Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
278 Al-Csútról Örsi Pétert viszik helyébe. A gróf azonban, nehogy Soóshoz hasonló egyén vitessék birtokába, előbb személyesen akarta látni Örsi Pétert, s majd midőn ez megtörtént, azt kívánta, hogy földesurától, kinek birtokán lakott eddig, vigyen erkölcséről és jó magaviseletéről bizonyító leveleket. Az alcsúti uraság gr. Schmidegg a csákváriak kértére küldött ugyan Eszterházi grófnak bizonyítványt, de abban nem Örsi Pé(er mellett szólott, hanem annyival inkább ajánlotta Mányi Acs János acsai prédikátort, mint jóravaló és békességszerető embert, ki — mint mondá — mind a földesúr tisztjeinek szavát fogadja, mind jobbágyai előtt jó példával jár. így aztán a gróf ) mást nem lévén hajlandó elfogadni, az egyház is, ha vallást gyakorlatától megfosztatni nem akart, kénytelen volt mellé 5 állani. Kérdés támadt azonban arra nézve, hogy év közepén ki adassék prédikátorul az acsaiaknak ? mert eme joggal földesuraik, a pesti paulinusok is élhettek. Hogy tehát Ácsán a vallásgyakorlat meg ne zavartassák, az ottani elöljárók haladéktalanul Pestre rándultak, hogy prédikátor választásra maguknak engedélyt kérjenek; de hasztalan fáradtak, mert a rend-főnök a rendházak visitálása végett épen távol volt s í minthogy a papi földesurak a patronátusi jogot szigorúan i| maguknak követelték: a főnök hazaérkeztét be kellett várni. 1 Az ácsai elöljárók Pesten járta után néhány napra a rendház gondnoka (Pater Procurator) Bicskére menvén, az itteni prédikátor meglátogatta azt és kérte, hogy engedné meg az acsaiaknak uj papot vinni maguk közé; az meg is engedte, hogy bárkit vihetnek, csak jóravaló ember legyen. Ezenköz- I ben azonban a rendfőnök hazatérvén, a mint megtudta a dolgot, akként intézkedett, hogy az ekkor Abán hivatal nélkül tartózkodó Keresztúri György — kit jól ismert — vitessék Ácsára, s megparancsolta, hogy azt tisztességesen javadalmazzák és haltáig megtartsák. így aztán Mányi Acs János Csákvárra Qtehvé’n, Ácsára pedig Keresztúri György vitetvén, Soós István a szomszéd Tabajdra költözködött, a hol a Ns úrnő özv. Gányiné által vendégül fogadtatva, minden szolgálatnélkülí életet folytatott. Történtek pedig mindezek julius napjaiban. II. A pátyi egyház prédikátora Derzsi György augustus végén meghalván, midőn számára a vértesaljai Traktusban más prédikátor nem került, a Superintendens beleegyezésével az akadémiákra szándékozó Szőnyi Balog Jánost fogadta el. III. Október 24-én az ó-kécskei egyház emberét és levelét küldte a Superintendenshez, kérve ezt, hogy miután prédikátora Kosdi Sámuel öregsége miatt már alkalmatlan a szolgálatra, szemei végképen elgyengültek, s ez okból a jelen év február havában fiát, Kosdi Ádámot, az egyháznak és a meghalt Superintendensnek beleegyezésével a debreceni collegiumból haza hivta: engedné meg, hogy ezt a kegyes és tudós
