Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)

8

Egyszersmind ezen adatokkal föltárul szemeink előtt a dunamelléki Egyházkerület nagy temetője is, melyben a XVII. és XVIII-ik századokban eltemetett halottjai, elpusztított egyházai, hajh! nagy részben a föltámadás reménye nélkül pihennek. Ezen egyházak vagy községestül együtt végkép, s maguk után nyomot nem hagyva eltűntek, és ma már az emlékezet angyala is csak félénken suttog valamit egykori létezésükről; vagy egyes puszták, határrészek őrzik nevüket,, romjaikat; vagy mint községek fennállanak ugyan, de azok a jelenben egészen katholikusok s fájdalom, legtöbbnyire idegen nemzetiségűek által lakottak is. A vallási türelmetlenség sötét szelleme irtó háborút izent az ev. ref. vallásnak, s mert rek vallás és magyar nemzetiség oly erősen összenőtt ikergyermekek, hogy külön alig, hanem csakis együtt lehet őket biztosan és tökéletesen megölni: a ref. vallás üldözőjének a magyar nemzetiség üldözőjévé is kellett lennie; s mert a czél szentesíti az eszközt: üldözőjévé is lett, pusztította egyiket a másikért s kiirtotta a kettőt együtt. Egymást érve domborulnak a sirok, melyekben együtt enyésztek el ref. vallás és magyar nemzetiség; s midőn rajtuk végig tekint nemzetünk nemtője, lehetetlen hogy gyászfátyolt ne borítson szemeire * és midőn mi megállunk fölöttük, kétszeres okunk van fölsóhajtani: Praecipe lugubres cantus, Melpomene!