős ember volt, ma már valószínűleg nem él. A lőcsei városi levéltár az 1550-es nagy tűzvész alkalmával teljesen elpusztult. Így hiteles adatok, amelyek ezen állítást énekeskönyv létezése nem látszik valószínűtlennek! Márcsak azért sem, mert Fiol éppen Lőcsén nem igen hagyta volna porral belepni szerelmetes ólombetűit. Fiol ugyanis azokban az években jött Lőcsére, amikor a vákénytelen két évi lőcsei működés után visszatérni Bártfára, mert a zsugori szász protestánsok fogukhoz verték a garast. Utódja, Schultz Dániel sem bírja ki sokáig a városatyák fukarságát és Kassára költözik. Lőcse látképe (egykorú fametszet 1676-ból) Brewer Lőrinc nyomdajelzése (a XVII. század első feléből) német, a másik fele szlovák volt. Az illető emlékezett Is az első ének első két sorára, mely így hangzott: „Liebster Jesu, my sme tu, Dein heiliges slovo slúchat..." (Kedves Jézus itt vagyunk a Te szent szavadat hallani.) igazolták, tudtommal nincsenek. Hain Gáspár szavahihető Lőcsei krónikájában azonban feljegyzi a lőcsei papírgyár pusztulását, melyet az 1531—32. évi Lőcse—Késmárk testvérháború folyamán a késmárki Kosztka Péter és zsoldosai több más külvárosi épülettel egyetemben felgyújtottak és porrá égettek. A krónikás feljegyzése arra mutat, hogy a papírgyár egy jól működő helyi nyomdát látott el papírral, mint az akkor általában szabálynak beillő szokás volt. Ez a tény azonban egyúttal annyit jelent, hogy Magyarország első papírgyára a lőcsei volt, nem pedig a brassói, amelyet 1546-ban alapítottak. S ha számításba vesszük, hogy az említett Sveboldus Fiolt, aki a könyvnyomtatás művészetének is nagy mestere volt, állítólag a huszitákkal való együttérzés miatt üldözte ki Krakkóból a szent inkvizíció, a huszita ros falai között számos külföldi és hazai művész, festő, építész, szobrász és többek között Lőcsei Pál mester is tevékenykedett. Ez a Sveboldus Fiol ezermester volt, nem csupán kiváló művelője a betűcsinálásnak, de feltalálója és konstruktőrje a bányavizet eltávolító szerkezetnek. Egyébként a reichensteini aranybányák igazgatója, valamint Thurzó János pártfog oltja és Lőcse város ismert és tisztelt polgára volt. A profil minden vonása arra mutat, hogy ez az égő szívű és agyú, tehetséges és vállalkozó ember valóban nyomtathatott Lőcsén könyvet már 1515-ben, tehát pontosan száz évvel Klösz Jakab előtt! Későn, 1614-ben jön létre (szerintem újonnan, В. I.) Lőcsén a nyomdaipar. A városatyák ugyan szerettek volna könyveket nyomtatni, de az officina fenntartását túl költségesnek tartották. És bizony Klösz Jakab is A nyomdát Schultz Dániel egyik alkalmazottja, Breuer (Brewer) veszi át. És ekkor kezdődik a lőcsei könyvnyomtatás fénykora! A lőcsei Brewer nyomdász-dinasztia 414 latin, 330 magyar, 136 német, 75 szlovák és két görög nyelvű könyvet adott ki, köztük Medgyesi és Szenczi Molnár könyveit is. Brewer Lőrincz alapozta meg a lőcsei könyvnyomtatás nagy hírét, ő volt a megindítója a híres lőcsei kalendáriumnak is, melyet _L E U T S CJj jO_ V I . Annő I 7oo Brewer Sámuel nyomdajelzése (1700)