A Hét 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1956-12-16 / 3. szám
J/ ödös, sáros novemberi nap voli, nyirkos és kellemetlen, mint a novemberi napok általában. A naptárban sem volt piros betűvel jegyezve, a szlovák nép történelmében azonban aranybetűkkel van beírva. 1951. november 25. Ezen a napon kezdte meg nyilvános működését a Szlovák Nemzeti Képtár a XIX. század szlovákiai képzőművészetének kiállításával. A kiállítást megelőző éveket a nagy előkészületek időszakának lehet nevezni és alapkő lerakásnak. A volt dunaparti vizikaszárnya sok vihart látott épületének részleges adaptálása után nyílt meg a kiállítás, mely új fejezetet jelent az intézet életében. Mert ez az ötév előtti kiállítás nem csupán bemutatkozás volt az új székházban. A közönség érdeklődésének felkeltése, az első számú feladat sikeres megoldása után megkezdődött a szorgalmas kutatómunka. Fel kellett kutatni a műalkotások tulajdonosait és ezek meggyőzése, hogy értékes festményeket és szobrokat adják el vagy kölcsönözzék a Szlovák Nemzeti Képtárnak, kemény dió volt. A hangyaszorgalom és türelem azonban meghozta gyümölcseit. A képtár eddigi anyagához, melynek alapját a Szlovák Múzeum képzőművészeti osztályának ötszáz képzőművészeti müve alkotta, jöttek kastélyok, intézetek gyűjteményei és magántulajdonban lévő rajzok, festmények, szobrok. így aztán hazánk felszabadításának tizedik évfordulójára nemcsak az épület öltözött ünneplőbe, hanem a képtár egy igen komoly művészi értéket képviselő, állandó kiállítás megnyitásával kedveskedhetett a művészetkedvelő közönségnek. A múlt év május 8-án megnyílt kiállítás Szlovákia XIX. és XX. századbeli képzőművészetének kiváló alkotásait mubkuteczky: A besztercei piacon Mednyánszky: Vágvölgyi táj halásszal Fulla: Tavaszi munkán (apa és fia) és számos társuk tájai mellett megjelennek a művészi alkotásokban a társadalmi ellentétek. Felbukkannak a vásznakon a szegények, munkások és parasztok. Így az Olaszországból visszatért Skuteczky Döme vásznairól eltűnik az idill. A csevegő „úri" gyerekek mögött a kerítésen túl feltűnik a lebecsmérelt szegény nép gyermeke. Híres képén, a Besztercebányai piacon is észrevehetők a társadalmi ellentétek, bár a festményen a vörösnapernyős hölgy dominál. A vasöntő munkások életéről készített sorozat pedig kihangsúlyozza Skuteczky szimpátiáját. A társadalmi fejlődés azonban nem egyenesvonalú és egyszerűségében igen bonyolult. Művészi visszatükröződése természetesen még bonyolultabb. E rövid cikk keretében, képeslap hasábjain sajnos, nincs rá mód, hogy érdemlegesen foglalkozhassam a művészi irányzatokkal. Még a művészek legtöbbjének a felsorolását is el kell ejtenem s így nem marad más hátra, mint az említetteken kívül regisztrálni a kiválók közül az elsőket, mint Bazovszkyt, Galandát és Futtát, a szlovák avantgardista festészet képviselőit, a XIX.—XX. század fordulójának egyik legnagyobbikát, Mednyánszky Lászlót, Hanulát, Mdllýt, Palugyait... De nem feledkezhetek meg az új szlovák képzőművészet legnagyobb ígéretéről, a tragikusan elhunyt Cyprian Majernikről, akinek művészete átlépte a lomnici csúcsot és a hazai kereteket. A szobrászok közül csak néhányat ragadok ki a sorból, Fadrusz Jánost, Tilgnert, Riegelét, az új szlovák festészet megalapítóját Koniareket és Kosztkát. A Koniarek: Spartakusz tolok tömegesen csodálták a képzőművészet remekeit. Ez a cél! Nem világrengető, de világátformáló, kultúrát terjesztő, békét építő szerény program ez, nyugodt, megfontolt előrehaladásunk, szocialista építömunkánk, kultúr-szeretetünk egyik ténye. Borsi Imre tatja be. A múltat és a jelent. Napjainkig közel harminc kiállítást rendezett meg a Szlovák Nemzeti Képtár. Nem érdektelen megjegyezni, hogy a legnagyobb sikert a XIX. és XX. század magyar képzőművészetének kiállítása aratta, melynek anyagát a Magyar Népköztársaság kormánya bocsátotta a képtár rendelkezésére. A kiállítást egy hónap leforgása alatt több mint huszonháromezer látogató tekintette meg. MÁSFÉL ÉVSZÁZAD KERESZTMETSZETE Egy nép történelmét, társadalmi fejlődését nem lehet csupán tankönyvekből megismerni. A művészet, zene, szépirodalom és képzőművészet ha nem is hívőbben, de plasztikusabban tükrözi vissza a nemzet, főleg az uralkodó társadalmi osztály életét, mint az iskolás könyvek, nem feledkezve meg néhány művész vagy művészcsoport alkotásaiban a társadalom kisemmizettéiről. így lehet csak teljes a kép, s jöhet létre az ellentmondások dialektikus egysége. A Szlovák Nemzeti Képtár már előbb említett állandó kiállítása ezt az egyszerű, de mély igazságot bizonyítja. A kiállítás anyaga az évszázadok óta egymás mellett és egymással élő népek művészeinek műveiből van kiválogatva. Szlovákok és magyarok, csehek és németek örökítették meg a közös haza és népük gondjait és bajait, ecsettel és vésővel. Tanúvallomást tesznek a korról. A hazai táj, a többiek felsorolása helyett pedig ajánlom a tárlat látogatását, ahol a művek alkotóikat dicsérik. rögök, az égbolt, a tárgyak, az emberek örömét és bánatát tükrözik vissza. A múlt század piktorainak, Bohúňnak, Klemensnek, Czausignak vagy Benczúrnak portréjei csakúgy, mint sok másoké a nemzeti öntudatra ébredő szlovák és itt élő német, magyar polgárság hiúságát és müvészpártolását bizonyítják. A nemzeti gondolat pillanatnyi zászlóvivője, a polgárság sorakozik fel a festők vásznain, hogy aztán átengedje a teret a tájfestészetnek. Brodszky, id. Markó, K. Csordák, a két körmöcbányal Angyal A HOLNAP FELADATAI Karol Vaculik, a képtár fiatal igazgatója kérdésemre mosolyogva felel. Talán már az 1958. évben megkezdik a képtár kiépítését, az utcai frontra egy új épületet terveznek s ha felépül, az intézetet kibővítik a régi európai művészet osztályával. A tudományos és gyűjtőmunka mellett a képtár főcélja a nép nevelése, a művészet megismertetése és megkedveltetése a legszélesebb tömegeknél. A mai évi negyvenezer látogatóra ugyan büszkék lehetnének Európa nagy városai, de a látogatók összetétele szempontjából igen nagyhiányosságok vannak. Akaratlanul is egy moszkvai vasárnap délután jutott az eszembe. A Tretýjakov képtár közönsége. Diákok és munkások, hivatalnokok és matrózok, öregek és fia
