Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
326 azért, hogy netalán még lárma is, és nekünk szegény veretteknek többről-több sérelmük ne következzék, alázatos térdhajtással instálunk és könyörgünk a Tts Ns vármegyének, méltóztassék ezen példátlan szomorú esetet kegyesen szívére venni és elsőben is bennünket többször mondott Plebánus uramnak további hatalmaskodási ellen exercitiumunknak gyakorlásában protegálni, annakutánna a megírott esetet mi meghallgatásunkkal investigálván, annak egész seriesét ezen instántiánkkal együtt Felséges Asszonyunknak repraesentálni, az alatt pedig a megírt katholikus lakosoknak megparancsolni, hogy semmi alkalmatlanságot vallásunk gyakorlása eránt tovább-tovább tenni és rajtunk erőszakoskodni ne merészeljenek, úgy szintén a quartélyosok tisztjeinek is e dolgot tudtára adni, hogy azoktól is továbbá mint ellenségektől félelmünk ne legyen. Mely kegyességéért és gratiájáért holtig hív engedelmességgel és hűséggel maradunk. Ettyeken Anno 1763 die 25 maji a Tts Ns vármegyének alázatos szegény szolgái az ettyeki helv. Conf. levő lakosok.“1 *11. Szikszai Kígyós István született Szikszón, s tanult itt és Sárospatakon nyolc esztendeig. Iskolái végeztével a tatai ref. iskola rektorává lett s e minőségben három évet töltvén, a külföldi akadémiákat látogatta meg. Hazajővén, 1730-ban zámolyi prédikátorrá lett, honnét tizennégy évi szolgálat után Sár-Keresztúrra vitetett. Meghalt itt 1762. ápril 30-án s eltemettetett május 2-án. Prédikált fölötte Hajdú János pátkai s aztán Thúry Ferenc abai prédikátor.2 Az első szónok beszéde közben „három ellenségről beszélt, t. i. az ördögről, a világról és a testről, s azt is mondotta, hogy ezeknek erőtlenségünk mihát teljességgel ellenük nem állhatunk mindenben, míg e gyarló testben vagyunk“. A búcsúztatást végző Thúry Ferenc pedig' midőn az özvegyhez intézte szavait, látva annak nagy keserűségét, ezen szavakra fakadt: „Többet is szóllanék, de jobban keseríteni nem akarlak és a nyelvem sem engedi“. A predikátiók közben mondott említett szavak sok kellemetlenséget okoztak az elsőnek s még több szenvedést az utóbbinak. A halotti tisztesség alkalmával ugyanis jelen voltak Vásárhelyi Nagy Ferenc s ennek felesége Nemes Anna, Vásárhelyi József és Sándor r. kath. vallású földesurak, s nagyon zokon vették. 1 U. az. D, E köteg 192. sz. ! A pátkai prédikátor Timoth II: 3, 4. 5 v. alapján szónokolt arról, hogy az embernek mint lelki vitéznek 1. Miként kell vívnia a lelki harcot? 2. Miként erősíti Isten, hogy a harcot diadallal harcolja? 3. Miként jutalmazza Isten a diadalmaskodót ? (A latin beszéd látható Egyhk. levéltár P köteg 198. sz. a.) Thúry Perene pedig a szolgálatát bevégzett Istenszolgájának búcsúzásáról. Csinos magyar beszéde ugyanott T köteg 202. sz. a.
