Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
97 embereket befogadtak. Az ilyenek közt aztán hogyne találkoztak volna olyanok, a kik elfeledkeztek magukról s kiknek magukviselete egyátalán nem volt szent hivatalukhoz illő. Tudjuk pedig, hogy Pathai István püspök mily erős kezekkel fogta a kormányt s mily szigorúan fenyitette a kezeügyébe eső engedetleneket és kihágókat. Ismeretes, hogy csak pár példát hozzak föl, az engedetlen szentgáli pap Bakó Márton eső, kit a pápai vár tömlöcébe rendelt tétetni; valamint a kővágó-örsi részeges prédikátoré, kinek elfogatására katonákat küldött.1 Közel Veszprémben és majd Kis-Komáromban lakván Pathai, kétségkívül jól ismerte a somogyi prédikátorok gyarlóságait és hibáit, s talán közelről és keményen is éreztette velük hatalmát, minélfogva azoknak nem egy okuk lehetett közeléből és kezei közül elkívánkozni. Azonban épen ekkor a dunamelléki egyházkerület kormányán is Pathaihoz hasonló erélyes és szigorú férfiú állott, s annálfogva teljességgel nem ringathatták magukat a csalékony álomban, hogy a dunamelléki egyházkerülethez csatlakozva, zavartalanul élhetnek szenvedélyeiknek s szabadon tehetnek továbbra is szokott módjuk szerint mindent. Elég jól is voltak ők Simándi püspök kormányzói módja felől tájékozva; maga Simándi sem mulasztá el értésükre adni, hogy mit vár tőlük és viszont mit várhatnak tőle. És ha mégis — midőn a szigorú Pathai már távozott s az erélyes Simándi oly erősen fogadja őket — csatlakozni kívántak: ennek más, a Pathai szigorúságánál sokkal fontosabb oka is lehetett; és valóban volt is, mert hiszen panaszolják nemcsak az Isten nyájának sok egyenetlenségeit, hanem az azon nyáj körül vigyázó pásztoroknak sokszoros sóhajtásukat, kiknek kenyerük merő nyavalya. A dunamelléki egyházak püspöke és prédikátorai — mint fentebb említve van — a török vezérektől kiadott és' megpecsételtetett védlevelekkel bírtak, hogy senki ne háborgassa őket, hanem tisztükben eljárhassanak. E védlevelek oltalma alatt a hódoltság különböző helyein szabadon tárták évenkinti Synodusaikat, a prédikátorok bátran és tömegesen megjelenhettek azokon; de otthonukban a keresztyének által sem engedte őket török védurok büntetlenül bántalmazni, hanem — ha busásan megvette is az árát — megtorolt minden tudomására jutott sértést.2 Ezen köztudomású körülmény a 1 Tóth F. id. m. 74., 7ő. 1. 2 Bizonyítványt szolgáltat erre Körös város levéltára a Varga j Tamás és .Miklós pap dolga felöl _y:aló. kovétkező, 'cédula .által: Jelen sorok tartalma ez: Varga Tamás körösi alattvaló puposhAtu pappal civódván, nyomorult j háta miatt gúnyolta. Az ügy János deák és a bírák kértére megvizsgál- , tatván s a bűn dija a kánun értelmében megvétetvén, e tezkere kiadatott j 1661. aug. 16. Oszmán budai deftendár. Földváry: Adalékok.
