A Hét 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1956-12-16 / 3. szám

ili:i:!|!li:!IIIIIIII!llll!IIIIIII«!II!IIIIIIIII!lllllllllllllilll!lll«nillllllll«IIIIIIIIII!IIII!IIIII!lll!ll!«l!l!ll!!llll!!II!!IIIIIII!!llllll«(lll ■ 11 ■!! 11111! II111! III ■ Ullilllll II Ulil I lilii ■ Mii I ■ lil ü IIIIIII i I ■ MIH II Hill 11 ■llllllli ■ II III Ili II III

Nyissunk ablakot Kína felé

Aki már olvasott vagy hallott kínai közmondásokat, feltétlenül megtalálja bennük a kínai nép jellemző vonásait. A kétségtelen gyakorlati szellemet — „Ügyes asszony sem tud rizs nélkül főzni“, évezredes bölcsességgel párosulva:

„A szép szavakból az igazság, az igaz szavakból a szépség hiányzik"; „Amit hallunk, az kétséges, biztos csak az, amit látunk", „Ha egy szó kiröppen a szánkon, a leggyorsabb paripa sem éri utói"; „Az ostoba sohasem csodálja önmagát jobban, mint éppen egy ostobaság elkövetése után“. — Az jrmberi bátorság értékelését: „Először harcolj és csak azután félj“. — A kollektív élet szeretetét: „Egyetlen szálból erős kötél, egyetlen fából erdő nem ■ lesz soha“. — A munka megbecsülését: „Az igazi elégedettség csak munka szülötte lehet".

Talán még oldalakon át sorolhatnám azt a sok megkapó és figye’emreméltó jellemvonást, amely e nagyjövőjű, immár gátnélküli fejlődésnek indult nép sajátja.

Fiatalkorom óta, már a felszabadulás előtt is vonzott ehnek a népnek az irodalma, elsősorban, '■a hamisítatlan kínai népmesék. A „Virágzó gyertyák“ — mint népmese műfajában szinte egytdülálló, mert egy teljes kötet terjedelmű regény. A feudális korszak állami és családi törvényeivel gúzsbakötött főhős és főhősnő sorsát ecseteli benne a népi fantázia. Érdekesen és jellemzően használják fel a törvények ismeretét, a törvények alkotta börtön lakatjának felpattantására.

A kínai történelem az évezredek során bebizonyította, hogy a császárok és a hivatalnoki kar ellen meddő a küzdelem. Ha protekciód van, nincs is harcra szükség, ha viszont barátod netán nem öcscse a mandarin harmadik ágyasának, előre elkönyvelheted a vereséget. Egyedüli szövetségesed marad tehát a józan, csavaros észjárás, a törvény furfangjával győzni le az élettelen papiros írott szabályait.

Egyik tartomány városkájába császári parancs érkezett: el kell bocsátani minden hivata'nokot. Mi hát a teendő? Jópár ember asztaláról tűnjön el újra a rizsesfazék? Dehogy — minden „Állami Hivatal“ feliratot „Ügynökség“ felira-:■ ■ ■ ■:■■■ ■ ■ ■ I II: ■ ■ :

tál kell elcserélni. Ezzil megszűntek a hivatalnokok, hiszen, ügynökségen ügynökök dolgoznak, nem ?

A „Virágzó gyertyák“ hasonló észjárással ruházza fel hősét és hősnőjét, akik a bürokrácia és merev társadalmi szabályok útvesztőjében egyedül huncut észjárásukkal jutnak el a jó befejezésig.

Amíg a könyvet olvastam, azon tűnődtem, vajon mi mindenre lesz képes ez a nép, ha eszét és tehetségét nem esztelen törvények megkerülésére kell majd felhasználnia?

Híres a kínai természetszeretet. A bűbájos virág- és állatmesék sokaságától olyan a

kínai népköltészet, mint az illatterhes, vadvirágos nyári rét. S ezek a mesék mind tanítanak: A lótuszvirágtól az árvácskáig minden virág emberi alakot ölt, hogy segítse és jutalmazza a természet szerelmeseit.

Minden kínai tudja jól, hogy a holdban a teleholdas éjeken — ahol mi mindig arcot véltünk felfedezni — egy kis nyuszi képe látható. — Valamikor réges-régen, mikor az állatok még mind jóbarátságban éltek egymással a nagy erdőben, megbeszélték, hogy az újhold tiszteletére estélyt rendeznek az erdei tisztáson. A medvétől a mezei egérig minden állat vállalta, hogy összehordja a pompás lakomát. Ügy is történt. Egyedül a nyuszi jelent meg üres kézzel és, hogy barátait meg ne rövidítse/a tűzbe ugrott: így ő szolgáltatta a legízletesebb pecsenyét. A baráti önfeláldodozás emlékére a nyuszi szellemét magához vette a hold istennője és a világ végéig látható a telihold közepén az ugró nyuszi képe, a barátság örök jelképeként.

Kínában minden ember költő, s szántóvetőtől a riksabúzó kuliig minden társadalmi rétegben születtek és születnek ma is versek. Azelőtt a futó felhőtől a fecskéig és a nyári záportól a tél derén át legendás hősökig mindent megéne-1

keltek, ma pedig a gyár dolgos munkásaitól Mao Ce-tung elnökig énekli meg a kínai nép a munka himnuszát és jövőbevetett reményeit.

Három évvel ezelőtt egyik barátunk, a Néphadsereg együttesének tagja visszatért féléves kínai turnéjáró!. Mi sem természetesebb, mint hogy kíváncsian vártam beszámolóját. Am amit mesélt, az min den képzeletet felülmúlt. Egyszerű, világos tényekkel ecsete.te a felszabadult Kína határtalan erőfeszítéseit a régen^ mindennapos éhhalál sikeres megszüntetésére, a -munkanélküliség felszámolására. Szinte megdöbbentő volt hallani a beszámolót arról a hősi küzdelemről, ahogyan Kína dolgozó népe a „kiváltságos osztályok" privilégiumát, az írás, olvasás művészetét, szántásvetés és a gyárak zakatoló gépzaja mellett, a munkahelyen felállított, naponta új és új írásjel-tábláról igyekszik elsajátítani. Ahogyan úton-útfélen, villamoson és autóbuszon egy-egy plakátot, újságot szorongatnak az emberek és lelkesen ismerik fel a munka előtti vagy utáni ötpercekben a tegnap tanult írásjelet.

Szemben a világ többi analfabétájával, az írástudatlan kínai nép ismert minden klaszszikus operát. S az utcán a kínai színház híres szerepeit mormolta maga elé a riksakuli. S amíg a fel nem szabadított, századeleji Kínában az előkelő családok gyermekei nyugati nevelésük eredményeképpen csak harmincéves koruk körül — véletlenül — :smerkedtek meg a kínai mondák legendás hőseivel, addig a nép aprajanagyjd szomjas fülekkel "itta a birodalomjáró mesemondók színes elbeszéléseit. Ennek az évezredes kultúrájú „analfabetizmusnak" szülötte az — az egy-egy operából, színdarabból, mondából, tanítómesé-' bői kiragadott — számtalan kép, mellyel a kínai ember a legegyszerűbb gondolatait iş kifejezi.

iitiiiiüiniiiaiiiiiaiiiüiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiaiiiiiiüi

S most néhány példát az ősj kultúra néhol humoros, néhol bölcs, de mindig meggondolkodtató szülötteiből:

Ha a kínai azt mondja: „Az ökörnek muzsikálok“, hiába-J való munkát ért alatta.Az „eső után köpönyeg” magyar, szólásnak megfelel az a mondásuk: „már csónak készült a fából“. Ha a legelképzelhetőbb szörnyűséget akarják kifejezni, azt mondják: „Olyan ez, mintha a házastársok köpnének egy-, másra“. Aki „a kút káváján ül és a ködbe bámul“ az ugye, nem lát az orránál tovább ? Ha az idő sehogy sem akar múlni, akkor olyan hosszú a nap, mint három ősz“. „Egy országban három úr“ anarchiát jelent. A lehetetlen fogalma: „hegyre menni halat fogni". Ha valaki „kihúzza a búzát, hogy segítsen neki nőni" az fölöslegesen fárad. Hogy „az ember hüvelykujja nincs vas-' bői“, az azt jelenti, hogy védtelenek vagyunk. A mi fehér hollónk náluk „a főnix tolla és az egyszarvú szarva“. „A festett kalácstól még éhenma-1 rád az ember“, tehát csak a' kézzelfogható dolgok érnek valamit. A. leghétköznapibb realizmusai fejezik- ki az el nem múló értéket: „Vízben lóg és mégsem řothad“.-Azt h’szem, ebből a kis ízelítőből tisztán áll az olvasó előtt, hogy a kínai nyelv tanulása megéri az évek fáradságát, mert ablakot nyit a bámuló európai előtt a keleti kultúra reális és mégis költői kincsesházába. Közelebb hozzá hozzánk ezt a hatalmas és nagyrahivatott, gyakorlati* egyéni, gyermekesen naiv, huncut és komoly, lelkes és baráti népet, mely mint az

utolsó évek is mutatták, gigászi munkával építi a boldogabb jövőt nagy írójuknak, Lu-szinnek híres mondása nyomán:

„...és ha nem volna út ezen a földön, taposna magának a számtalan, haladó emberi láb“.

L. Rótt Judit 11