Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
I. rész. Alsó Dunamelléki vagy felsőbaranyai egyházkerület (1518-1715)
67 tanulta, csakhamar a latin szerzők munkái magyarázásával bízatott meg, a mi ott nem kevesebb dicsőségére szolgált, mint később azon törekvése, melylyel a zenét hazánkban is meghonosítani iparkodott. Történtek pedig ezek 1540 körül. Hazájába visszatérvén, itt s ezen időben egyedül Szegedi volt az, ki az udvari léhaságok és a harci zajongások kedvelőivel épen úgy, mint a kevésre becsült földmives néppel képes volt a megtisztított vallás valódi becsét annyira megismertetni és kedveltetni, hogy azok megvetvén az egyházi hiábavalóságokat, egyedül az Isten igéjéből merítették szivük-lelkük boldogító táplálékát. Az 1541-ik évben Gálszécsi István példájára1 * ő is bátorságot vett a Wittenbergbe menetelre, s elegendő pénzt gyüjtvén, útra kelt.'-1 Elérvén célját egész erővel iparkodott elsajátítani a korszerűbb tudományokat, s különösen a görög és héber nyelvben tökéletesité magát, hogy az egyetem akkori rektora, Cruciger Gáspártól ne hiába hozza haza Pannóniába a felavatási okmányt. Hallgatta szorgalmasan Luther vallási iktatásait s Melanrhtontól a közhelyeket. így aztán midőn 3 év múlva3 4 tudománynyal jól megrakodva s tisztult hittel és nézetekkel visszatért hazájába, itt a már mindenek által várva-vártat mindenfelé örömmel üdvözölte az ifjúság. Szegedit a tusnádii polgárok hívták - másokat megelőzve — maguk közé, s ő a hívást elfogadva, köztük nem csupán az ifjúság tanításával foglalkozott, hanem a népnek is addig nem hallott módon és bátor lélekkel hirdette az igazságot. Buzgalmát azonban megirigyelte a sátán, s a pápa szolgáit feltüzelve, a gyűlölet mérgét szórá a régi s kath. dogmákat ostromló lutheránusra. Különösen fölgerjedt ellene a király kincstárnoka, Fráter György, ki főudvarnokát és seregének kapitányát, Perusics Gáspárt küldve az Isten emberére, az a legdurvábban bánt vele, a mennyiben agyba-főbe verte, csizmája vasas sarkával félholttá rugdalta-taposta, összes javaitól s egyebek közt 200 darabon felüli könyvétől megfosztotta és Tasnádról elűzte. A Tasnádról elüldözött reformátor számkivetettként bujdokolt. Sokáig azonban nem maradt állás nélkül, mert az 1 Gálszécsi István 1532-ben tanult Wittenbergben.- Szegedi 1543. márc. 22-én irta be nevét a wittenbergi egyétem jegyzőkönyvébe ; téved tehát Skarica, midőn 1541-re teszi odamenetelét. 3 Cruciger Gáspár 1542/3-ban volt a wittenbergi egyetem rektora, s már 1543. nyarán másnak adta át a rektorságot. S lia hiteles Skarica azon adata, hogy az Ő bizonyítványával tért vissza hazájába Szegedi, akkor ez nem tölthetett 3 évet Wittenbergben. 4 Skarica «Vita Szegedini»-jében sajtóhibából áll Tsanád helyett Thasnád, mert itt ekkor még meg sem kezdődött a reformáció, annyival inkább nem volt oly iskola, melynek ifjúsága üdvözölhette volna Szegedit. 5*
