A Hét 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1956-12-23 / 4. szám
Isten hozta, Mister Marshall! Egy istenhátamögötti spanyol falucska, Villar del Rio tespedt életét váratlan esemény kavarja fel: az államtitkár űr tiszteli meg látogatásával, hogy bejelentse a Marshall-segélyt hozó amerikaiak érkezését és felhívja a polgármestert, hogy a kitűnő vendégeket méltóan fogadják. A falu megbolydul, hirtelen vége szakad minden álmosságnak és megindul a .ervez•getés és ábrándozás. Évtizedes ígérgetések után most talán eljött az idő, hogy vasutat kap a falu, talán gyárat is építenek sovány termést adó határában és a nyomorúságos kereseteket emberibb bér, jobb élet váltja fel. A hírrel egyidöben egy kocsmai énekesnő toppan a faluba „impresszáriójával", egy kiskaliberű szélhámossal. Ez a díjbirkózónak beillő kivénhedt selyemfiú külön keresetet szimatolva megnyergeli a hiszékeny falusiakat, mindenekelőtt a süket p'olgármestert és az Úr kissé együgyü szolgáját, hogy amolyan mutatós, bikaviadalos, táncra kiöltözött, szombrerokalapos, bedíszletezett faluval fogadják a vendégeket — a busás kölcsön reményében. A frappáns ötletet a film rendezője. Luis G. Ber langa. kivételes tehetséggel aknázza ki. Olyan szatírát kerekít belőle, amilyennek az utóbbi években alig láttuk párját. Az amerikaiak látogatása előtt a falu megrendezi a fogadás főpróbáját. Ez természetesen kitűnően sikerül, minden úgy megy, mint a karikacsapás. Az utolsó éjszaka álomjeleneteiben a film eléri a szatíra csúcsait: mindenkinek ki nem mondott váava telie-Manalo/a szélhámos bejelenti a falunak az ameri Icaiak étkezését sül, a süket polgármester cowboyjá vedlik, a kávéházi énekesnőt ölelgeti, a sovány_ földjét faekével szántogató Jüannak egy mennybéli pilóta traktort' enged le ejtőernyőn, a plébános úr is eléri vágyait. Minden álomképnek elevenbe vágó éle van: találóan figurázza ki az amerikai életformát a vad lövöldözéstől kezdve a Klu-Klux- Klan jelenetekig, az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elmés paródiájáig. Aztán jön a csattanó: a várva várt amerikai autókdtaván csak átrobog a „díszletezett” falun, a kisemberek eltakaríthatják a kulisszákat, vihetik vissza a kikölcsönzött jelmezeket és fizethetik a fogadtatás árát: a polgármester úr hallócsövét. Juan egy kosár krumplit, a Don Quijottéra emlékeztető falusi nemes pedig ősei díszes kardját teszi le az asztalra. Szinte elképzelhetetlen, hogy spanyol földön akadt író' és rendező, aki a Marshall-kölcsönnek beugró kormányzatot ilyen találóan ki merte figurázni. A színészek mintha nem is színészek, hanem Villar Del Rio valódi lakói volnának, olyan természeAz Ezüst szellő két fiatalja: Jan Ratkin (Eduard Cupák) és Zach (Otto Lackovi«!) tesek. Luis G. Berlanga filmszatírája, amely 1952- ben készült, magában Spanyolországban nem kerülhetett bemutatásra. Mi annál nagyobb meglepetéssel és örömmel élvezzük, mint az utolsó évek legkitűnőbb imperialistaellenes filmszatíráját. Ezüst szellő Fráňa Šrámek műveihez szívesen nyúlnak a cseh filmrendezők. Még 1948- ban K. M. Walló készített filmet Nyár című művéből, öt évvel később Václav Kráka vitte filmre Hold a folyó felett című regényét. Merész kísérlet volt ez, ïmelyben a rendezőnek sikerült a költő elképzeléseit magával ragadó képekbe önteni. Két esztendővel ezelőtt ismét Václav Kráka próbálta meg, hogy Šrámek Ezüst szellőjéből készítsen filmet. Ez az új kísérlet már nem olyan szerencsés mint az előző. Talán maga Šrámek mondanivalója az oka, hogy nem beszélhetünk ezúttal teljes sikerről. A polgári környezetben felnövekvő tizennyolc esztendős Jeník Ratkin lelkivilágát Šrámek igazi költői hevülettel festette meg, sok finomságot, poetikus szépséget találunk kétkedéseiben és zavarában, ahogy tanárjai korlátoltsága, az apa nyersesége ellen lázad, ahogy ébredő szerelmét hol palástolja, hol vallja, — de mindez valahogy túlságosan hangulatszerü, mint az a többször idézett ezüstös fuvalom, amelyet csak az érzékeny füllel megáldottak, a költők, a szerelmesek, az élettől megpróbáltatott, kereső emberek ballhatnak. Filmjeinknek a megújhódáshoz szükségük van lírára és romantikára is, ebben a tekintetben Krška munkája részben újat is ad, de ha öncélúvá lesz a líra és a romantika, ez a film kárára válik. Hozzá kell tennünk azt is, hogy Jeníkben, a költőben nem érezzük mindig azt a tisztaságot, amely fiatalságunknak példaképül szolgálhat. Jeník lázadása rokonszenves, bár túl könnyen sodródik kalandokba, és valahogy túl könnyen lábal ki belőlük. Talán ez az oka, hogy két évig kellett várnunk a film bemutatójára. A két fiatal szerelmes: Eduard Cupák és Jana Rybárová játékában sok a poézis, a friss fiatalság és báj. Ferdinand Pečenka fényképei sokszor gyönyörködtetnek. E. V. a Hét Lolita Sevilla az „Isten hozta. Mister Marshall” c. spanyol film női főszereplője
