Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

Az ekként legitimitáltat a gyöngyös-melléki gyülekezet hívta magához prédikátorul, s ez épen alkalmas hely volt számára, a mennyiben a számos nemesség mellett ott lakott a megye egyik főszolgabirája és perceptora is. Azonban alig egy évig hirdethette békén és csendességben az Isten igéjét s végezhette a papi teendőket, mert Somogymegye 1778. mart. 16-án tartott particularis congregatiójában ekként határozott felőle: „Ámbár a nevezett helyen megyei tisztviselők laknak, mindazáltal mivel a királyi rendeletben még hasonló helyen is csupán a lakás engedhető meg neki: annálfogva Sághi Dániel által nlegintendő, hogy minden papi functiótól tartózkodjék“. Es Sági Dániel főszolgabíró a midőn a gyűlésről hazatért, lakására hivatta Járdánházit s néhány heh-, ('ont. Conpossessorok jelenlétében, Somogymegye nevében, minden papi szolgálattól eltiltotta.

Thúry László és György, s Deli József conpossessorok, Marton Márton biró, Marton János és Borjús József esküdtek mart. 31-én, s Mifcó Sámuel zádori, Baranyai István pettendi, Bihari István darányi prédikátorok apr. 1-én kelt levelükben haszontalanul bizonyították, hogy mióta Gyöngyösmelléken fungál, más tudományt a recepta helv. Confession kívül nem tanít és nem vall: szolgálnia többé nem lehetett. Ment tehát tovább.

1784-ben a somogyinegyei Gigén gazdasági dolgokkal foglalkozva vaeált, s Elek Sámuel hedrahelyi prédikátor és belső-somogyi Senior, mint tisztességes és tartózkodása helyéről jó bizonyítványt felmutató embert ajánlja. Ugyanezen évben Halász József pápai prédikátor és egyházkerületi gén. nótárius is bizonyítványt ád kezébe, melyben ípint olyat, a kinek a helv. Confessió s a mi vallásunk articulusai iránt való sinceritása ismerve van, méltónak ítéli, hogy a hol a szükség kívánja, a Krisztus nyájának legeltetőjéül előmozdíttassék.

1785. őszén panaszolja ő Felségéhez beadott folyamodványában, hogy prédikátori hivatalába mindeddig nem helyeztetett vissza, s alázatosan esedezik pártfogásáért, hogy a maga és családja életét tisztességes kenyérrel defendálhassa, mivel

1. a koldulás nem conveniál neki, ki a prédikátori hivatalra megkívántaié tudományokat és nyelveket birja, s nemcsak magyarul, hanem németül is képes az Isten igéjét hirdetni,

2. mivel a megye soha semmi cselekedetéért nem notálta; s végre

3. mivel mostani nyomorának okát a veszprémi püspökben véli rejleni, kinek intentiója, hogy a nyomorgást megunva pápistává legyen, a mit a vele való értekezések alkalmával sokszoros ígéreteivel megpróbált.1

Ezután nyoma vész.

! Eg3^házk. levéltár J köteg 40 — 51. sz. a. okmányok.