A Hét 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1956-12-09 / 2. szám
A színpad a nyelvművelés fóruma, még akkor is, ha jórészt táncokat mutatnak be egy népművészeti seregszemle alkalmával. Vasárnap délelőtt, november 25-én a pozsonyi Oj Színház színpadán a Csemadok kerületi népművészeti bemutatóját néztük végig. S ha csak nézi az ember, akkor a szemével értékeli a látottakat. Bár a látás — ugyanúgy, mint a hallás — az értelemig hat, az értelem pedig egyformán dobja a megmérés serpenyőjébe, amit érzékelünk. Gtkeresés jellemzi a népművészeti csoportok fejlődését. Vasárnap az Oj Színházban azt az utat mértük le, amelyet a Csemadok művészeti csoportjai eddig megtettek. Ezt az utat a nyitrai, a besztercebányai és a kassai kerületekben ugyanúgy lemértük az utóbbi hónapban. Amit vasárnap láttunk az Űj Színházban, azzal nem lehetünk megelégedve. Ezt még akkor is meg kell mondanunk, ha sokan azt hangoztatják, hogy a bírálatnak olyannak kell lennie, hogy az senkit meg ne sértsen. Ha viszont elhallgatjuk azckat a hibákat, amelyek jellemzik a művészeti csoportokat, megállnánk a félúton, és csak egy helyben topognánk, mint a lúd a jégen. Közönségünk igényes, pihenésre szánt idejét, a beléptidijra szánt pénzét nem akarja hiábavalóságra fecsérelni. Ezért kell beszélnünk őszintén a hibákról is, amelyek már kitűntek az elmúlt évben rendezett kerületi népművészeti bemutatókon is. Táncokkal, dalokkal, szavalatokkal, színpadi jelenetekkel vegyes műsort láttunk vasárnap. A pozsonyi kerület legjobb Csemadok csoportjai jöttek Egy népművészeti bemutató margójára vizsgázni. És ilyen vizsgánál nemcsak a taps a mérték, hanem az értelem is. Mi az ami érték, amit kötelességünk dicsérni, és mi az, amit el kell marasztalnunk ? A nagymegyeri énekkar alig egy éve működik, de hagyományokra támaszkodik. Ez kitűnik abból, hogy műsorán szerepelt elódjénak, a már 1928- ban működő énekkarnak egyik kórusszáma is. Kulcsár Rezsőt már ismerjük. Nem egyszer kérte, hogy segítsük anyaggal, szaktanáccsal. Sajnos ezt csak részben tudta megkapni. Szükséges volna, hogy a szlovákiai Népművészeti Otthon magyar szakembere, Viczay Pál többet foglalkozzon a nagymegyeri énekkar fejlődésével, ugyanúgy, mint ahogy azt az elmúlt hónapokban a rczsnyói énekkarral megtette. A nagymegyeriek érdeme elsősorban az összefogás. Idősebb munkásarcok mellett fiatal lányok és fiúk Is vannak az énekkarban. Lelkesedésükről nem kell külön beszélni, ezt ékesen szólóan bizonyltja, hogy 80 ember hónapokon keresztül összejár és próbákon köszörüli a tudását. Népművészeti mozgalmunknak az énekkarok fejlesztése egyik legfontosabb feladata. Olyan énekkarok, mint a rozsnyói, a komáromi, a nagymegyeri, az egerszegi kellene, hogy kisugárzóén hassanak környékük falvaira és elindítsák az énekkar-mozgálmat, hogy közvetítsék a népek dalait magas művészeti fokon. A vasárnapi bemutatón többségben voltak a táncok. A táncokban megrekedés tapasztalható. Az útkeresésben addig értünk el, hogy képesek vagyunk kisebb táncokat betanítani csoportjainkkal, amit azután időközönként, ünnepélyek alkalmával bemutatnak. Ez kevés, mert az alkalomszerűséget érezzük a tánc hűvös ritmusában. Az alkalomszerű bemutatkozás oda vezet, hogy táncosaink nem élik át azt, amit elsősorban nekik kellene, hogy nyújtson a tánc élvezete. S Így a közvetítés is élettelenné válik, a nézők sem kapják meg azt, amit elvárnak egy .táncosbemutatótól. Arra volna szükség, hogy tánccsoportjaink rálépjenek a helyi adottságok útjára, mint ahogy már rálépett erre az útra a Csemadok kisgvarmati helvicsoportia és részben a tornaijai, a gömöri, a rimaszombati helyicsoport is. A táncosoktól részben idegen téma nem nyújthat átélést és így ez majd minden esetben megbosszulja magát, mert a tánc mesterkéltté válik! Ha a kerületi bemutatón látott egyfelvonásos színmüveket értékeljük,, elsősorban azt kell mondanunk, hogy nem illenek bele egy népművészeti bemutató keretébe. Másodsorban azt, hogy a bemutatott két jelenet szereplői a legelemibb művészi követelménynek sem tettek eleget, nem tanulták be tökéletesen a szöveget, ez pedig a nézőt teljesen kibillenti az előadott mű élvezetéből. Ismételjük: a színpad a nyelvművelés fóruma. A kerületi bemutató olyan érdemel mellett, mint amilyenek a somorjai tánccsoport kezdeményezése, hogy a szlovák és cseh fiúkkal közösen tanulják a táncaikat, hogy a magyarbéli Navara Margit kedves bájt hozott énekével, vagy hogy Kubicska Erzsébet jő szövegtudással adta elő József Attila ódáját — ezek mellett az érdemek mellett nagyon bántó hibákkal találkoztunk. Prózai előadóinktól sokkal többet vártunk egy kerületi bemutatón. Elsősorban teljesen hibátlan szövegmondást, EZ a követelmény a legelemibb, amit a közönség elvár. A másik követelmény a helyes kiejtés. Az elharapott szavak, a kifelejtett mássalhangzók, a szövegben való botladozás a művészet megcsúfolása. A művészet hirdetésére jobban fel kell készülni. És ha ez a művészet az embert, az igazságot, a békét szolgálja, hirdeti, az előadónak százszorosán jobban kell felkészülnie. A kerületi bemutató tanulsága: művészeti csoportjaink ne becsüljék le az otthoni szereplést, helyi ünnepélyeken legyenek igényesebbek önmagukkal szemben, követeljenek önmaguktól többet, s amikor felkerülnek epy Járási, kerületi vagy központi bemutatóra, igényesebben tolmácsolják a dalokat, a verseket és táncaikban is mutatkozzék meg a magasabb színvonalra való törekvés. Gyurcsó István A HÉT, a csehszlovákiai magyarság kulturális, művészeti és Irodalmi hetilapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős: Egri Viktor főszerkesztő. Megjelenik minden vasárnap. Kiadja a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúr egyesülete, Bratislava, Mierové nám. 3—4, telefon 220-39. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského 7, telefon 261-04. Postafiók C-181. Kéziratokat nem adunk vissza. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat. Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. Nyomja a Pravda nyomdavállalat, Bratislava. Jesenského 8. Egyes szám ára 1.50 Kčs, előfizetési díj fél évre 39.— Kés, egész évre 78.— Kčs. A-67917 Szabó Gyula festőművész teli vázlatkönyvvel tért vissza a Szovjetunióból, Egyik legszebb rajza: a leningrádi történelmi múzeum-
