A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-03 / 5. szám

I KBAL хххххххжхххххюоосх Tagore-t kivéve — kevés visszhangot kellé vei is mérve, e többszáz milliónyi nép:x. században, közöttük a legkiválóbbak kotó művész, akit kortársai a „Kelet poébe vetett hitet igyekezett felkelteni és dió szavakkal illette az igazságtalan renéletet minden ízében megváltoztató forberhez méltó életet. 1938-ban bekövetn munkálkodott és nagy része van az ket bemutatunk, a „Szentjánosbogár" a Ikbál legérettebb alkotó korszakából való, ímű kötetben. trs vár rád, India, én hazám, korona legfénylőbb ékköve? tod sírjából kivetett holttest csupán i lepled megrohad földed agyagán. et, testedet megvette az idegen, aradt sem házad, sem emberi arcod, ne Európát, téged illessen: törődtél, hogy rabtartód ő legyen! Fordította Tóth Tibor. oococoooooooooooooc bűneit, Sas megilleiiskola maelyezi. Így sine küzban gazdag Csehszloen magyar felszabaduásságával aki nálunk s, hallgatja iza új tan-3újabb raűli tanulmáhumoristftk dium a hü:ímű könyzsef, Jókai, Gárdonyi eredetiben jjelent műányairól nanapvilágot, .ikánk teljetény figyelinkre, hogy ett a tudois meg kell yar kultúra jében. ne írni Sas s stílusáról. Itt csak egy példát idézünk írói nyelvének ötletességére, hasonlatainak találó voltára a „Magyar humoristák" előszavából, ahol Mikszáth humoráról ezt írja: „Mint az öszvégi első zúzmara a természet fáit és bokrait, úgy dekorálja szatírájával a társadalmi élet jelenségeit. Tudjuk, hogy az ezüstös dísz alatt kopárság van, de a díszítés dekoratív hatása mégis megkapó. Jókai humora szelíd és pasztellszerű, mint a tavaszi párázaton keresztül szivárványos színekre bomló napsugár. Mikszáth humora élesíti a szemet, Jókaié melegíti a szívet." Hetvenedik születésnapján fogadja Sas Andor köszönetünket azért, hogy előadásaival, írásaival, magatartásával szocialista humanizmusra nevel bennünket, hogy az európai műveltségű gondolkozó mértékét használja szellemi életünk eredményeinek megítélésében, hogy példát mutat a kultúra értékeinek szeretetére, fáradhatatlan felkutatására. Szívből kívánunk neki hasznos munkájában további eredményeket a szlovákiai magyar irodalmi élet színvonalának emelésében, köztársaságunk népei kölcsönös megbecsülésének elmélyítésében. Csanda Sándor RÉSEN A BÉKÉÉRT Csupán öt hét repült el az új esztendő kezdete óta, de a nemzetközi politika arénáján már oly sok esemény zajlott le, hogy még felsorolni sem könnyű őket. Mindjárt az év elején Budapesten folytak tanácskozások, melyeken Bulgária, Románia, a Szovjetunió, Csehszlovákia párt- és kormányküldöttei vettek részt. Ezeket nyomon követte a Német Demokratikus Köztársaság és a népi Kína küldöttségeinek moszkvai útja. Röviddel utána Csou En-Iaj tárgyalásait félbeszakítva — kíséretével Budapestre repült, ahonnan Moszkván keresztül tért vissza hazájába. Közben Kabulban megbeszéléseket folytatott az afgán kormánnyal is. Emellett programra kerültek a ceyloni kormánynyal folytatandó tárgyalások, nem szólva az indiai miniszterelnökkél, Nehruval történő immár harmadik találkozóról. így hát a kínai küldöttség nem szűkölködött feladatokban. A budapesti, varsói és moszkvai értekezletek ügyrendje változatos volt. Sok sajátos problémát vitattak és oldottak meg az igazi barátság üdítő légkörében ezeken az összejöveteleken, de a tárgyalásokon kétségtelenül vörös fonálként húzódtak végig a döntő jelentőségű nagy közös szempontok. A tárgyalások résztvevői mindenütt újból hitet tettek a proletár-nemzetköziség szent elve mellett, miközben hangsúlyozták a múlt év október 30-án kiadott, történelmi értékű moszkvai deklaráció horderejét. Ez a nyilatkozat világosan és félreérthetetlenül szögezi le, hogy az egyes nemzetek közötti kapcsolatoknak az egyenjogúságon, a nemzeti függetlenség tiszteletbcntartásán és az egymás ügyeibe való be nem avatkozáson kell felépülniük. Az értekezletek záróközleményei kidomborítják a Szovjetunió szerepét; leszögezik, hogy a szocializmus táborának országai zárt sorban tömörülnek körülötte, mint élhatalom körül. Az értekezletek résztvevői egységesen szállnak síkra a világbéke megőrzéséért, és a hidegháború bajnokai és a háborús uszítók ellen a Közel- és Közép-Kelet védelmére. Mialatt ezek az események lezajlottak, a nyugati diplomácia sem volt rest. Az imperialisták nehezen viselik el magyarországi kudarcukat. Mindannyian fájlalják, hogy nem sikerült Magyarországot kiragadniuk a szocializmus táborából s minthogy egyebet nem tehetnek, folytatják vad uszításaikat. Persze, egyre hasztalanabbul. Mindjobban megélénkülnek a szocializmus erői, mindinkább magára talál a forradalmi munkásosztály élcsapata, és szemmel láthatóan bontakoznak ki a Kádár-kormány üdvös intézkedéseinek hatásai. Az ellenforradalom bázisa erősen szűkül, és sikeresen halad előre" az ideológiai zűrzavar felszámolása is. Megoldatlan probléma van még ugyan bőven, de bizonyos, hogy a reakció eljátszotta kisded játékait. • A nyugati nagyhatalmak mostani legfőbb erőfeszítése arra irányul, hogy egyrészt összekalapál ja az északatlanti szövetség meglazult kapcsait, másrészt az Egyesült Államok keresik az utat és módot, hogy kiakolbólított szövetségeseik pozícióba üljenek a Közel- és Közép-Keleten. Dolláraikkal igyekeznek rést ütni az arab államok szolidaritásán és júdásokat keresnek. Egyidejűleg számolnak a hírhedt bagdadi háborús szerződés tagállamainak támogatásával. Az érdekek összeegyeztetése céljából közben Pineau francia külügyminiszter Washingtonban járt, ahonnan azonban vajmi sovány eredménnyel tért vissza. Csak eszméket cserélt s ez nem sok. Az angolok Olaszországgal tárgyaltak az úgynevezett európai nyugati szolidaritás megszilárdítása érdekében, s mindezen túl hat európai ország, Nyugat-Németország, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg közt tanácskozások folynak az úgynevezett közös piac megteremtése körül. Ez a terv, mely a javak kölcsönös szabad cseréjét célozza, tehát a hat államból közös vártiterületet csinálna, rengeteg nehézségbe ütközik. Főleg Franciaországban mutatkozik széles ellenállás, éspedig nemcsak az öntudatos proletariátusnál, hanem a polgári rétegekben is. A közös piac nem ígér ugyanis Franciaországnak semmi jót, hiszen N'metország magasabb technikai fejlettsége, ipari túlsúlya természetszerűen visszaszorítaná Franciaországot. Lemaradna a versenyben. Ettől eltekintve Franciaország proletariátusának áldozatos harcok árán kiverekedett szociális vívmányai súlyos veszélybe kerülnének. A közös piaccal együtt járna az Euratom megszervezése is, amely a közös atomertergiagazdálkodást irányítaná. Franciaország természetesen távolról sem az egyedüli ország, ahol ellenállás nyilvánul meg s ezért igen ködös e tervek megvalósításának távlata. Annyi bizonyos, hogy Nyugat-Németország tanúsítja irántuk a legfőbb érdeklődésű Bármennyire is igyekeznek az imperialisták közös együttműködési alapot teremteni, bármennyire is megegyeznek abban, hogy fel kell tartóztatniuk a vörös árt, az úgynevezett nemzetközi kommunizmus továbbfejlődését, s meg kell bontani a testvéri szocialista államok sorait, erőlködésük, mint a lengyel választások is mutatják, haszontalannak bizonyul. Az úgynevezett „nemzeti komnunizmus" jelszava puffogó üres frázis, s csak azok élnek vele, akik éket akarnak verni a szocializmus |áborába, és a kapitalizmus szálláscsinálöi akarnak lenni. Csődöt mond a Közel- és Közép-Kelet ellen indított dollár-hadjárat is; az arab világ éppen úgy elveti a Wall Street gyarmatosító törekvéseit, mint az angolokét s franciákét. Az arab népek szabadon, függetlenül óhajtanak élni a Pancsa sila, a Nehru által is vallott öt elv alapján, amely a nemzeti függetlenség, a területi sérthetetlenség, az egyenjogúság s a közös békés együttműködés eszméit juttatja kifejezésre s ettől nem tágítanak. Szirt.