A Hét 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1956-12-23 / 4. szám
SZAKÍTSUNK A MŰKEDVELŐI HAGYOMÁNNYAL Látogatás egy üzemi klubban Az érsekújvári Elektrosvít a háború előtt voltaképpen lábbelikészítő üzem volt. Gyárrá csak a felszabadulás után lett azáltal, hogy az egész gyárterületet kiépítették egy nagy üzem köA S á r i bír ä fairem мегер ■ ’őfé; Virág Teri* Kardos József és Marusinyec János vetelményeinek megfelelően. És ezzel sok minden nagyon megváltozott Érsekújvárott és környékén. Elsősorban az a változás történt, hogy a főként mezőgazdasággal foglalkozó város munkalehetősége megnőtt és az eddigiek helyett egyre inkább az üzemi munkások életstílusa vált uralkodóvá a város társadalmában. Mindez a kulturális életben is éreztette hatását. Az üzemi munkások kultúrgárdája már 1951-ben megkezdte tevékenységét az üzemi klub keretében és nyilvános fellépéseivel a városban is felhívta magára a figyelmet. Az Elektrosvít öt év Őta működő üzemi klubja jó eredményeket mutathat fel, már ami'a színjátszó csoport munkáját illeti. Marusinyec János, a gyár főellenőre, vezeti ezt a csoportot és az öt esztendő során négy színdarabbal lépett színpadra a színjátszó gárda. Műsorukon a Figaro házassága, a Sári bíró, a Mézeskalács és a Párizsi vendég szerepeltek, Ha voit is sikerük ezekkel a darabokkal — minthogy volt — és ha megelégedést is váltott ki a rendezőből, színjátszókból, közönségből ez a szereplés, nem lehet minden megjegyzés nélkül útjára bocsátani ezt a hírt az előadott darabok sikeréről. Jó felfogásra vall egy Beaumarchais- és egy Mőricz-darab színrehozatala négy bemutató során, de félő, hogy a könnyű műfajú, csak szórakoztató és kacagtató színmüvek előtérbe helyezését eredményezheti a Párizsi vendég és a Mézeskalács sikere, mert rnaga Marusinyec János, a rendező, — bizonyára nagyon erős kívánság hatására azt látja jónak, ha a könnyebb szórakoztatást jelentő színdarabokkal örvendezteti meg a közönséget, beleértve a vidéket is. Közben arról is szó van (vagy talán főképpen arról’!), hogy üzemi klubjuknak egyetlen bevételi forrását ezek a nyilvános fellépések biztosítják. Lehetőleg erre a bevételszerzésre irányul a csoport ténykedése, mert az üzemi tanács, úgymond, kevés pénzbeli támogatást nyújt színpadi felszerelésekre és kellékekre. Az üzemi tanácsnak és igazgatóságnak ugyanis a szakszervezet pénztárából, valamint az igazgatói alapnak nevezett Valahol ebben kell a kibontakozás lehetőségét keresni az Az üzemi klub női tánccsoportja Jelepet Emöd-Szirmai Mézeskalács című darabjából pénzbeli állományból az üzemi klub egész ténykedését kell részeltetniök. Ami az egész ténykedést illeti, az üzemi klub egy körülbelül 4000 kötetből álló technikai könyvtárat és majdnem ugyanolyan nagy mindenfajta irodalmat tartalmazó szakszervezeti könyvtárat tart fenn. Ezenkívül működési lehetőséget nyújt egy kisebb táncegyüttesnek. Énekkara nincs az üzemnek, de van egy fúvós-zenekara. A pénzbeli juttatás arányai mintha valóban igazolnák azt a megállapítást, hogy a színjátszást nem segíti elő az üzemvezetőség. Míg a színjátszó csoport csupán előadásai tiszta bevételére támaszkodhat — annak egy részével is hozzá kell járulnia az üzemi klub pénzügyi igazgatásához addig az üzemvezetőség a technikai könyvtár ellátásához évente 25 000 koronával járul hozzá (az igazgatóság kulturális célokra szánt pénzalapjából), a szakszervezeti vezetőség pedig ebben az évben 4000 koronát adott a szakszervezeti könyvtár fenntartására, jórészt könyvvásárlási célokra. De állítólag rendes évi előirányzat szerint negyedévenként 2500—3000 koronát szánt erre a célra a szakszervezeti vezetőség. Ügy fest a dolog, mintha a müsorválasztás és az anyagi ellátottság csak egymást feltételezve eredményezhetne komolyabb színvonalú színjátszást, holott éppen a műkedvelői szokáshagyományban van a hiba, abban a felfogásban, amely azt vallja, hogy a közönség jobban szereti a könnyű, nevettető, szórakoztató játékokat, mint az igényesebb, a színjátszók számára nagyobb próbát jelentő drámát. Nem arról van szó, hogy kimondottan alapos művészi tudást feltételező és nagy-színpadi felszerelést követelő Igényes darabok bemutatását vállalja a színjátszó csoport, hanem arról, hogy műsorpolitikájában ne féljen a magasabb igényű darabok válogatásától. —- m — A Párizsi vendég szereplői érsekújvári üzemi színjátszóknak, mert különben érthetetlen dolog az, hogy a munkásság, amely egyenesen hivatott a szocialista kultúra terjesztésében elől járni, nem találja meg a szellemének megfelelő, kulturális érettséget bizonyító és törekvéseit legjobban igazoló jó színdarabokat. Minden nehézség ellenére : hogy csak fáradságos utánjárással lehet jó darabokat beszerezni, hogy siker esetén is az anyagi bevételek sem érik el mindenkor a kívánt mértéket, —■ hadd álljon itt buzdítónak Ady Endrének egy hírlapi cikkéből vett példa, amely szerint a század eleji pesti munkásság a legszomjasabb áhítattal hallgatta az esti utcára klszüremlő koncert hangjait. Ami Ady cikkében és egész felfogásában törhetetlen hitet jelentett, annak a feltétlen bizalomnak a hangoztatását, hogy a munkásságban megvan a képesség felismerni és magáévá tenni a legértékesebb kultúrát, (különben miért nevezte volna a munkásságot a jövő társadalmát s vele a magyarságot is megváltó kultúra legharcosabb seregének?) az ma már tudott valóság, csupán rajtunk múlik teljes értékű érvényesítése. Nehéz közvetlen tanácsokkal szolgálni minden együttes vagy minden szervezet munkájához, kész recepteket adni meg úgyszólván lehetetlen. Minden együttesnek saját magának kell látnia feladatát, számolni a lehetőségeivel és megválasztania műsorát. De ezt aztán úgy kell tennie, hogy programjában egyaránt szerepeljenek könnyű, szórakoztató darabok is, és nemesebb gondolatokat sugárzó értékesebb, színvonalasabb színpadi művek is, hogy kis színpadaink is a népet, a haladást, a szocalista kultúrát szolgálhassák.
