A Hét 1956 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1956-12-02 / 1. szám
* A „SZABAD EURÓPA" SZEREPE A MAGYAR TRAGÉDIÁBAN Ma már a napnál is világosabb, hogy a magyar tragédia hátterében ugyanaz s nyugati imperializmus húzódik meg, amely Egyiptom ellen leplezetlen nyílt háborút kezdett és lángokba akarta borítani a nemzetközi önállósága útjára lépett arab keletet. Magyarországon egy kissé körmönfontabban jártak el: a dolgozók elégedetlenségét, jogos követeléseit használták fel arra, hogy Magyarországot visszajuttassák a nyugati imperializmus markába A nyugati sajtó számos cikkben bizonyítja azt a tényt, hogy a dolgozók tüntetésével egyidőben megindult a jól előkészített, alaposan megszervezett ellenforradalom fegyveres felkelése. Mr Allan, az amerikai kémközpont legfőbb főnöke magabiztosan kijelentette, hogy ami Magyarországon történt, számára nem meglepetés, mert jóelöre tudott mindenről A fegyveres ellenforradalmi bandák irányító központja az amerikai miliőkön kitartott Szabad Európa rádióállomás volt. A magyarországi eseményekről a leghazugabb tájékoztatásokkal árasztotta el a világot Akcióprogramot dolgozott ki és azt úgy ismertette, mint a magyar nép követeléseit. Illusztrációként elegendő két példát megemlíteni: Mindszenthy hercegprímás szabadonbocsátását, vezető politikai helyzetbe juttatását és az új honvédelmi miniszter kinevezését a Szabad Európa követelte, és az ellenforradalom azt két napon belül' meg is valósította. Raab osztrák kancellár úr most mosakodni igyekszik, de a semlegesség nem akadályozta Ausztria vezetőit, hogy az ellenforradalom irányítóit osztrák földön megtűrjék, sőt támogassák. A Vestkyssen dán lap munkatársa, B. Jorgesen, meglátogatta Ausztriában a magyar határ közelében a Szabad Európa egyik irányító központját és beszámolt olvasóinak az ott látottakról. Az ellenforradalom vezetőit 29 rádióállomáson keresztül irányították és a tőlük kapott információkat „illetékes helyre” továbbították. A Szabad Európa a legembertelenebb módon uszított a magyar hazafiak állati legyilkolására és diadalittasan számolt be az ellenforradalom kegyetlenkedéseiről. Ez az aljas módszer a nyugatnémet közvéleményt is felbőszítette (Münchenben van a Szabad Európa központja) és az egész világ előtt újra bebizonyította, hogy ez a rádióállomás nem más, mint az USA felforgató- és kémszervezeteinek egyik fiókintézete. A nyugatnémet Szabad Demokrata Párt központi lapja, a Freies Wort azt írta, hogy „a Szabad Európa agresszív propagandaadásainak nagy része van a bűnös magyarországi vérengzésekben”. A lap megállapítja, hogy ez „gaztett az emberiség .ellen” és jogtalanul viseli a Szabad Európa nevet. A Freies Wort követeli a Szabad Európához hasonló szervezetek működésének azonnali beszüntetését. A nyugatnémet szociáldemokrata párt a magyarországi ellenforradalom előkészítésével vádolja a Szabad Európát. Az áttelepültek pártjának pedig, kicsit túlértékelve az uszítás szerepét, a bonni parlamentben azt mondta, hogy tartós béke nem lesz a világon addig, míg ilyen Szabad Európa-féle szervezetek szabadon fecseghetnek, felforgatásra ösztönözhetnek. Egyes nyugati hírügynökségek jelentése szerint Nyugat- Németországban felülvizsgálják a Szabad Európa szerepét a legutóbbi eseményekkel kapcsolatban. De a magyar közmondás szerint: a kutya ngm eszi meg a fiát. Adenauer sem tiltja ki a Szabad Európát, hiszen az ő fegyverkezési politikáját is támoaatja, az ő szájíze szerint beszél. De maga az a tény, hog” Bonn kénytelen foglalkozni vele, azt bizonyítja, hcoy a világ közvéleménye mélyen elítéli a nyugat zsoldjába szegődött hazátlan bujtogatőkat, uszítókat, akik jó pénzért saját fajtájuk tömeges kiirtásától sem rettennek vissza. Figyelő Remarque intő hangja Nyugat-Berlin egyik nagy színházában most játsszák Erich Maria Remarque-nek (a Nyugaton a helyzet változatlan és néhány további közismert, sokat olvasott regény írójának) Az utolsó állomás című darabját. Általában leszögezhető, hogy a világhírű regényeinél lényegesen gyengébb alkotás, mégis ugyanolyan hatásos, mint azok. Más szavakkal : igazi „kassza-darab”, mely azonban j elentösebb irodalmi rangra nemigen tarthat igényt. Jelentősebb benne csupán az, hogy hangsúlyozottan politikai jellegű színmű-alkotás. Berlin 1945. április 30-ának és május 1-ének napjait elevenítve fel, egy KZ-fogolyt mutat be, aki az utcai harcok zűrzavarában kiszabadult a poroszlók karmai közül és menedéket keres egy lakásban, ahol azonban már rég nem laknak azok, akiket ott remélt találni. Egy asszony lakik most benne, s a darab megmutatja, mint ocsúdik fel lassan a halálos, mindazzal szemben érzett közömbösségből, amit emberiességnek, áldozatkészségnek, szeretetnek nevezünk. És SS-legények lépnek fel. akik már csak árrá törekesznek, hogy még másokat is magukkal rántsanak az előttük egyre sötétebben, fenyegetőbben tátongó szakadékba, s hogy minden eszközzel elkendőzzék személyazonosságukat, a kezüket rútító vérfoltokat. Jönnek már a szovjet katonák, s félelem, rettegés fogja el egyszeriben a legbárgyúbb és legmegátalkodottabb SS-gyilkosokat is; nem akarnak már azok lenni, akik, legalábbis most nem — ám később, egyszer majd eljön a nap, hogy akarni fogják ismét... Itt csendül ki a darabból — sez a jelentős benne — Remarque intő hangja. Hiszen azok az SS-legények meg a fajtájukbeliek megint itt vannak: rég kibújtak már rejtekeikből s újra n miként kell az kell személyessér és „egyszer majd megtorlásért leli „Az utolsó álior kalmas arra, ho< embereknek, akii nem védelmez, m kezőleg, megrögz megnyerje a tel éppenséggel alka reg-toborzás üg; képp olyan két k só állomás” meg annak ellenére, 1 Remarque felvon’ gazemberek, leg: „nagyok” — a szállásokon tény — a háttérben r délyesség is var hosszas és tűre!’ kai, mielőtt éli ugyan realisztik kusak, helyenkén csiszoltabb monr lyeket Remarque Mindezek ellen san hallható és - rendezője, a ha domborította, cs; olvasta, bizonyár — vagy csak eg; dolgozott rajta, minden felel me nem Berlinben egészben véve < illeti, mégis iga: is megértik. « Tf bon.; A városra ha leszáll az este korma, mint vértelen erek kihaltak az utcák. Üresen csörömpöl végig a villamos a szobor terén. Az embert hazahúzzák a gondok, rettegés, baljós nyugtalanság, mint vadállatot vackára a félelem a közelgő bajtól, mit még nem lát, nett ösztönével sejt csűpán. Bennünk értelem bogozza a titkot: sejdülő borzongást miért érzünk? és az ajtón a lakatot miért próbálgatjuk az éj sötétjében: bezártuk e bizton? Jönnek-e holnapok, találgatjuk, firtatgatjuk a jövendőt, és ha igen, olyanok-e, mint a tegnap? vagy megbomlik a napoknak szokott rend. s mi volt, kísért évekig, hirtelen elhag Szeretett szépségét simogató szemmel járom, nézem a várost. Az utca kihalt, fagyosan didereg a társtalan magány s vacogva hallgatja a vajúdó vihart. Levelet hozott a posta A Hét indulását őszinte, meleg szeretettel várjuk. Sokfajta küldetése lesz: tájékoztatni az olvasóközönséget a belföldi és külföldi kulturális eseményekről, megtalálni azt az igényes, művészi szín - vonalat, amely nem ereszkedik le, hanem magához emeli az olvásóközönséget, édes anyanyelvűnket ápolni, nagy gondot fordítva erre éppen a Csehszlovákiát magyarok különleges helyzete miatt. Mutassa be A Hét olvasóinak a mai csehszlovákiai magyar és csehszlovák író és költő járdát. Sok verset és novellát kérünk, ahol az írók és költők megmutathatják tehetségüket, érzelmi világuk gazdagságát és sokoldalúságát. Ragaszkodjanak feltétlenül az igazsághoz és a valószerűséghez, s írásuk legyen mai életünk hü tükre. Találjuk meg a tipikus témát és a tipikus jellemeket, hogy a közönség magára és életünkre ismerjen. A hetilapok olvasása azonban nemcsak tanulásra és irányításra való, hanem — és nem utolsó sor-I
