Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
70 ritkán bírhatta rá őt a szónoklásra, úgy lévén meggyőződve,, hogy neki nem annyira a népnek kedvét kell keresni, mint inkább azon iparkodni, hogy az ifjúság a valódi tudományba beavattassék. Végre mégis az őszinte becsülés az igaz keresztyének és pápisták részéről, kik felváltva most itt, majd amott keresték a hitben való bizonyosságot és megerősödést, valamint magának Sztárainak is közbenjárása kieszközlé, hogy minden vasárnapon Szegedi tartaná az első isteni tiszteletet; mert az utálatos vitázás és szenvedélyeskedés mindkét részen oly elkeseredett harccá vált, hogy az sokszor a pogány parancsnok előtt ostobaságnak, maguk az egyházzal és lelki tanítókkal meghasonlott polgárok előtt pedig istenkáromlásnak és siralomra méltó veszteségnek látszott. És mivel a pápisták minden viszály és baj okozójául a mise, pápa, szerzetesek ellen a legféktelenebbül prédikáló és vitázó Sztárait tartották: ők maguk is inkább azt akarták és kérték, hogy az egyházi tanításokat, mint higgadtabb és emelkedettebb gondolkozású fő, Szegedi tartsa és ő vezesse a vitatkozásokat. A volt ugyanis, az ugyanazon templomban prédikáló József barátnak kigunyolhatására Sztárainak bevett szokása, hogy egy ifjút rendelvén ki, a szónoknak minden szavát leíratta s e jegyzet után azokat a nyomban következő isteni tisztelet alkalmával inkább gúnyosan, mint épületesen birálgatá és cáfolá. E ténykedés azonban nem szolgált oly dicsőségére, mint az, hogy felettébb meghunyászkodva s mindeneket a nép elhatározására bizva, ő maga is kérte Szegedit, hogy Isten egyházának előmeneteléért ne tagadjon meg semmit. így aztán a hitviták tárgya Szegedi által tűzetvén ki, de a saját ügye iránt bizalmatlanná lett, magát mindig a Sztáraitól származható veszélylyel mentegető, és úgy hallgatóinak, mint a saját tekintélyének elvesztésén nyomorultul aggodalmaskodó József barát is lehiggadván: az egyház ügye szerencsésebb folyamatot nyert. A vihar iecsendesülvén, mintegy hat hónap múlva Szegedi más társat szerzett magának, feleségül vevén a tolnai egyházban Sztárai előtt szolgált Imre pap kollegájának, az országos pestisben egy évvel előbb meghalt Bereméni Jánosnak özvegyét: Erzsébetet, s atyjává lett két árvájának, 'Katalinnak és a még szopós Martinellónak. Mindeneknek üdvözlése mellett végbemenvén a menyegző, Sztárai csakhamar azután Baranyába indult, hogy ott püspöki tisztében eljárjon. Midőn a Drávához ért, a prédikátor nélkül szűkölködő laskőiak azon kéréssel küldték hozzá embereiket, hogy Szegedit bocsássa közéjük és annak idején ordinálja is. Sztárai a kívánságuk utjából minden akadályt elmozdító laskóiak kérését teljesítette, s ekképen Szegedi Laskóra vitetvén, ott rendes szokása szerint fogott az ifjúság tanításához és a népnek egész tekintélylyel exhortatiójához, miközben Sztárait
