Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)

II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)

hagytanak. Sokaknak a fejét több helyen betörték. Maguk is a fentemlített két birák egyiránt verték a népet, sőt a magyar Biró egynéhány Ízben kiáltozta, hogy a biai nótáriust verjék agyon, mivelhogy ő volt volna a prokátorjok. Kovács András és Szalai István biai lakosokat földig vervén, annakutánna a kalodába hurcolták és sok ideig ottan tartották; sőt még az asszonynépnek sem kedveztek, kik közül kettőnek a fejét betörték, másnak kezét leütötték és sokakat véreresztéssel összevertek s kínoztak, kik közül némely megveretett és véreztetett személyek itt jelen vannak és hogy azok nézettessenek meg, aziránt alázatosan esedezünk.

Mindezekben pedig a mieink közül senki semmi egyéb erőszakosságot tudtunkra nem tett, hanem hogy a testet kivált az asszonyok csakugyan az ő tusakodásuk ellen is a házba bevitték. Mely meglevén, Plebánus úr feljebb s alább járt a dühöngő néppel az utcán, keresvén a biai nótáriust és a prédikátorokat, s a szaladó népet kergetvén. Megtudván pedig, hogy a mészáros házánál vagyon a fentmondott két prédikátor, oda ment a házhoz és rajtok akarván menni, de valamely Jurista attyafla lévén a gyúrói prédikátorral, ez a mészárossal együtt a bezárlott ajtón kivül állottának és protestáltak, és úgy nyerhették meg nagy nehezen, hogy az ajtót be nem törték.

Onnét visszamenvén a parochialis házhoz plebánus úr seregével együtt, rákiáltott a még ott talált Elöljárókra, hogy már csak vinnék, senki nem bántaná őket; de azok azt felelték: hogy ha előbb oly akadályt tett Plebánus úr. már addig nem temetik, míg a Tettes uraságnak hírt nem adnak. Arra Plebánus uram, jelen lévén Ispán uram is, benyitotta az ajtót és a testet kihozatta, melyet osztán négy ott talált vallásunkon levő legényekkel felvétetvén, maga seregével kivitt és eltemetett.

Tekintetes Nemes Vármegye! Jóllehet az ily vallásbeli exercitiumunk eltörlésére célzó tilalmas cselekedetnek egyedül dicsőségesen országló Felséges koronás királyné asszonyunk lehet voltaképen megítélő bírája: mindazonáltal ily dolgokban eleitől fogva emanált kegyes resolutióknak ugyan eleitől fogva a felséges udvartól a T. Ns vármegyék rendeltettek őrizőinek. Azonban ez olyan történet, a mely magával hozza a közcsendességnek megrontását, melyet a Ttes vármegye Magistrátusának mind cöercéálni, mind megbüntetni is lehet, sőt szükség, mert ha a Tts vármegye bennünket kegyesen nem protegál, még házainkban sem lehetünk a felbuzdult német lakosoktól bátorságosok.

Azonban Plebánus úr a lárma alatt reánk izent, hogy harangoztatni a szokott könyörgésekre ne merészeljünk, mert különben a harangozót földig levereti. Mindezekből

325