Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
78 benjárása a hitetlen töröktől annyiszor kijátszatván, keserves sorsán már csak sajnálkozni tudtak mindenek, de szabadulálását nem merte reményleni senki. E reménytelen állapot magára Szegedire és családjára volt a legkeservesebb. Családja tagjai közül úgy a maga, mint a Kálmáncsaiak tanácsából senki sem járt hozzá, de annál sűrűbben érkeztek a való és hazug hírek, nevelve az úgy is sok lelkiszenvedést, melyet a halál is segített szaporítani. Mig a kegyes atya távol volt. előbb a legjobb természetű’ mostoha fiú, a már serdülő Márton tétetett sírba, majd saját édes gyermekei: Sára, Dorottya és Anna ragadtattak ki az élők közül. Midőn azonban a reménység csillaga egészen elhomályosodni látszék, Isten épen akkor hozta el csodálatosan a szabadulást egy halálra vált gyenge nő által. E nő a Ráckeviben lakó nemes Baranyai-család tagja. Ilona volt, ki egy Baráth nevezetű emberhez ment feleségül. A férj később adósságokba merülve s főként a töröknek sokkal tartozván, hitelezői elől a felföldre menekült, s jelesen Moraván vonta meg magát, hol akkor egy Mező Ferenc nevű egyén is lakott. Ilona a felföldre költözés után nemsokára özvegyen maradván, Mező Ferenccel lépett másodszor házasságra, ki kényelmesebb lakás kedvéért csakhamar azután Gyulára költözött s ott Kerecsényi László szárnyai alatt tekintélyes kereskedést űzött. Innét azonban megszokni nem tudó s örökké haza vágyódó feleségének édesgetéseire, de azért is, hogy Bécshez közelebb legyen, Kevibe tette át lakását. Mielőtt azonban felesége kedvét megtette volna, előbb szét akart ott nézni s midőn ily célból útnak indulva feleségével Szolnokra ért: itt egy Magyar Hasszán nevű török gazda házában mindketten találkoztak Szegedi Kis Istvánnal: látták hosszúra megnőtt haját, fésületlen szakállát és tömlöcőnek iszonyú undokságát, s megtudván, hogy az a tisztelt nevű doktor, kiért közelebb Gyulán is közimádságok tartattak, legszomorubb sorsáról bővebb tudomást is szereztek maguknak. Mező Ferenc dolgainak Gyulán elintézése után, midőn előbb Békésre s onnét nem sok idő múlva egész családjával Kevibe költözött: történt, hogy Daróci Márton kevii polgár véletlenül Szolnokon járván, ez a város több lakói előtt azt beszélte, hogy' Szegedi csakis Mező Ferenc által nyerheti vissza szabadságát, mivel a keresztyének közt nincs senki, a ki a pogány parancsnok előtt nálánál kedveltebb és meghittebb volna. Ámde Mező, mint ez a fölgazdagodott kereskedőknél oly gyakran előfordul, sokkal dölyfösebb természetűnek látszott lenni, hogysem ilyes dologban bárkitől is, de különösen egyházi egyén nevében megbízást fogadna el. Történt azonban a nagy Isten intézkedéséből, hogy felesége Keviben megszaporodott s ó't egy fiú gyermekkel — kit
