A Hét 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1956-12-02 / 1. szám
Népművészeti szemle Losoncon November 10-én ünnepi találkozóra jöttek össze a besztercebányai kerület legjobb Csemadok szervezetei, hogy megtartsák első népművészeti szemléjüket. A losonci vigadó nagyterme volt a bemutató színhelye, ahol ha nem is nagyszámú, de nagyon lelkes közönség jött össze. Már az előkészületekből is látható volt, hogy a bemutató műsora tartalmas, változatos és hoszszabb ideig tartó előadást ígér. A bemutató huszonhét műsorszámból álló szemléjéről nehéz lenne értékelési sorrendben beszélni, mert minden fellépő együttes előadásában az a sajátos törekvés tükröződött, hogy a lehetőségekhez mérten a legszínvonalasabb teljesítményt nyújtsa. A szemle egyik kiemelkedő eseménye talán a rimaszombati közüzemek énekkarának fellépése volt. A hetvenöt-nyolcvan tagból álló lelkes munkásénekkar, amelynek a karnagya Gabonás Tibor rimaszombati zeneiskolai tanár, a legjobb úton halad a kórusmozgalom helyes koncepciója kifejlesztésében. A táncok közül a tornaljaiak által bemutatott székes tánc, a gömöri lakodalmas és a rimaszombatiak gömöri leánykérője már a legkomolyabb igényeket is ki tudta elégíteni. A székes táncban semmi merevség. semmi lélektelen mozdulat nem volt, az egész táncot az üdeség, játékosság jellemezte. Ugyanez mondható el a rimaszombatiak táncáról is. A tornaljaiak bemutatott táncait Eggenhoffer Ferencné tanította be, a rimaszombatiakét Hârtii cl MTMoyai OJjJ^rVMC. Gyakran utazom és ilyenkor útitársaimat figyelem. Elsősorban, mint tanító-embert — a tanulóifjúság, az ún. bejáró tanulók viselkedése érdekel. Hogy hogyan viselkednek? Erről sokat írhatnék, de ez mindnyájunk részére ismert tény: diá^fflnk fegyelmezetlenek. Mi az oka ennek? Miért nem nevelik meg a tanítók a gyermekeket? Kérem, hadd válaszoljak e kérdésekre én, a tanító: Az ifjúság nevelése nem korlátozódhat csupán az iskola 18 Pásztor Mária és Dobránszky János. Lelkes munkájuk megérdemelt sikert aratott és külön figyelmet érdemel, hogy a táncokat és dalokat a környéken gyűjtötték, ami az előadás értékét még jobban emelte. A tornaijai 11 éves magyar középiskola tanulói egy verbunkost és a szőlőtaposót mutatták be, különösen a szőlőtaposó bizonyult eredetinek. Szólni kell még a fülekpüspökiek gyertyás táncáról és a losonciaknak „A póruljárt legény” című táncjátékáról is. Mind a két csoport megállta a helyét, de a losonciaktól még többet várunk, példa legyen előttük a tornaljaiak és a rimaszombatiak munkája. Külön meg kell emlékeznünk két falusi népi együttesről, a körére, mert a tanulóifjúság nemcsak készül a jövőre, de benne is él szocializmust építő társadalmunkban. Tehát nem csupán az iskola, hanem az egész társadalom nevel. Kérem ezért azt a lódenkabátos, bajuszos „úri-embert”, aki kedden, november 6-án Somorján a Pozsonyba induló autóbuszban olyan szörnyű megbotránkozással beszélt az ifjúság viselkedéséről s olyan „ízesen” káromkodva ócsárolta az iskolaügyet, emlékezzék vissza: Dunaszerdahelyen ő hogyan tolakodott? Milyen gorombán „előzte” meg az előtte álló idős nénikét! Milyen unott arccal bámészkodott ki az ablakon, hogy ne kelljen kényelmes helyét átadnia a kórházba siető idős, beteg bácsinak! Tanítóink tudatában vannak annak, hogy a rájuk bízott ifjúságot fegyelmezett magatartásra, helyes viselkedésre kell nevelniök. Ehhez azonban az csábiról és a deméndiről. A csábiak most először szerepeltek népművészeti versenyen, illetve szemlén. A kékkői járás e félreeső kis falujának fiataljai eredeti, községük hagyományaiból merített táncokkal léptek fel. Volt valami megkapó, kedves egyszerűség ezekben a táncokban. Persze, táncaik művészileg még nem egész kiforrottak, csiszolásra várnak, de máris sokat ígérnek. Eredeti ősi népviseletüket is értékelni kell. Cselleng István, a csábi tánccsoport vezetője egyszerű munkásember, aki alig félév alatt hozta öszsze a csoportot. A csábiak példája megmutatta, hogy ott, ahol jó szervező, lelkiismeretes vezető van, nem probléma a falusi ifjúságot megnyerni a kultúrmunkának. is szükséges, hogy a tanulók környezetükben helyes példát láthassanak. Mert a nevelőmunkában igen jelentős tényező a felnőttek személyes példamutatása. A gyerekek hajlamosak az utánzásra. Ezért a felnőtteknek igényeseknek kell lenniök önmagukkal szemben, annak tudatában, hogy személyes példájukkal is nevelik a felnövekedő nemzedéket. Csak abban az esetben lehet fegyelemre, szocialista humanizmusra (az öregek tisztelete, kicsinyek iránti gondosság, türelmesség, igazságérzet, illedelmes magatartás, stb.) nevélni, ha a gyermek ennek megnyilvánulását nap mint nap tapasztalja környezetében, a társadalom és a szülők részéről: ha udvariasak, előzékenyek, igazságosak, tapintatosak a felnőttek egymás között. Mutassunk példát, de ugyanakkor követeljük meg az ifjúságtól mindnyájan, hogy kövesse is a jó példát. Az utcán, A deméndiek nem ismeretlenek. Már több versenyen részt vettek. A losonci színpadra valóságos deméndi lakodalmat varázsoltak. E mozgalmas bemutató, melyben nem annyira a tánc, mint inkább a köszöntők és a pattogó rigmusok vitték a főszerepet, nagy közönségsikert aratott. A betanítás Prandorffi Piroska tanítónő érdeme. A szavalók közül ki kell emelünk Mács Zoltánt, Ädám Lajost és Szabó Jolánt, akik szép magyarsággal, mély átéléssel tolmácsolták költőink verseit. A szólóénekesek is megérdemelt sikert arattak, különösen Oskó Mária, a rimaszombatiak fiatal tehetsége, továbbá Mázik Kató, Szántó János, Pulczner Klára és Adám Lajos, a tornaijai 11 éves középiskola tanulói. A népművészeti seregszemle befejezése után mind a közönség, mind a szakemberek véleménye megegyezett abban, hogy egy év óta sokat fejlődtek a csoportok. Természetesen akadtak hibák, különösen a rendezés, a koreográfia és a műsormegválasztás terén. Nagyobb súlyt kell helyezni most már a minőségre is. De szívből örülhetünk annak, hogy ma már több mint 250 embert tudtunk ezen a kerületi szemlén megmozgatni. A losonci szemle megmutatta, hogy még több hozzáértő, lelkes és önzetlen kultúrmunkásra van szükség, mert csak ezek segítségével érhetünk el még szebb eredményeket. Sólyom László a vonaton, az autóbuszban figyelmeztessük a rendetlenkedóket! Ha ez nem használ, értesítsük erről a szülőket, az iskolát. És kedves, lóden-kabátos ismeretlen! Kérem máskor ne ócsárolja az iskolát, tanítókat, mert először is: Önnek erre az előzőleg tanúsított viselkedése és minősíthetetlen beszéde alapján nincs joga. A lármázó, tolakodó gyermekek csupán az Ön „példáját” követték! Másodszor pedig, ha Ön csakugyan fegyelmezett magatartású, helyes viselkedésű ifjúsággal szeretne utazni, akkor ez okvetlenül az iskola és a tanító tekintélyének növelését követeli meg. És semmi esetre sem fordítva, ahogy Ön tette! Kérem, ne rombolja le azt, amit az iskola és a szülői ház oly nehezen és nagy gonddal épít. Építsünk közösen, s meglátja, örömünk lesz belőle! Mózsi Ferenc Cselleng István, a Csemadok csábi szervezete táncegyüttesének tanítója és vezetője. Oskó Mária, a rimaszombatiak tehetséges fiatal énekesnője nagy sikerrel szerepelt a losonci népművészeti szemlén.
