A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-24 / 8. szám

csúcsai annyira lenyűgözik az üdülőt, turistát és hegymászót, hogy a táj műemlékeit rendszerint figyelmen kívül hagyja. Javarésze még eljut Késmárkig, Lőcsét azonban nem nézi meg. S van olyan is, aki ha meg is bámulja a városházát, a Thurző család otthonát, meg egy-két főtéri ház udvarát, a főtéri Szent Jakab templomba már nem tér be. Az egyik kényelemből vagy tudatlanságbői, a másik esetleg szektáns gondolkodása miatt. Talán nem tartja kommunistához illőnek, hogy katolikus templomok teljesítményeit és oltárait csodálja. Valaha rég én is átmentem ezen a gyermekbetegségén. St. К. Neumann, a nagy cseh költő gyógyított ki belőle. Előadásra készültem. A szabadságról kellett beszélnem, a burzsoá liberalisták értelmezte szabadság ellen. St. К. Neumann híres „Anti-Gide"-jében lapozgattam. A könyvben van néhány sor, ahol a költő a gótikus székesegyházak építőiről beszél, nagy egyéni szabadságukról, melyet önként vittek be a nagy munkaközösségbe. Amit Lőcsei Pál mester remekművéről el kellett mondanom Ezt Írja róluk: Vidám és büszke emberek voltak. Egy hitük volt, egy rendnek vetették alá magukat és egy fegyelemnek, saját elhatározásukbői. Kollektiven igyekeztek megteremteni a nagy müvet, mely ugyan Istent volt hivatott dicsérni, de mindenekelőtt polgártásaik közösségének szükségleteit szolgálta. Életük és törekvéseik ugyan a vallás platformján épültek fel, de azon időkben nem volt más, megfelelőbb valami. Ezek az „iparosok" és nagy „művészek", akik a legtöbb esetben örökre névtelenek maradtak, igen közel jutottak az igazi szabadsághoz; kollektív müveikben nevük elsikkadt, és a kor nagy stílusában az egyesek individualizmusa, ha ilyesmi egyáltalán létezett, feloldódott, de egyéniségük nem tűnt el. És akkor megértettem, hogy nemcsak parasztháborúk vallásos jelszavai fedték a kor szociális törekvéseit, a középkori egyház építkezései is gyakran a kor társadalmi és művészi erjedését fejezték ki, ahol a művészi megnyilatkozás volt az elsőrendű és a vallási célok csupán másodlagosak. Így jutottam el országjáró utalmon már jő néhányszor a lőcsei gótikus Jakab templomba. Maga a háromhajós templom Is, mely hatvan évig épült és építői 1400-ban végezték be, remekmű, páratlan műértékké azonban Lőcsei Pál mester' főoltára teszi. ^ ha a gótikus székesegyházak egy kor már gyökeret vert társadalmi rendszerének ideológiáját fejezték ki, nem lehet ez másképpen a kései gótikus oltárok esetében sem. Kotrba V. kis terjedelmű, de értékes könyvében ezt Írja: „A kései gótikus oltár a középkor utolsó, szimbölikus manifesztációja volt a reformáció küszöbén, mely ismét felfedezi az embert mint minden dolgok mértékét, és a humanizmussal új áramlatokat hoz a képzőművészetbe." Ezen időszakban a dómok, templomok azonban már felépültek, Így tehát a hivők közösségének kollektív áldozatkészsége a templomok belsejét szépíti. így volt ez általánosságban és ebben Lőcse városa sem volt kivétel. A lőcseiek azonban szerencséjük is hogy városukba került í Vitus krakkói műhelyének nagyobb tehetségű tanítvá Pál mester. Az ő kezemun és vezetése alatt született a gótika legmagasabb szárn oltára (18,62 m). Az oltárszekrény közepén ható majd két és félmét faszobrok (Mária, Szent Ji evangélista és Szt. Jakab) 1 tükrözik vissza a kor gon Л főoltár Szt. Jakab, V ria és Szt. János evr golista faszobraival, n lyeket közelről har baloldali képünk mu be