A Hét 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1956-12-09 / 2. szám

„Nem tudnak olvasni?”

„Nem felek vagyunk mi, hanem emberek.”

Haragosok

Csortos Gyula mesélte egykor:

— Sebestyén Géza színigazgató meg én haragban voltunk egymással. Hogy miért, már nem is tudom. A harag talán már félesztende.ie is tartott. Egyik éjjel rémes dörömbölésre ébredtem. Ijedten kérdeztem az ágyból: ki az? — „Én vagyok, Sebestyén, bocsáss be gyorsan!” — Nem értettem a dolgot. Mit akarhat Sebestyén hajnal tájban nálam1, akivel haragban van? — „No, mit akarsz?” — kérdeztem bosszúság, amikor végre ajtót nyitottam. — „Nagy bajban vagyok, kérlek — kezdte Géza kissé mámoros hangulatban — és a közelben nincs ismerősöm. Adj gyorsan kétszáz koronát.” — Átadtam a pénzt, csakhogy aludni hagyjon. Géza átvette, zsebre tette, menni készült. De előbb kezet adott. — „Hát köszönöm, Gyula, — mondta — és most maradjunk továbbra is haragban.”

Stílus és mennyország

Jancsó Pál, a híres kolozsvári színész betegen feküdt otthonában. Ismerősei és jóbarátai sűrűn látogatták, vigasztalni próbálták a beteget. A vigasztalók között volt egy jámbor, istenfélő, együgyű szabómester is, akinél Jancsó valamikor albérletben lakott. Ez a szabómester hosszan fejtegette Jancsónak a túlvilági élét boldog örömeit, aki végre is megunta a sok prédikációt, s így fakadt ki:

— Az égre kérem magát, hagyja már abba, magának olyan átkozott rossz stílusa van, hogy még a mennyország örömeitől is elijeszti vele az embert.

A jó fekete jutalma

Élt halt a feketéért Egressy Gábor, dehát a múlt században se mindenütt lehetett rendes kávét kapni a cukrászdákban és vendéglőkben. Debrecenben vendégszerepeit a 60-as években és a próbákon keserűen panaszolta, hogy hiányzik a kedvenc kávéja. Kollomts Alfonza, a kitűnő konyhájáról híres színésznő azonnal meghívta neves kollégáját, napi két zamatos, finom feketére. Egressy jónéhány csészével ei ,s fogyasztott nála debreceni szereplése alatt.

A búcsúzás előtt sokáig tűnődött: hogyan hálálhatna meg a szíves vendéglátást. Végül is ötletesen oldotta meg a kérdést. Vásárolt egy akkoriban divatos süveg cukrot és azt e sorok kíséretében küldte el Alfonzénak:

„Mint nőt. tisztellek. Mint művésznőt, nagyra becsüllek. Mint gazdasszonyt — megsüvegellek!"

KÉPEK SZÖVEG NÉLKÜL

X v.

„Ezt a bácsit kifelejtették a katalógusból..

„Nagyon sietek, csak a számlát kérem!”