A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-06 / 1. szám

Nicolas Gu Amikor néhány héttel ezelőtt az úgynevezett magyar kérdés volt az ENSZ-közgyülés „legégetőbb" napirendi pontja, az amerikai imperialisták Kuba küldöttének osztották ki azt a dicstelen szerepet, hogy beavatkozzék Magyarország belügyeibe. A kubai küldött hűségesen teljesítette amerikai gazdáinak parancsát. Siránkozott a magyar nép állítólagos „elnyomása" miatt és javaslatával az ENSZ közbelépését kérte. Hiába mozgósította az Egyesült Államok szövetségeseit és csatlósait a kubai javaslat támogatására, a beavatkozási kísérletnek csődöt kellett mondania, hiszen maga a legérdekeltebb fél, Magyarország tiltakozott ellene a legerélyesebben, nem szólván a testvéri Szovjetunió és sok más békebarát állam tiltakozásáról. Már nem is volna időszerű Kuba szemérmetlen javaslatát felemlíteni, ha a dolognak nem volna oly különös mellékíze ... Ugyanis röviddel azután, hogy a kubai küldött elmondotta „filippikáját", Kuba szigetén felkelés tört ki. Immár a hetedik a századforduló óta. Vajon miért? Mi mozdította meg Kuba népét, miért háborog ez a kis szigetország. Hiszen még nem is olyan régen, 1954-ben az USA alelnöke, Nixon azt mondotta Kuba kormányzatáról, hogy az a szabadság és demokrácia biztosítéka ... Valóban a szabadság és jólét országa lehetne Kuba, ha tekintélyes természeti gazdagsága nem. a yankeek kezén volna, a nép nyakán pedig nem az amerikai nagytőke zsoldosa, a zsarnok Batista ülne. Kuba földjén, cukornádültetvényein az United Fruit Co uralkodik korlátlanul. Rajta múlik, mekkora legyen a cukortermelés és kivitel; ö diktálja az árakat. Elsősorban neki szolgál Batista, aki az amerikai monopolisták érdekei szerint irányítja a közéleti és társadalmi problémák megoldását... Kuba fő kiviteli cikke a cukor. Az egyoldalú mezőgazdasági termelés gyakran vezet „túltermelési" válsághoz, illetve a cukortermelés fokozatos csökkentéséhez. Ilén hazája Míg 1952-ben Kuba még 7 millió tonna cukrot gyártott, addig 1955-ben már csak 4,6 milliót. Ennek következtében katasztrofálisan sülylyedt a lakosság jövedelme, amit súlyosbít az is, hogy a cukoripar csak kisszámú áliandó munkást foglalkoztat. Mintegy félmillió dolgozó csupán 2—3 hónapon át jut munkához. Az ország ipara jelentéktelen, főleg a mangán, króm, vas és nikkel bányászatára szorítkozik. A munkásság szörnyűséges életfeltételei, a dolgozók nyomora, melyet költeményeiben oly megrázóan fest Nicolas Guillén, a világhírű kubai költő, mélyen visszahat a kispolgárság, az értelmiség létére is. 1933 óta, amikor az USA nagytőkései Batistára bízták érdekeik védelmét, nem egyszer mozdult meg Kuba népe. A világháború alatt Batista visszahúzódott és a Szocialista Munkáspártnak, mint a forradalmi munkásság élcsapatának a szenátus és a parlament talaján sikerült áldozatos harcai eredményeképpen bizonyos szociális vívmányokat kiküzdenie. De 1952-ben az United Fruit Co „mindenható dollárai" ismét nyeregbe segítették Batistát. Hálás is volt kenyéradóinak. Ütdözte a szakszervezeteket, betiltotta a Szocialista Munkáspártot, sőt betiltotta a baloldali irányzatú polgári szervezeteket is. Száz meg száz harcos munkást vetett tömlöcbe. Szóval rendet teremtett, gondoskodott a yankee tőkések nyugodt álmáról. Ámde Batista nem élvezhette sokáig zavartalanul diktátori „munkásságának" gyümölcseit. 1953-ban felkelés rázta meg Kubát. A népi megmozdulást sikerült ugyan kegyetlenül letörnie, de már tavaly az egyetemi hallgatók forrongásáról adott hírt a világsajtó. Most ismét fellázadtak a néptömegek. Batista már csak féktelen terrorral tarthatja fenn ideig-óráig uralmát. Ki kételkedhetik abban, hogy a dolgozók fokozódó elégedetlensége és lázongásai siettetik a Kubára nehezedő yankee zsarnokság végét? - Szirt -»Л ft. A pozso: r\ v ORDŐD" Feljöttem hát ez őszi délutánon, hogy némán elbeszélgessek veled, te omladozó, szívemhez nőtt várrom, ki rég itt állsz városom felett. Míg utaidat gondolkodva járom, arcon simítnak hulló levelek és lábam előtt fonnyadó zöld száron sápadozik egy „szeret-nem szeret". Az utcákon lenn homály terül puhán, de a tetők még fényben fürdenek; e napos enyhe október délután a nyártól küldött bágyadt üzenet. Itt nem hallani autót, villamost, lárma, zsivaj fel ide nem jöhet. Szívem szomjasan meséket inna most e csöndben. Szólaljatok mej, kövek.' Mily messze látni térben és időben, ha kitekintek itt az ablakon; a Dóm szinte csak karnyújtásra tőlem s mily távol van a pince, hol lakom. A rómaiak őrtornyának fokán nem áll a várta, rég elhalt a szó, és a múltba hullt a sok lovas mokány, hogy a toronyhoz a forgó, változó századok s urak falakat emeltek, míg végül négy csúcsával állt a vár. Közben lábánál utcák, házak, kertek nőttek, mint gombák jó eső után. A kunyhókban a bölcsök felett akkor már rég felzengett magyarul a dal, de új eszméket hurcolt be az új kor s az új eszmékért indult viadal. A Rőtszakállú tett itt fogadalmat s felesküdött rá sok heves vitéz, hogy megdöntik a muzulmán hatalmat — s az igricének fegyverzajba vész Vad hordák dúlnak az eszme nevében míg a férfinép messze Keletre tart muszájból, hogy tán meg se térjen, s testét majd sakálhad temesse. Majd elvonultak a keresztes hadak s utánuk újra nőtt a zsenge fú. Kit át nem járt vas, hogy élte nem szakadt és asszony várta termékeny ölű, szerszámot markolt, vagy ekét ragadott. Dolgozott a pór tovább boldogan, fentről figyeltek rá a várablakok s lent örök dalát zúgta a folyam: Hajókról mesélt, miket a mélybe nyelt, mert így akarta hős Kund, a búvár, s Henriknek nem maradt egyéb tönkrevert hadánál, a szégyennél s a búnál. A vár, a sokat ostromolt áll, csak áll, s látom, míg a múltba visszanézek, hogy vet az élet, arat a halál, s lassan befon egy szelíd igézet. Árpád vezérnek késő unokája tán épp itt, a bástyafal peremén nézett búcsúzva utolszor a tájra: várta már a Am gyakran Erzsébet, ki i s a legenda csak szívénei A gőgös gern hogyan dajka Tán mikor n csókokat tűzi Vagy a vérre szabad úrnak csak színes á volt az erő, Csillag volt ő csak törpe к Mint gaz nőtt s a könnyten