A Hét 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1956-12-16 / 3. szám

Az alvás a gyermek napirendjében

Az emberi szervezet valamennyi, mind testi, mind szellemi funkciójának fokozásához az alvás múlhatatlanul szükséges. És mint ilyen egyik csalhatatlan jele is egészséges működésének. Míg az újszülött, mint ismeretes, az első hetekben csaknem állandóan alszik, úgyszólván csak az étkezéskor van ébren, alvási szükséglete később fokozatosan csökken — minthogy a szervezetét mindenekelőtt igénybe vevő testi növekedése is lassúbbodik —, ha nem is olyan mértékben, mint ahogy azt egyes szülők vagy nevelőik néha talán feltételezik.

Az alvás folyamán új erőt gyűjt szerveink javarésze; így a gyermeki test szervei is „félerővel” dolgozhatnak az alvás óráiban, beleszámítva a szívet is, amelynek erre elsősorban van szüksége, hiszen soha még csak egy másodpercre se szabad megállnia. A meg-megszakított vagy nyugtalan alvás mindig figyelmeztetést jelent, hogy egészségi zavarok álltak be, többnyire az emésztési folyamatokban vagy a légzőutak egyes szakaszain. A rossz alvás okait mindig kutatni kell, s ha adott esetben egyikmásik általában használt háziszer segítségével nem sikerül kiküszöbölni, idejében orvoshoz kell fordulnunk. '

A következő kis táblázat megmutatja,

X

mennyi alvásra van a gyermeknek szüksége szervezete megfelelő fejlődéséhez:

A gyermek kora:

Alvási

éjjel:

idő órákban] nappal:

Összesen:

1

12

5

17

3

11,5

4,5

16

6

11,5

3

14,5

10

10,5

2

12,5

14

10

1

11

16

10

0

10

Látjuk tehát, hogy az éjjeli alvás szükséges időtartama éveken át csaknem változatlan; nyilvánvaló, mennyire fontos, hogy gyermekeink esténként idejekorán ágyba kerüljenek, ha azt akarjuk, hogy reggel pontosan és kialudtan keljenek fel. Ha például egy 12 éves gyerekeknek reggel Vi 7-kor kell kelnie, előző este legfeljebb 20 óráig szabad csak fennmaradnia és a szükséges higiéniai teendők után legkésőbb 20,30 órakor már ágyban a helye.

Igen számottevő a gyermek jó fejlődésében * a délutáni alvás — mint a napközi testi és szellemi megterhelés hatékonyan üdítő megszakítása. A gyermeki szervezet fejlődése általában intenzív testi tevékenység és pihenési időszakok közt váltakozva megy végbe. Az ebéd utáni alvás tethát szerveinek déli pihenőjét jelenti. Ahhoz pedig, hogy ez valóban hatékony pihenés legyen, hogy

egész idegrendszeré, érzékszervei, valamint az izomzat is tökéletes pihenéshez jussanak, szükséges, hogy a gyereket levetkőztessük és így (tehát nem nappali ingjében!) fektessük ágyba. Az ilyen, rendszeresített délutáni alvásra rászokva, a fejlődő szervezet egyenesén megköveteli a mindennapi déli pihenőt; a gyermek hamar s a szoba elsötétítése nélkül is elalszik. Fontos tényező e téren magának az anyának illetve nevelőnek a személyes meggyőződése a délutáni alvás szükségességéről; így ez a belső mdgátólértetődőség fokozatosan átmegy a gyerekre is.

Ha hosszabb ideig tartó szünet után kezdjük ismét rászoktatni a gyereket a délutáni alvásra, az átmeneti időszakban többé-kevésbé gyakran előfordul, hogy a gyerek nyugtalankodik — „nem tud (helyesebben: nem akar) aludni”. Ilyenkor leginkább a meleg lábfürdő segít, esetleg egy állottvizes szívborogatás. Néhány nap elteltével a gyermeki test újra átveszi a déli pihenős napirend ritmusát.

Az ilyen déli pihenő alatt, ha a gyerek nem csupán fekszik, hanem valóban alszik is, új erőt merít a nap további feladataihoz, teendőihez; a gyerek nyugodt, kiegyensúlyozott marad, jó a hangulata és közérzete. Növekedik testi teljesítőképessége is. A rendszeres délutáni alvás jótékony hatása külsőleg is megnyilvánul: testsúlya fokozatos gyarapodásában, testi növekedése egyenletes gyorsulásában. Mindezekért éberen gondoskodjunk mindig gyermekeink egészséges álmáról!

Mi lesz a papírral?

Mikor a kínai Csaj-Lun időszámításunk 105. esztendejében feltalálta a papírt (illetve a papírgyártást) — amit Közép - Európában körülbelül a XIV. század vége óta ismerünk — még nem kellett takarékoskodnia vele. Manapság azonban úgyszólván az egész világon igyekeznek a lehető leggazdaságosabb módon kihasználni a papirost, mert a papír, a karton s főleg az újságpapír termelése éppen csak fedezni tudja a szükségletet. Emellett csodálatraméltó tény, hogy a föld minden lakosára még így is 21 kilogramm papiros jutna évente, ha a világ papírtermelését arányosan elosztanák. Tavaly történt meg először, hogy az évi produkció túllépte az 50 millió tonnát.

S még ez a hatalmas mennyiség sem elegendő.

Valóságos őserdők vándorolnak a papírmalmokba

Vannak olyan országok, amelyek a szó szoros értelmében úsznak a papirosban, míg egyesek teljesen más országok termelésére vannak utalva. A kérdés tulajdonképpen az erdőkkel kapcsolatos, mert a papír túlnyomó részét fából állítják elő. A Szovjetunió, Kanada^és

Finnország erdős vidékei, az USA hatalmas rengetegei jelentik a világ papírellátásának főforrását. 1955-ben a világ papírkészletének több mint 60 százaléka Kanadából és az USA-ból került a világpiacra.

Magában az USA-ban 1954- ben körülbelül 177 kilogramm papír és kartonpapír jutott egy-egy polgárra. Angliában lényegesen kevesebb: évi 75 kiló. Nyugat-Németországban 49 kiló és Franciaországban 37 kiló.

De mi a mai helyzet? Várható a papírtermelés s ezzel együtt a papírellátás növekedése?

Fokozódik a szocialista

országok papírtermelése

A szocialista országok a háborús károk pótlása után teljes erejükkel fokozzák a termelést. A Szovjetunióban 1940-ben körülbelül 800 000 tonna papírt állítottak elő. 1955-ben ez a szám már 2,95 millió tonnára, tehát közel három és félszeresére emelkedett, mialatt Amerika ebben az időben csak megkétszerezte termelését. Mivel a Szovjetunió hatodik ötéves terve 'az egyes papírfajtáknál 1,5 és 2,8 millió tonna növekedéssel számol, az

1960-as esztendőben előreláthatólag már 7 és 8 millió tonna között lesz a termelés. A Szovjetunióban jelenleg valamivel 15 kilogrammon felül van az egy személyre eső évi papírfogyasztás; ez a szám 1960- ban már 35—40 kilóra emelkedik.

Nézzünk még egy példát a szocialista iparral termelő országokból.

Bulgáriában 1939-ben 13 000 tonna papírt és kartont állítottak elő. Ezzel szemben 1954- ben már 30 000 tonnát, vagyis az előbbi mennyiségnek több mint a kétszeresét. Tehát még ebben a kis országban is nagyobb a növekedés üteme, mint a nyugat-európai államokban. Ami nem is csoda, mivel a régi rendszer hibájából elmaradt emberek milliói tanulnak írni és olvasni, füzetekre, könyvekre, újságokra van szükségük. Az olyan országokban is, mint India, Egyiptom, Burma s a felszabadult afrikai gyarmatok, hasonló fejlődést láthatunk.

Üj nyersanyagforrások — régi tartalékok

Persze, a termelés fokozásának is van határa, főleg akkor, ha nincs más nyersanyagforrásunk, mint az egyre csökkenő fakészlet. A viszonylag kevés erdővel rendelkező Német Demokratikus Köztársaságban már kutatnak is új nyersanyagok után. így például ma már részben szalmából, illetve szalmarostból is készítenek a németek papirost.

A pótanyagokkal kapcsolatban meg kell még jegyezni, hogy nemrégiben jött híre annak, hogy az amerikai Du Pont cég nylonból illetve orlonbót különleges „papírt" gyártott, Ez a fajta papír rendkívül ellenálló a fizikai hatásokkal, a vegyszerekkel, valamint a penészgombákkal, baktériumokkal stb. szemben. Ahol tehát tartósabb papírra van szükség, ott kitünően beválik. Például térképek, kémiai szűrőpapírok, tapéták stb. készítésénél. Az ilyen papír szakítási szilárdsága a közönséges papírénak 3— 10-szerese, és a vegyi anyagokkal szemben is ellenállóbb, Amerikában vegyi üzemek termékeit is ilyen papírzsákokban szállítják.

Természetesen fontos dolog, hogy a papírral való takarékosság mellett a használt papit illetve annak egy része visszajusson a papírgyárakba újbóli felhasználás céljából. A hulladékpapír gyűjtésének megszervezése tehát mindenütt fontos és jelentős.

De azért költőink is gondoljanak a takarékosságra.

(za)