A Hét 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1956-12-02 / 1. szám

NÉPNEVELŐ MUNKÁNK i. A Csemadok mint kultúrszervezet hi­vatása, hogy a népi közigazgatási szer­vek irányítása meliett a lehető legmesz­­szebbmenő módon kivegye részét a nép­nevelő munkából. Hogy eddigi munkánk mennyire volt eredményes, azt meglátjuk akkor, ha számba vesszük a második és harmadik negyedévben kifejtett népne­velői tevékenységünket. Mindenekelőtt előadói ténykedésünkkel, az előadások útján végzett népnevelő munkával s an­nak értékelésével foglalkozom. A járási népművelési otthonok és a Csemadok közös rendezésében 1313 elő­adást tartottunk. Ezek többsége azt a célt szolgálta, hogy ismertessük dolgozó parasztságunkkal a haladó mezőgazda­­sági formákat és módszereket, továbbá, hogy szövetkezeti tagjainkat, valamint az egyénileg gazdálkodó kis- és közép­parasztokat a mezőgazdasági munkák helyes megszervezésére és idejében való elvégzésére serkentsük. Az eredmények eléréséhez főleg a tornaijai, zselízi és nyitrai járási vezetőségek járultak hoz­zá. Ezek helyesen fogták fel a népne­velő munka e formájának fontosságát és szoros kapcsolatot építettek ki a népi közigazgatási szervekkel. Sajnos még mindig vannak járási vezetőségek, ame­lyek mostohán kezelik az előadások kérdését, sőt azt teljesen elhanyagolják. Ilyen például a surányi, a füleki s a kék­kői járás. Ezekben a járásokban az elő­adásokhoz a Csemadok helyi csoportjai­nak igen kevés, de mondhatnánk azt is, hogy lényegében semmi köze nincs. Nem járulnak hozzá az előadásokkal tör­ténő népnevelés fejlesztéséhez, sem mint szervezők, sem mint előadók. Nem ak­tivizálják helyi csoportjaink tagjait a tervbe vett előadások sikeres megtartá­sa érdekében. Előadói tevékenységünk legfőbb hibája, hogy az utóbbi időben nagyon kevés gondot fordítunk az agitá­­ciős jellegű előadásokra. így az a hely­zet ál! elő, hogy népnevelő munkánk nem minden esetben mozgósít gazdasági feladataink elvégzésére. Találkozunk olyan esetekkel is, amikor járási veze­tőségeink csak az előadások formális megtartására törekszenek, a tervet akarják teljesíteni, nem pedig a népne­velői munka fejlesztésének fontosságából indulnak ki. Nem szabad megelégednünk helyi csoportjaink jelenlegi munkájának színvonalával. Hiba volna, ha tétlenül néznénk, hogy nagyon sok helyi csopor­tunk ténykedése csupán - színjátszásra és műsoros esték rendezésére korláto­zódik. Jobb, rendszeresebb munkára kell serkenteni a csoportokat, s mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az előadásokon keresztüli népnevelő munka eredményes legyen. A szakkörök munkája Egyik feladatunk, hogy az eddigi jó példák nyomán a községi népművelési otthonok keretében minél, több szakkört alakítsunk. Az itt végzett munka ered-16 ményességéröl és hasznosságáról szem­léltetően beszél a rozsnyói irodalmi, fényképészeti, továbbá a szepsi gyü­mölcstermesztési szakkör. Itt, de több helyen máshol is helyesen értelmezték a szakkörök szerepét, mert nem csupán összeverbuválták az érdeklődőket, ha­nem biztosították a megfelelő szakköny­veket, a szakkérdésekben jártas körve­zetőket és az előadókat. Főként pedig azokat az embereket nyerték meg a szakköri munkára, akik ez iránt érdek­lődést tanúsítottak. Az őszi és a téli időszak a legalkal­masabb arra, hogy a szakkörök munká­ját megindítsuk. Járási vezetőségeink helyesen fogták fel a szakköri munka je­lentőségét és néhány kivételtől eltekint­ve már az őszi időszakban hozzáláttak a szakkörök szervezéséhez. A Népművelési Központ többféle segédeszközt bocsátott a szakkörök rendelkezésére. Anyag tehát van. A továbbiakban ügyelnünk kell ar­ra, hogy a szakkörök megszervezésének igyekezete ne csupán szalmaláng legyen. A megalakított szakkörök munkáját irá­nyítani kell. Segítsünk az esetleges fel­merülő akadályok leküzdésénél és te­remtsük meg a népművelési intézmé­nyekkel való együttműködés előfeltéte­leit. Irodalmi vitaestek s szerzői estek A februári választmányi ülés egyik feladatául tűzte ki, hogy a tornaijai jó példa nyomán több helyen szervezzünk íróink részvételével nagyobb szabású szerzői esteket. Bár a nyári időszakban az irodalmi vitaestek rendezése háttérbe szorult, — mennyiség szempontjából nézve eredményeink kisebbek az előző időszakban elért eredményeknél, — de ugyanakkor a minőség szempontjából a tornaijai példa nyomán szervezett szer­zői estjeink túltettek valamennyi eddigi sikerünkön. Galántán irodalmi estet rendeztünk, ahol Štítnický elvtárs vezetésével szlo­vák és szlovákiai magyar írók vettek részt. Hasonló szerzői esteket tartottunk Somorján és Rozsnyón is. Külön k,i kell emelnünk a diószegi vitaestet, ahol Zá­potocký elvtárs „Vörös fény Kladno fe­lett” című könyvéről tartottak vitát. Ez alkalommal munkásmozgalmi kiállítást is rendeztek, melynek anyagát részben a Párttörténeti Intézetben szerezték be, részben pedig a környéken gyűjtötték össze. Ennek az irodalmi vitaestnek je­lentőségét az is emelte, hogy megjelen­tek a járás területén élő öreg elvtársak, a munkásmozgalom régi harcosai, akik hozzászólásaikkal értékesebbé, közvet­lenebbé tették a vitát. Kultúrbrigádok A nyári időszakban fő feladatunk az volt, hogy kulturális tevékenységgel is ekisegítsük az aratási munkák idejében \aló elvégzését. Ha összehasonlítjuk kul­­túrbrigádjaink tevékenységét a múlt évi­vel, megállapíthatjuk, hogy ezek idei tevékenysége tervszerűbb — a járási vezetőségek irányítása alatt állt, — és ennek következtében eredményesebb volt. Járási titkárságaink gondoskodtak róla, hogy a csoportok rendszeres fellé­pését ne akadályozzák különböző nehéz­ségek. A járási népművelési szakosztá­lyokkal együtt járműveket is biztosítot­tak a kultúrbrigádok számára. Megállapíthatjuk azt is, hogy sokkal több falusi csoport szerepelt, mint ta­valy. Ez a tény visszatükrözi nemcsak kultúrmunkánk, de különösen mezőgaz­daságunk fejlődését is. A falusi csopor­tok nyári szereplése ugyanis azzal ma­gyarázható, hogy a mezőgazdasag gé­pesítése felszabadította parasztságunkat a hajnaltól késő estig tartó robot alól s így a kevésbé fáradt dolgozóknak még a legnagyobb nyári munkák idején is volt kedvük kultúrmunkát végezni. Csoportjaink fellépéseik alkalmával énekkel, tánccal, rigmusokkal és szava­latokkal szerepeltek. Igen jó hatást vál­tott ki az is, hogy egy-egy müsorszá­­mukat az illető falu kiváló munkacso­portjának ajánlották, mert a jó munká­sok és csoportok kiemelése nagyobb igyekezetre serkentette a lemaradókat. Sajnos sok csoportunknál nehézségeket okozott az új műsoranyag hiánya. Ennek oka, hogy a Práca nem adta ki időben a „Jó mulatást” című műsorfüzetet. Ezt részben kárpótolta csoportjaink eddigi felkészültsége és kezdeményezőkészsége. Helyi csoportjaink ez év nyarán 520 brigádfellépéssel szerepeltek. Legtöbb­ször a tornaljaiak és a rimaszombatnak léptek fel. Szép eredményeket értek el a lévai, a zselízi, a nyitrai, a királyhel­­meci, a rozsnyói, a nagymegyeri és a szenei járás helyi csoportjai is. Viszont bírálat illeti ógyallai és verebélyi járási vezetőségeinket, amelyek nem aktivizál­ták helyi csoportjainkat a nyári kultúr­­munkára. Színjátszó csoportjaink eredményei a téli időszakhoz viszonyítva csökkentek. A nyáron csak nagyobb járási székhelye­ken működő csoportok fejtettek ki te­vékenységet s összesen 143 előadást tar­tottak. Általában megállapíthatjuk, hogy mind a népművészeti, mind a színját­szó csoportok kivették részüket k rájuk háruló feladatok teljesítéséből s ezzel elősegítették az aratási, cséplési és fel­­vásárlási munkák sikeres, illetve ered­ményes befejezését. Az aratási munkák befejezése után hozzáláttunk a járási Csemadok-napok rendezéséhez, azzal a céllal, hogy így csoportjainkat megóvjuk a széjjelesés veszélyétől és a kultúrmunkát folyama­tossá tegyük. A Csemadok-napok rende­zése most van folyamatban. Ez ideig 19 esetben rendeztünk Csemadok-napot, melyen hetvenkilenc csoport szerepelt hosszabb-rövidebb müsorszámokkal. Pathó Károly, a Csemadok központi titkára

Next

/
Thumbnails
Contents