Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
357 kinek idejében mindjárt instáltak Partialisunkon a nevezett büdösfaiak, hogy mivel már mesterük vagyon s különben is a nagy-peterdi prédikátornak a hozzájuk való kijárásra a fels. királyi tilalom szerint nincsen szabadsága: tehát az egyik nyolcada búzát s egyéb fizetéseknek is felét engedjük a Mesternek. Ez megengedtetett nekik még Tiszt. Pápai János urunk Seniorságában, megegyezvén benne a nagy-peterdi Prédikátor is, de úgy, hogy a fele fizetést neki ugyancsak megadják, mivel vasárnaponként, innepekben az istenbeszédének hallgatására, és az úri sz. vacsorával való élésre ezután is Nagy-Peterdre fognak járni; s e mellett a keresztelésnek és esküttetésnek dolgában is a Prédikátor szolgálatával fognak élni. Nevezett Udvardi István elbetegeskedvén, rendeltetett annak helyébe Földvári Dániel nevű, a ki mihelyt hozzájuk ment, mindjárt kezdett szokása szerint nekiek csalárdul hízelkedni, hazug Ígéreteivel őket biztatni, hogy ő könyörgéseket és predikálásokat fog ő közöttök tenni, csak adják neki a másik félfizetést is, a nagy-peterdi prédikátornak pedig ne adjanak semmit; Communióra más szomszéd eklézsiákba — kiki a hova nekie tetszik elmehet, a keresztelőt vigyék a plebánushoz, azért kétfelé ne fizessenek stb. Ezek szerint addig fúrta-faragta Földvári Dániel vélek a dolgot, hogy mind a két fél megegyezvén benne, az eddig praktizált túlfizetést is a nagy-peterdi prédikátortól törvénytelenül, a maguk oktából, hírünk és akaratunk nélkül elvonták. És hogy ezen törvénytelenségük effectusba mehessen, a dolgot Vice-Ispán úrral közlik, a ki különben is már ekkor néminémű ranchorral viseltetvén a nagy-peterdi prédikátor iránt, megerősíti őket, hogy annak teljességgel semmi fizetést ne adjanak, azzal annak nem tartoznak, fizessenek mindent a Mesternek. Ezt munkálódta Földvári Dániel csalárd hizelkedésével és tetszetős felesége síirű ajándékviteleivel. Látván már a nagy-peterdi prédikátor, hogy az eddig nála meghagyott félfizetést a büdösfaiak a mesterrel együtt tőle elvonták: panaszra hozzánk folyamodott, adtunk kezébe levélbeli parancsolatot, hogy vigye és adja a büdösfai Mesternek, már sokszor nevezett Földvári Dánielnek, mely levelünkben megparancsoltuk ennek, hogy az 1772-dik évben determinált és azótától practizált félfizetést cedálja Tiszt. Békés János prédikátornak, így dictálván eccl. Canonaink is, melyek szerint kívánja () Felsége is igazgattatni a mi eklézsiáinkat. Azon levelünk tenorát, láthatni in adnexis sub littera A). Ezen formális levelünkkel mindjárt ment Földvári Dániel, vagy talán inkább — a mint értettük — a felesége, Pécsre a V. Ispán úrhoz, és annak kezébe adta, panaszolván a mellett és árulkodván hamisan, miképen a Senior Borza Gergely és a
