Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
291 és példásan annyi ezer lakosainkkal együtt hordoztunk, jobban promoveálhassuk. De valamely belső intravillánus íundussal is hogy szolgálhassunk, semmi módját nem látjuk, mert a mi egész belső Coloniánk lakosokkal annyira teljes, hogy a házak sűrűsége miatt csak a tüzbeli veszedelmektől is alig vagyunk bátorságosok. De magunk városunkbeli ház nélkül való lakosok közül is hihetetlen, mely sokan instálnak házhelyekért, de kiket — ámbár itten született régi törzsökös famíliákból legyenek, — mégis üres válaszszal kényteleníttetünk elbocsátani. E mellett az egész városnak minden intravillái, fundusai a földesurak között indivise vannak és in confuso birattatnak, következésképen azoknak hírek nélkül — ha mindjárt valamely üres fundus volna is — nem szolgálhatnánk. Semmi egyéb üresség egész városunkban nem találtatik a mi rendes és heti-vásárainkra rendeltetett piacunkon kívül. De egy az, hogy azon heti-vásárokat, s következésképen azoknak helyeiket is ő Felsége kglmes privilégiuma mellett bírjuk; más pedig az, hogy ezen népes városunk az itt környülíekvő helységeknek mintegy emporiuma lévén, minden héten kétszer esni szokott heti-vásárunkra annyi szekerek szoktak concurrálni, melyeknek piacaink szoros capacitása miatt az utcákon kelletik megállani. Nincsen egyéb hátra a behozatni kívánt T. Plebánus úrnak sallariumán kívül, melyre semmi fundus mi nálunk egyéb nem találtatik a sedecimán kívül, mely is áll 92 ftokból, és a melyet eddig alpári plebánus úrnak adott a Venerabile váci Consistorium. Mert azon feljebb említett négy domiciliatus szegény személyeknek minden tehetségek is alig volna elégséges annyiszor említett T. Plebánus úrnak és hozzátartozandóknak csak egy esztendeig való intertentiojára is. Azok pedig, a kik csak jövők s menők, és valamely manuális munkára városunkba elfordulnak, de kik ő Felségének kglmes ideális és 1772-dik esztendőben költ parancsolatja szerint is domiciliatusoknak nem tartathatnak és a harmadik punctumában azon parancsolatnak világosan contra-distingváltatnak, továbbá ezekkel együtt a sub Itra A) városunkban néha tartózkodni szokott hét vagy nyolc, több vagy kevesebb szolgák közül is, hogy plebánus úr intertentiojára legkisebb succursus legyen, gondolni sem lehet, mert a kinek más ád mindennapi kenyeret és ruházatot, hogy fogná az plebánus urat segíteni. Ha pedig a T. T. Deputatio a mi animarum Conscriptiónkban sub ltra A) netalán kételkednék, azon conscriptiók originálisát is alázatosan communicálni készek vagyunk. De mindezek — a mint mondánk — mint nem domiciliatusok ő F’elsége mostani intimatumának nem céljai. 19*
