A Hét 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1956-12-23 / 4. szám
VOJTECH MIHÄLIK: Karácsonyi őrségen Két szempár mered levelemre. Asszonyom nézi s jó anyám. Rólam folyik a tere-fere. Két drága asszony gonddal tele Hazavár... 5 csak gondolatom szállhat tova ... Csípős a fagy s a szél süvít. Őrt állok most én, a katona. Két lépés ide, kettő oda. A kőfaltól a kapuig Éberen tartom a puskámat. Szendereg már a sok gyerek ... Vigyétek le a fenyőfákat! Álljanak le a bányák, gyárak. Azok is ünnepeljenek! A gyilkos éber. De hiába, Éberebb vagyok nála én. A békés, csöndes éjszakába Ki-kiszivárog a kaszárnya Ablakain a sárga fény. Álmaitokból fel ne keltsen Ágyúszó vagy gyilkos hadak! A munka dala zsong szivemben S a szívem egyre hevesebben Dobog a zubbonyom alatt. Otthon karácsonyt ünnepelnek. Várnak. Olvassák levelem. Arcom csípik a fagyos szelek. Két asszony vár. S azért nem megyek, Mert őket nagyon szeretem. Menjenek haza a munkások, Ünnepeljenek egyszer ők! S míg éberen őrséget állok, Elémidézik az ábrándok Fegyverek nélkül — a jövőt... Ford.: Kulcsár Tibor Ä szeretet és békesség, a családi összetartás meghitt ünnepének, a karácsonynak és az új esztendőnek küszöbén állunk. Ezekben a napokban talán nem akad hazánkban hajlék, amelynek ajtaján ne kopogtatna a be a bőség ajándékos kézzel. Lesz elmés, szórakoztató játék és édesség a gyermekeknek, ruhanemű, rádió, kerékpár, új bútordarab, szőnyeg és ezer más figyelmes holmi a felnőtteknek, asszonyoknak, férjnek és szülőnek, egy kis friss virág a kedvesnek, dúsan terített asztal, öröm és derű a lelkekben, békesség és szeretet a szívekben. Bízvást elmondhatjuk, hogy nem kell ártó és gonosz indulatokat elhallgattat-i ni magunkban, a szeretetet és békességet nem hazudjuk sem magunknak, sem a világnak. A béke és a szeretet szava nem üres szólam ajkunkon, de szívünk őszinte parancsa. Nemcsak minden szavunk és írásunk tanúskodik erről, hanem tetteink is és ezért ülünk le a büszkeség érzésével fehér ünnepi asztalaink mellé. Ha felcsillan majd a bor nemes tüze a fény felé tartott poharunkban, mondjuk el a felköszön tőben, hogy örömmel ünnepiünk, mert jól sáfárkodtunk, emberül megálltuk a helyünket, becsületesen megtettük a magunkét. Olyan esztendő áll mögöttünk, melynek minden hónapjában nyugodt légkörben folytathattuk munkánkat és életünk gazdagodásának, jólétünk emelkedésének, kultúránk fejlődésének számtalan jelét érezhettük. Legyünk minderre büszkék, mert ez a jólét a szocialista életforma eredménye, — ehhez nem ta-i pad sem gyarmatok népeinek ártatlanul kiontott vére, sem végsőkig kizsarolt munkások verejtéke. Amíg az utolsó hónapokban a világon sokfelé komor, vészterhes fellegek sűrűsödtek, mi a jólétünkön munkálkodhattunk, ÜNNEPI SZ dolgozóink politikai érettsége, tapasztalata és öntudata megteremtette az idei kétszeres árleszállításnak, a nyugdíjilletmények felemelésének és más beszédes eredményeink lehetőségét. De nehezünkre esik teljesen felszabadult lélekkel ünnepelni és örvendezni, ha az oktalanul kiontott sok vérre, pusztulásra és romlásra gondo-i lünk. A magyarországi tragédia semmiképpen sem hagyhat közönyösen minket; leghőbb kívánságunk, hogy a sokat megpróbáltatott magyar nép a meghasonlásból, a félrevezetettség mély szakadékaiból mihamarább meglelje a kivezető utat a munkás élet felé. Hiszen könnynek, vérnek és szenvedésnek csak úgy van értelme, ha a világ általa előbbre léphet. Ez intés határainkon túl élő testvéreinknek, de intés a mi számunkra is. A megrázó események tanulsága mindannyiunk számára nem lehet más, mint az a felismerés, hogy a békés élet, a jólét és a fejlődés egyedüli helyes útja a szocialista építés lenini útja! Aki erről letér, hamis profiteszményt dicsér, szállást csinál a reakciónak, emberi és anyagi értékek pusztulását mozdítja elő. Valahányszor a Szuezi-csatorna térségében dúló harcokról, Algéria népének vérbe fojtott ellenállásáról, a ciprusi szabadságharcosok kivégzéséről hallottunk híreket, szinte megkétsze-JEAN PAUL SARTRE SZÍNEVÁLTOZÁSA A legutóbbi világpolitikai események nagy port vertek fel irodalmi körökben is. A napi sajtó közölte a francia és a szovjet írók levélváltását. A francia írók egy csoportja levelében elítélte a szovjet csapatok magyarországi beavatkozását és az írói lelkiismeretre hivatkozva olyan kijelentéseket tett, amelynek méltán örvendezett a reakció. E francia írók között ott találjuk Jean Paul Sartre nevét is, aki bonyolult eszmei csapongás, nehezen kiismerhető vargabetűk után megírta a Nyekraszov (A főbelövendők klubja) című színmüvét, amely lerántja a leplet a kapitalista sajtó aljasságairól és a szpvjetellenes propaganda hátteréről. Még emlékszünk, kínai útja utáni cikkeiben hogyan támadta koholmányaiért a burzsoá sajtót. Most pedig az történt, hogy maga is felült a bértollnokok Magyarországról költött hazug híreinek és azok oldalára állt, akik nemcsak Magyar* országon, Egyiptomban mutatták meg igazi arcukat, hanem Franciaországban is a porondra léptek. A- francia hazafiak már jól ismerik őket a második világháborúból és a legutóbbi párizsi fasiszta provokációkban újra bemutatkoztak. A Le Monde közölte nemrég az Edi teur Renais haladó könyvkiadóvállalat főtitkárának levelét, amelyben többek között ez áll: „Ismeretlen tettesek” feldúlták és összetépték olyan szerzők műveit, mint Diderot, Balzac, J. P. Sartre, Vercors, Louis Villefosse, Pierre Courtade, He lene Permelin, Aragon, Romain Rolland, Vallès stb. és sok-sok gyermekkönyvet ... 1940-ben a német megszállók a „kultúra védelmére” hasonló akciókat hajtottak végre. Sartre könyveit Párizsban meggyalázzák, de azért azoknak védelmére kel, akik Budapest utcáin is könyvmáglyára vetették a világirodalom klasszikusait, a marxista műveket. Sartre kijelenti, hogy végleg megszakít mindennemű kapcsolatot a kommunistákkal, mert a francia kom munisták a proletár nemzetköziség nemes eszméi alapján támogatták Magyarországon az ellenforradalommal szemben álló erőket. Szemrehányásai a Szovjetunióval szemben erősen emlékeztetnek „Meztelen igazság" című könyvének hangjára. Sartre „objektív" akar maradni és valamiféle abszolút igazságra törekszik. Ez a kísérlet ugyanolyan zsákutca, mint amelyből egyszer már kilábalt a hidegháború tombolásának legveszélyesebb éveiben. Jelenlegi igazságkeresésével azonban azokat támogatja, akik Magyarországon vissza akarják állítani a régi rendet. A szovjet írók válaszára újabb levélben feleltek a francia írók és művészek. Ebben azt állítják, hogy a nyugat az utolsó pillanatban mégis meggondolta a nyílt beavatkozást Magyarországon. A tények azt bizonyítják, hogy éppen a francia írók által elítélt szovjet segítség vetett gátat a Nyugat teljes beavatkozásának. És az ENSZ leple alatt folytatott amerikai mesterkedéseknek nem az-e a célja, hogy valami módot találjanak, elfogadható okot leljenek a beavatkozásra? Sartre és társai a részletigazságoktól nem látják a teljes igazságot. Pedig ha józanul körültekintenének és megvizsgálnák, hogy kivel állnak egy csatasorban, sok mindenre rájöhetnének. Mint ismeretes, haladó francia lapokban néhány magyar művész is válaszolt a francia írók bírálatára. Pór Bertalan festőm “vész. Illés Béla és Bölöni György író megállapítja, hogy a francia írók, akik rátainak vallják me információk helyett sésében a valóságbó ne álljanak egy sor! legádázabb ellenség Reméljük, hogy szovjet írók polemik felszínre kerül az és a többi francia n lyos tévedéseire. Imperi cselszöv a Közel-Ma még túlkorai francia imperialistá kalandjának véglege beszélni, annyi azon! ez a vállalkozás csúi ződött. Ezt ma már zervatív párti politil nagytőke oly szósz Mendes-France és kénytelen elismerni, kényszerítése után, jetunió és a békés e többi nemzet képv
