A Hét 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1956-12-02 / 1. szám
Kínai bábjátszók hazánkban A bábjáték talán az egyetlen művészet, amelynek előadásain egyformán szórakozhat felnőtt és gyerek. Ezt bizonyította a kínai művészek bratislavai bemutatkozása is. A Nová scéna (Oj Szinp'ad) nézőterén a szülök a gyermekekkel együtt mulattak az életrekelt bábuk derűs történetein, vidám jelenetein. Kínában a bábjátszás a népi művészet egyik népszerű műfaja ezeréves múltra tekinthet vissza. E nagymúltú művészet igazi kibontakozása azonban csak a népi hatalom győzelme után következett be. Hosszú évszázadok tapasztalatai csiszolták fejlett művészetté a kínai bábjátszást. Igazi remekművek születtek, amelyben benne csillog az évezredes kínai bölcsesség, egyszerűség és tömörség. A rövid jelenetekben színre kerültek ősi drámák, mondák, idillek, népmesék. A változatos műsort a legkülönfélébb bábtechnikai megoldások mesteri alkalmazása jellemezte. A legátütőbb sikere az árnyjátéknak volt. Talán azért, mert nálunk a bábjátszásnak ez a fajtája ismeretlen, de inkább azért, mert olyan tökéletes volt az előadásmód, hogy a Barátság, A teknősbéka és a gém jelenetek többször is nyíltszíni tapsot kaptak. Sajnos néhány jelenetben a rövid szlovák kísérő - szöveg nem tudta pótolni a szellemes kínai párbeszédeket, dalszövegeket és ezért csak a figurák életteli mozdulatait, a faragott bábok tökéletességét bámulhattuk. Ki kell emelni a kínai művészek ragyogó teljesítményét a különféle táncjelenetekben és különösen a tigrisölő Lej Van-chun harci jeleneteiben. A tigris és a kígyóbűvölő alakítása tökéletes mesterségbeli tudásról tanúskodik. A művészi teljesítményeken kívül szólni kell a jellegzetes figurák tipikus arckifejezéseiröl, mozdulatairól és százszínü kínai ruhába bújtatott bábukról. A kínai báb játszó művészek első külföldi vendégjátékukkal hazánkat tisztelték meg. Köszönjük ezt a pekingi bábszínház és a Hu nan tartományi árnyjátszó együttes tagjainak és kívánunk nekik sok-sok sikert a nagyvilágban. Egy nagy nép nagy művészete rászolgál erre. Sz. V. — Csendesen, próbálnak — Intenek suttogva ketten is, amikor bekopogok a Faluszlnház bratislavai igazgatóságának ajtaján. Valóban, a szomszédos nagyteremben Karinthy Ferenc „Ezer év”-ét próbálja a négyes számú csoport, a Magyar Faluszlnház színészei. Jókor jöttem hát. A próbákkal már úgy előrehaladtak, hogy a darabbal november közepe táján be is mutatkozhatnak, valószínűleg a ligetfalusi Matador-üzem színpadán. Azután, — ismét hátukon a házuk — elindul a négyes csoport, hogy a magyarlakta falvak népét is megörvendeztesse Thália varázslatos világával. — Megszoktuk már ezt az életet, — mondja Lengyel Feri, a csoport egyik tehetséges színésze. — Megszoktuk egymást is. A kollektíva í rős, az emberek elégedettek, szeretik a hivatásukat. — A magyar csoport az egyik erősségünk — nyilatkozik Kazik dramaturg. — A színészek általában kiegyenlített teljesítményt nyújtanak. Különösen szépen dolgoznak Seregij rendező keze alatt. Most a Karinthy-darabot rendezi, de ebben az idényben sor kerül még egy mesejáték előadására (A dicsekvő nyulacska), és továbbra is műsoron marad a sok sikert látott Moliére-darab, A Képzelt beteg, valamint Kornejcsuk Bodzaliget és Schiller Ármány és szerelem című drámája. A szlovák csoportok műsorán, mint arról Kazik dramaturg készségesen tájékoztat, szintén gazdag lesz az idei színházi aratás. Arbuzov: Tánya, Haldor Laxness: Eladott altatódal, Rachmanov: Viharos alkonyat, Kazik: KUllogók, Goldoni: A fogadósné, Barta Lajos: Szerelem, Havlásek: Jakub Oberla című drámájával, valamint egy Calderon komédiával készültek fel falujáró útjukra. Ezek hát az idei évad kilátásai. Lengyel Ferenc kissé szomorkásán teszi hozzá: Áprilisig még együtt lesz a csoport, de azután? A be nem fejezett mondat kiváncsivá tett. Felkerestem hát Debnárik elvtársat, a Faluszínház igazgatóját. Komoly, barátságos ember, szívügye a Faluszínház és színészeinek sorsa. — Valóban átszervezés alatt áll a Faluszlnház, nemcsak a magyar csoport, hanem a többi is. A kerületi nemzeti bizottság kultúrosztályát és az iskola és kulturális ügyek megbízotti hivatalát már régen foglalkoztatta a probléma: hogyan oldják meg a falvakat járó szinészcsoportok súlyos munkafeltétleit, hogyan szüntessék meg a „nomád életmód” okozta testi fáradalmakat, amelyek természetesen kihatnak a színészi teljesítményre is. Végül is arra a megoldásra jutottak, hogy a Faluszinházak funkcióját átruházzák a kerületi, illetőleg területi színházakra. A színészeket átvennék a kőszínházak, a szlovákokat a kassai, eperjesi, besztercebányai, zólyomi és nyitrai, valamint a megalakulóban levő nagyszombati és iglói kerületi színházak, a magyar csoportot pedig a Magyar Területi Színház. Ezt mondja Debnárik elvtárs, s ezt csak öröm- / mel fogadhatná a négyes csoport. Mégsem örül, és ha jobban meggondoljuk, mi sem örülhetünk. Mert igaz, hogy a vándoréletnek, a hideg hotelekben, korcsmákban hálásnak, a rendetlen életmódnak, a családtól való hosszas távollétnek vége szakadna, de mégis csak nagy szó az, hogy elviszik a színházkultúrát a legtávolabbeső magyarlakta falvakba is ... Másrészt: eddig két magyar színház működött, a „A DICSEKVŐ NYULACSKA’1 MESEJÁTÉKBÓL KORNEJCSUK „BODZALIGET” MOLIÉRE „A KÉPZELT BETEG” %% MATESZ és a Faluszlnház. Márpedig a reform azt jelentené, hogy még ha ki is bővülne a komáromi, mégis csak — egy színház, az egy színház! Olyan megoldást javasolnánk tehát, hogy ne szenvedjen kárt a Jó kultúrára szomjas magyar falu sem és a színészek munkafeltételei is javuljanak. Vagyis: a kecske is jól lakjék — a káposzta is megmaradjon. Minden esetre tájékoztatást kértem a legilletékesebbtől, az iskola és kulturális ügyek megbízotti hivatalában dolgozó Kret dramaturgtól is. Szavaiból kiderült: nem eszik a kását olyan forrón, ahogy főzik. Az újjászervezés valóban folyamatban van, de arról szó sincs, hogy már 1957. áprilisában beszüntetnék a Faluszlnház csoportjainak munkáját eddigi formájukban. — Két-három évbe is beletelik, amíg az összes szervezési kérdéseket megoldjuk, előkészítjük az átcsoportosított színészek és családjaik számára a lakásokat és tető alá hozzuk az adoptálás alatt lévő nagyszombati és iglói színházakat, — mondta Kret elvtárs. Két-három év, elég nagy idő. Reméljük, ahhoz is elég, hogy a hazai magyar színjátszás ügye is megoldódjék ... Otját figyelemmel kísérjük. Gály Olga ----- -.....i m ľ'/ 1 iiif>11 i iii'Hi ii i'll'liiľ'Wifiti miih l'MMBMIMIIM WWm»iiníW"1 "i iTT iiiiTi", imihhmi súils'ftiMsiiiiHifciaiisi t e T Í " ii'-vw A HÉT, a csehsžíôvákiai magyarság kulturális, művészeti és irodalmi hetilapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős: Egri Viktor főszerkesztő. Megjelenik mindért vásárrtap. Kiadja a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúr egyesülete, Bratislava, Mierové nám. 3—4, telefon 220-59. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 7, telefon 261-04. Postafiák C-181. Kéziratokat nem adunk vissza. Terjeszti a Postád Hlrlapszolgálat. Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél, Nyomja a Pravda nyomdavállalat, Bratislava, Jesenského 8. Egyes szám éra 1.50 Kčs, előfizetési díj fél évre 39.— Kis, egész évre 78.— Kčs. A-67904 > *-» •
