Földváry László: Adalékok a dunamelléki ref. egyházkerület történetéhez (Budapest, 1898)
II. rész. Dunamelléki ev. ref. egyházkerület a baranyai püspökséggel való egyesülés után (1715-1780)
243 landóak lettek volna engedni, s a többieket is intették, hogy szót kell fogadni a Superintendensnek, de a tömeg lezúgta őket, mondván: „Ha tartani akarjátok, hát tartsátok, de mi nem tartjuk s megyünk a püspökhöz“. Valóban el is ment közülök két ember, a biró, Tanács és egész egyház nevében kiállított levéllel, melyben erősen kérik Peleskei J. elmozdítását s helyébe másnak állítását. Mentségükül felhozták, hogy csak azért nem jelentek meg Kőrösön, mert az árvíz miatt nem lehetett, közelebb pedig nem tudták Peleskei J.-nak a Superintendenshez utazását. Most azonban értesülvén Sallai András Seniornak Kőrösre utazásáról, hozzá csatlakoztak, és kérik a Superintendenst, hogy vegye tekintetbe az egész egyház kérését. így állván a dolog, a Superintendens április 17-dikén magához hivatá a körösi prédikátorokat, s az exameneken épen jelenlevő Szathmári Pál kecskeméti prédikátort és Csákvári János professort, s tanácskozott velők, hogy mit lenne legjobb tenni a jelen esetben? Azok legtanácsosabbnak látták szigorúság nélkül bánni a kölesdiekkel s őket atyai intéssel birni engedelmességre. Ennélfogva a Superintendens következő levelet intézte hozzájuk: „A kölesdi sz. ekklésiának ajánljuk atyai szeretetünket! Mivel épen semmi módját nem találhatjuk, hogy Tiszt. Peleskei Jánosnak a kölesdi sz. ekklésiával való dolgában Anno 1751. die 23. marţii Kőrösön tétetett rendelésünket megváltoztassuk: ehhezképest a kölesdi sz. ekklésiának becsületes biráját, Tanácsát és közrendi! kér. tagjait, mint az úrban kedves fiainkat atyai szeretettel az úr nevében állhatatosan intjük, hogy már meglett rendelésünk szerint Tiszt. Peleskei J.-t a maga keresztyéni kebelében egy évig prédikátori hivatalának követésében szenvedje el, ha ő kglmeért magáért nem, avagy csak mi érettünk, és atyai jó indulatból álló intésünk ellen magát ne szegezze. Meggondolván ezt is, hogy az ilyen dologban való ellenkezésből nem szokott jó következni, de Isten előtt is sokkal kedvesebb leszen a kglmetek hozzánk való engedelmessége, mintsem ellenünk való rúgodozása. Szent-Pál apostol által Istenünk ezt parancsolja: „Engedjetek a ti előttetek járóknak és hallgassátok azokat, mert vigyázok ők a ti leikeitekért, úgy mint számadók“ stb. Sid. 13:12. Nem fogjuk kegyelmeteket arra kényszeríteni, hogy egy esztendőnél tovább maga kebelében tartsa. A mi nehézségei kegyelmeteknek ő kglme ellen lehetnek, azokat a kér. szeretet által, mely nélkül senki a Krisztus tanítványa nem lehet, el lehet fedezni. 0 kglmének egy esztendeig való ott lakása nem lehet kglmeteknek semmi derék ártalmára, annál inkább, mert ezen írásunk által Tiszt. Peleskei J.-t is szorosan intjük, hogy ő kglme magát 16*
