A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-06 / 1. szám

A Csemadok galántai műkedvelő színjátszó csoportja karácsony előtt Muzslán és Párkányban vendégszerepelt. A galántalak két évvel ezelőtt kezdték tanulni Csizmarek Mátyás „Boci-boci tarka" című operettjét. Annak idején lapunkban már irtunk arról, hogy a színjátszók egy része a régi rendezővel együtt amellett kardoskodott, hogy ezt a darabot nem lehet betanulni. A vitatkozások már majdnem elfajultak, amikor Bukovszki István és egy lelkes kis csoport vállalta a munkát. S hogy ez mennyire sikerült, bizonyltja az a 13 előadás, amelyet az együttes Galéntán és környékén tartott. A muzslai és a párkányi vendégszereplés volt az első hosszabb űt. Távol a megszokott környezettől, idegen színpadon kellett megmutatni, hogy a darab milyen sikerrel kecsegtet, Az izgalom már akkor kezdődött, amikor arról volt sző, hogy felújítják a játéket. Egy év őta az ötven szereplő közül sokan bevonultak katonának, férjhez mentek, sokan lemondtak a további szereplésrőL Legnehezebb volt újból megszervezni az operett énekkarát, illetve a leány és legénypajtások sokadalmát, akik mint a darab éneke-, sei is szerepelnek. Ezt úgy sikerült megoldani, hogy végre Galántán is alakulófélben van egy énekkar és ennek a kezdő énekkarnak a tagjai vállalták a szereplést. Csak aztán nehogy az legyen a vége, ami már több helyen is megtörtént, hogy az operettben valő szereplés elvegye a kedvét az énekkar tagjainak attól, hogy szorgalmasan járjanak az énekkar próbáira is. Így Indultak el Muzslára és Pár-, kányra, s ezzel a két előadással a galántai színjátszó csoport immár tizenötször játszotta el Tajti Bori lakodalmát. A szereplők ipari munkások, tanulók, diákok, tanítónők, üzletvezetők, magyarok, szlovákok egyaránt. Az összefogás, a lelkesedés, a szorgalom azt bizonyltja, hogy ha akad ember, aki hajlandó szocialista tartalmú darabokat betanítani és becsülettel, jól el tudja végezni feladatát, szereplő is akad, aki örömmel részt vesz a műkedvelő színjátszás munkájában. Muzslán és Párkányban mondhatnánk újra vizsgázott a galántai csoport. A vizsga eredménye az, hogy Muzslán az előadás után négy-öt számot meg kellett ismételni, mert a közönség ezt kérte ráadásnak, Párkányban pedig minden felvonás közben nyíltszíni tapssal jutalmazta a színjátszókat a lelkes közönség. Sokáig fognak beszélni Muzslán is, Párkányban is arról, hogy Tajti Bori lakodalma körül menynyi bonyodalom volt, amíg a két szerelmes végre egymásé lehetett. És hozzátehetjük még azt is, hogy ez a bonyodalom nem a tegnapi életet, haném a mait és a holnapit mutatta meg. A galántalak szorgalma, becsületes jószándéka feljogosít arra, hogy rámutassak néhány hibára, amit könnyűszerrel ki lehet javítani. Függetlenül attól, hogy sok csere történt a felújítás alkalmából, ki kell javítania a csoportnak azokat a hibákat, melyek még gátolják művészi fejlődésüket. A galántalak lelkesedésének szorgalmas tanulással és fegyelmezettséggel kell párosulnia. Az operettnél nemcsak a dallam a fontos, hanem a szöveg értelmes előadása is, mert ez szorosan hozzátartozik a darab mondanivalójához. A prózai részeknél pedig nem szabad, hogy a csoport tagjai rábízzák magukat az esetleges rögtönzésre, mert ez csak annak sikerül, aki már nagyon jól Ismeri szerepét, vagy pedig annak, aki már hosszú évek tapasztalatával rendelkezik, mint műkedvelő. Nagyon hátráltatja a színjátszó csoport munkáját — történetesen ebben a darabban — az, hogy nincs saját zenekaruk. Kölcsönzött vagy bérelt zenekarral pedig vendégszerepléseket tartani egyrészt körülményes, másrészt nagyon költséges. Jó Volna, ha a galántalak, miként már lassan megoldják az énekkar problémáját, ugyanúgy megoldanák az állandó zenekar kérdését is. Ez talán nem is volna nehéz, ha úgy járnának el, mint a Boci-boci tarka próbáinál, hogy 'nemcsak galántaiakből, hanem a Galántán dolgozó, de a szomszéd faluban lakó fiatalokból próbálnák megszervezni az állandó zenekart. Miért volna erre szükség ? Azért, hogy ezt a nagyon jó népi operettet bemutathatnák Szlovákia több városában is és mert ez az út vezet csak oda, hogy felkerüljenek a népművészeti szemlék alkalmával egy központi bemutatóra, mint annak idején a komáromi műkedvelő színjátszók a Vitéz és Hősök elmü drámával. A galántaiak ne féljenek attól, hogy esetleg valaki azt mondja: — Könnyű nekik, már két éve tanulják és játsszák ezt a darabot. Éppen ez az érdem. Egy műkedvelő együttes, ha jó szereplői vannak és jó darabot választ ki magának, addig próbálhatja, amig a legtökéletesebbet nem tudja nyújtani. Ha pedig a darab, amit kiválasztottak, olyan hasznos, mint a Boci-boci tarka, akkor még inkább szükséges, hegy nagyon sok helyen lássa a közönség. Jő szereplőkkel, jő színművel teljes sikert eredményezhet minden fellépés s ehhez a sikerhez mór nagyon közel jártak a muzslai és párkányi vendégszereplésen a galántai műkedvelők. Gyurcső István